N 1990 Temerin


N – 1990 – Temerin

Finished Grammar school in Bečej and now finishing studies in Geography and Biology at the University of Novi Sad. Works in an elementary school, assisting children with disabilities in learning processes. Born in Pristina.


Q: What’s your standing as a young man in Temerin?

A: You mean social? In what sense?

Q: Well, yes, social, yes.

A: Social, well considering that I’m still a student, I’m 24 years old, I’m finishing my MA, so I still can’t fight my way through to some kind of a position. I can say that I’m pleased with the position of young people in Temerin in general, though it could be better.

Q: And what could be…?

A: Well, considering that I’m into sports, I’d like if more attention was being paid to that. Many more events. The events are too few. Youth can’t gather. Youth can’t go out. Youth can’t get educated. There are no events, there is no night life the way there should be since Temerin is already considered a town, but in this respect it’s still backward, rural, how can I put it…

Q: Well, yes, as far as I’ve checked there are about 20.000 people in Temerin.

A: Twenty thousand, yes. The town itself, and the municipality has over 30.

Q: Well, yes, let’s say. If I understood you well, which sports are you into?

A: Volleyball and swimming.

Q: Volleyball, that’s a great sport.

A: Yes, it is. Everybody loves it in Serbia for a few generations now. Swimming too. Now, with swimming, it’s only in the summer, limited. Volleyball too. There’s not enough fields, not just for the volleyball, but any sport really. Only certain sports are being favored. For example, there are no manifestations to gather more young people, children, in different sports. There’s municipal swimming, some kind of football competition, but the other sports… I used to be active in volleyball, I trained here, tried to expand it a bit, to organize a team, a completion, a local league. There’s a lack of cultural events, there’s a lack of night life, there’s a lack of going out. I have no place to go out, for example, on the weekends in Temerin. Unfortunately everybody goes somewhere else, to Bečej, Novi Sad and so on, the other towns.

Q: Well, you see, that’s very interesting. I’m very surprised. I’m from Kisač, for example. There’s 5.500 of us in Kisač, so I can understand if people go to Novi Sad, right, since Novi Sad is just 18 kilometers from us, but I really don’t understand why in…

A: Yes. They used to come to Temerin before, they used to go out here. I finished high school in Bečej and people from Bečej used to come to Temerin. So, some five-six years ago, seven. While I was a teenager, I used to go out in Temerin, now it can’t compare, there’s no diversity, no…

Q: And what’s the quality of the relationship between young people from Temerin and Bečej?

A: With each other?

Q: Yes.

A: A-ha. Well, if there was no “Bečej transportation” Temerin wouldn’t know Bečej existed, and vice versa. So, they wouldn’t know of each other’s existence at all. The relationship is satisfactory, to the extent to which it’s necessary. Now I don’t know to what extent the youth offices are cooperating.  I took part in few of those projects. University promotion in Bečej, I don’t know. It could always be much better, but I’m satisfied. The relationship is not bad, I can’t say it is bad. It’s not backward, but it’s not constructive either, there’s no quality to it, it can’t grow into something much more than it already is. It could be much better. I’m telling you, if there was no city transportation, if the students weren’t traveling to Bečej, they would be unknown to each other.

Q: And why is that?

A: Well, first of all, lack of information. Many people don’t know at all… Bečej is far, further that Novi Sad – Novi Sad is 30km. the buses don’t go often and so on. It’s a bit more difficult if you don’t have a car, your own transportation to go to Bečej, you have to wait. The transportation is expensive – 500 dinars, that’s a big amount to give for the transportation for a student or someone who’s unemployed just to go, to drop by Bečej. There, those are some of the main reasons why people don’t know. And that’s only for Bečej, not to talk about Novi Sad or somewhere further.

Q: And are there other national minorities in your neighborhood?

A: Of course, yes.

Q: And could you tell me which ones?

A: I don’t know, Hungarian, Roma and I think I have neighbors from the Netherlands. That’s in my neighborhood. So, three or four national minorities.

Q: And what’s the relationship, let’s say, between…?

A: Well, real neighborly, how can I put it. I can only speak for myself. As far as I’m concerned, very respectful, close. I have a lot of friends of Hungarian descent, maybe even more than of Serbian. Roma too. As far as I’m concerned, the relationship is… Now, as far as the other people in the neighborhood… I mean, as far as I’m concerned, we live completely normal and decent. There was no incident between us. I’ve been living here for over 20 years now, so…

Q: And what are the expectations of young people who visit concerts?

A: There are no concerts in Temerin, so people don’t go to concerts here. Now, if they go somewhere else… For example, there’s that bean festival in Temerin, a local festivity that’s been going on for 10 years now and they’re starting to spread… They organize what you could call the concerts, some local rock bands are playing, and so on. Well, young people visit expecting, first of all, to hear something good and to see something good. As far as the concert is concerned. And to have a good time, first of all to have a good time. And there’s no… Not many people can offer all of that, good time, good music, safety, all inclusive. Not a lot of people can offer that today. Those are some of the expectations. Now, if those expectations are met, people come back next year. If they’re not, people unfortunately leave.

Q: What could, for example, young people do to… since culture is interesting to everyone… to raise that cultural level?

A: First of all – education. I’ve always thought that education should come first. To educate people, first of all, so they would know… many people don’t even know what culture is because they’re not interested and, let me put it this way – they don’t care about culture. People are not conscious of the relevance, of the importance, of cultural events. One year… Japan, there was this gallery last year, painting exhibition and there were very few people. This year they organized a poetry evening about Danilo Kiš. It’s very poor. Now, young people can do a lot. They can become members of the Office, that’s the easiest. They could make some kind of a website where… They could make some kind of association, I don’t know, gather people who’d deal with that, specifically with culture, specifically with tourism, specifically with improving the position of youth, how they can access the information easily, to figure out a way to approach the youth, how to present the culture to them to get them interested, coz you can make everyone interested, you just need to know how, find a way to present the culture to everyone from another angle so you could attract as many people as possible, especially young people. The youth is most important.

Q: Well, why is the youth most important?

A: In Temerin? Or in general? Why is the youth most important? Well, because everything starts with them, they are the initiators of everything. If anyone can make a change in Temerin for better or for worse, it’s the youth. They always have that strength, the will, the motivation to resolve something, to change something, to do something, make something better or worse, whatever. So if there would be a good inspiration, a good approach, a good representation of the wider pictures, the youth is the only one that can. Those older generations can’t do anything. They did what they were supposed to do. They left what they did to the young people to find their way through it today and to change it, if they try.

Q: And why is that so?

A: Well, I don’t know, it imposed itself like that. That’s how our society works. It was imposed like that since the beginning, since before, that one generation of youth that does something leaves that to the next generation, some future generation of youth which will either work on solving the problem or enjoy the benefits secured by the previous generation. Now, if everything was done well, that next future generation of youth will just expand it, use those resources wisely. And if not… That’s what we need to do. That’s how the youth should be taught, to expand the resources, the knowledge, everything that was left to them by the previous generation. When you’re young, it’s somehow much easier to make some decisions, to get into a business, to get into resolving a problem, in any kind of project, to contribute something good. It’s much easier when you’re young than when that time for doing something already passes, when you get into more mature years. That’s why I think the youth is important, above all.

Q: And why is it important to write projects?

A: Well, it has to be something valid, how can I put it, something that can make young people understand, something to look up to. When young people see a project, and not only young people, when anyone sees a project which is done well, it means it’s done properly, that there’s a serious approach to it, that someone really wants to do something specific. If there were no projects, no one would even try, people wouldn’t believe, they wouldn’t get taken by it, they wouldn’t be interested at all. Starting with me, I could never get into some business or some change if I wouldn’t know that there’s someone behind it who’s running it, who’s writing a project, without knowing that there’s a serious approach to it.

Q: And how can someone improve that approach?

A: To what?

Q: What you just said… the approach to the project.

A: Well, by including the youth into writing the project. There. Including the youth as much as possible in writing the projects so it would change… when people see that young people are taking part in creating something, that means that everyone can. If we take anyone, a young person with a will to write a project, to be a part of something that can bring change tomorrow, that benefits everyone, many more people would get involved.

Q: And how can we motivate young people to get involved?

A: Well, I’ll say it again, by example, a good example. And again, a good example means including the youth, it’s a closed cycle. A good example that will show the youth that there is a serious project, that young people are involved in it, that there is no malfeasance and things like that, exploitation, abuse, and that people who are behind it can be trusted. That would be a good example.

Q: Is any of your rights threatened?

A: Rights? In what sense?

Q: Well, for example, one of your rights as a young person.

A: Well, no. If you’re talking about discrimination, no. It’s not that they are threatened as much as they’re not… My rights aren’t threatened, but they’re not available to me, they’re not given to me, but they’re not forbidden just simply not given, I have no access to many things, but in the same time those rights are not threatened or forbidden. I have a right to many things, but I don’t have access to many things, but not because I’m forbidden but simply because those things don’t exist, they’re not available.

Q: And how could that be improved?

A: Well, it could be… Again, I have to get back to… good education of youth. Education in a sense that they know exactly what they can and can’t do, what rights they have in life, in every aspect from culture, education, entertainment, everything. To be educated about all they have and to simply work on providing them with as much as possible. That’s the problem. Not many things are offered, provided to the youth. They’re not forbidden, but not a lot is offered or provided.

Q: And, let’s say, what would be the expectations to provide them?

A: Of youth? Well, they would be big, huge expectations. It’s directly related to that. The youth would, if they knew that, for example, a young person can take part in some project that’s being done today… If they publish an open call for all interested young people… You have a right to do that. These things are provided to you. The response would be much greater. That would automatically cause the involvement of the youth, in my opinion… The problem is, young people have no responsibility, no job, no responsibility of any kind, no chance to volunteer. So, if there was only a chance to volunteer, which is not an expense to anyone, the situation would be different. It would definitely not be the same if only there was…

Q: And how to motivate the youth to volunteer?

A: Well, again, through example… There is also teaching by examples in education and I think that’s a good approach today, to give a good example. So that someone who volunteers today can count on finding a job tomorrow at the place where they volunteered, for example. Or some kind of paid volunteers. Volunteering  means unpaid work to us, but some minimal wage, some kind of motivation for the youth. People work, volunteer today without any kind of motivation. They should be given some motivation for the future, to know what’s coming next. If they knew what’s waiting for them after it, many people would decide to volunteer.

Q: And why is that so?

A: Because we live in a time when people… There’s no time to help other people, everyone’s looking out for themselves because we’re in that kind of a situation, that kind of time which simply doesn’t allow us to work selflessly for others and ourselves, first for the others, and then for ourselves, because today everybody’s just looking out for themselves. They try to reap the most benefits for themselves, and not someone else, and that automatically excludes everything.


N – 1990 – Temerin


Q:Te, mint temerini fiatal, milyennek látod  a helyzeted?

A: A társadalmi helyzetem, vagy hogy érted ezt?

Q: Igen, igen, a társadalmi helyzeted.

A: Társadalmi helyzetem? Tekintettel arra, hogy még egyetemre járok, 24 éves vagyok és apszolvens vagyok a mesterfokozaton, még mindig nem tudok magamnak megfelelő pozíciót kiharcolni. Elmondhatom, hogy általában elégedett vagyok a temerini fiatalok helyzetével, de lehetne jobb is.

Q: Mi az ami jobb lehetne?

A: Mivel sportolok, szeretném ha a sportnak sokkal több figyelmet szentelnének. Sokkal több sporteseményt szeretnék.  Lesújtóan kevés sportesemény van. A fiatalok nem jönnek össze, nem járnak ki sehova. Nincs alkalom a továbbképzésre. Hiányoznak események, nincs, mondjuk, kellő éjszakai élet, tekintettel arra, hogy Temerin hivatalosan is városnak számít. De ebből a szempontból még mindig elmaradott, falusias, azt kell hogy mondjam…

Q: Valóban, utána néztem, Temerinnek úgy 20.000 lakosa van.

A: Igen, húszezer. Temerinnek annyi, de a községnek harmincezren felett.

Q: Mondjuk. Ha jól értettem, milyen sporttal foglalkozol rekreációs szinten?

A: Röplabdával meg úszással.

Q: A röplabda valóban klassz sport.

A: Igen. Szerbiában már több nemzedéken keresztül közkedvelt sportág. Az úszás is. Úszni csak nyáron lehet, tehát azt nem lehet egész évben. Röplabdázni úgyszintén. Nincs elegendő pálya, nem csak a röplabdához, más sportághoz sem. Kizárólag meghatározott sportágakat részesítenek előnyben. Nincsenek olyan sportrendezvények, amelyeken több fiatal illetve gyerek vehetne részt, és különféle sportággal foglalkozhatna. Községi úszóversenyek vannak, futball meg kispályás futball és kész. Egyáltalán nincs… egynéhány labdarugó klub, de a többi sportág… Azelőtt én is röplabdáztam, edzettem itt, megpróbáltam valamelyest népszerűsíteni ezt a sportot.  Csapatot szerettem volna. Temerinben esténként nincs hova elmenni, például  hétvégeken. Sajnos, mindenki máshová jár el, Becsére, Újvidékre vagy máshová.

Q: Látod, ez nagyon érdekes. Igazán csodálkozom ezen. Teszem azt, én kiszácsi lakos vagyok. Kiszácson mi 5.500-an vagyunk lakosok, érthető tehát, hogy a kiszácsiak zöme Újvidékre jár el, mivel Újvidék tőlünk 18 kilóméternyire van, de azt valóban nem értem, itt nálatok miért van így.

A: Igen. Azelőtt Temerinbe jártak, voltak szórakozóhelyek. Én Becsén érettségiztem a gimnáziumban és akkor Becséről jártak Temerinbe. Ez úgy öt-hat vagy hét éve lehetett. Azelőtt Temerinbe jártam szórakozni, de mostanra közel sincs akkora választék…

Q: Milyen a kapcsolat a temerini és a becsei fiatalok között?

A: Egymás között?

Q: Igen.

A: Aha. Ha nem volna a „Bečej prevoz“, a temeriniek mit sem tudnának Becséről és fordítva. Egyáltalán nem tudnának egymásról. Kielégítő köztük a kapcsolat, Azt nem tudom mennyire vannak kapcsolatban egymással az Ifjúságot Képviselő Irodák. Részt vettem néhány projektumban velük kapcsolatban. Bemutattuk az egyetemi karokat Becsén, meg ehhez hasonló. Mindig lehet jobban, de én nem vagyok megelégedve. Nem rossz a kapcsolat, nem mondhatom, hogy rossz. Nem mondhatni, hogy hanyatlana, de nem is túl konstruktív, nem mondható kielégítőnek, ezért más nem is jöhet létre. De lehetne sokkal jobb is. Mondom, ha nem lenne a városközi járat, ha a diákok nem utaznának Becsére, nem tudnának egymásról.

Q: Miért van ez így?

A: Elsősorban az információ hiánya miatt. Sokan egyáltalán nem tudakozódnak. Becse messze van, Újvidéktől még messzebb, Újvidék 30 km van. Nincs gyakori buszjárat. Akinek nincs saját autója, nehezen tud eljutni Becsére, várnia kell a buszra. A jegy drága, 500 dinárba kerül, ami egy egyetemistának, valakinek aki nem dolgozik, elég tetemes kiadás utiköltségre. Ezek a fő okai annak, hogy alig tudnak egymásról. Hacsak Becséről volna szó… De ugyanúgy vonatkozik ez Újvidékre vagy egy távolabbi településre.

Q: Vannak-e a szomszédságodban más kisebbségek?

A: Vannak, természetesen.

Q: Meg tudod mondani, melyek azok?

A: Nem is tudom, magyarok, romák, és azt hiszem, szomszédságomban hollandok is vannak. Tágabban vett szomszédságomban. Tehát, három-négy nemzeti kisebbség.

Q: Milyen a viszony, mondjuk…?

A: Valódi szomszédi, hogy is mondjam. Csak a magam nevében beszélhetek. Ami engem illet, a kapcsolat egészen korrekt, közvetlen, sok magyar barátom van, talán még több, mint szerb. Meg roma is. Ami engem illet, a kapcsolatunk… Hát, a többi szomszédot illetően… Ami tehát engem illet, teljesen normális a kapcsolat, jól megvagyunk. Nem történt semmilyen súrlódás. Immár több mint húsz éve itt élek, úgyhogy…

Q: A koncerteket illetően, milyen elvárásaik vannak a fiataloknak?

A: Temerinben nem szoktak koncerteket rendezni, úgyhogy semmilyen elvárásaik nincsenek. Azonban el szoktak járni máshova. Például ott a temerini babfesztivál. Már tíz éve kerül megrendezésre és egyre bővül… Azt már koncertnek lehet nevezni, helybéli rock zenekarok lépnek fel ilyen alkalmakkor. A fiatalok nagy várakozása előzi meg a koncerteket, mert jó zenét szeretnének hallani, valami érdekeset látni. Ez a koncertekre vonatkozik elsősorban. Jól akarnak szórakozni. De nehéz mindent összehozni. Jó szórakozást is, színvonalas zenét is, meg közbiztonságot a rendezvényeken. Manapság kevesen tudják mindezt biztosítani. Pedig mindenki elvárná. Ha jól sikerült minden és eleget tettek az elvárásoknak, következő évben is eljönnek. Ha pedig nem, akkor sajnos nem jönnek el.

Q: Mit tehetnének a fiatalok annak érdekében, hogy – mivel a kultúra mindenkit érdekel – mondjuk színvonalasabb legyen a kultúra.

A: Mindenek előtt képezniük kell magukat. Mindig a továbbképzés fontosságát hangoztatom. Azt tartom legelső helyen. Az embereknek képezniük kell magukat, tudásra kell szert tenniük. Sokan azt sem tudják, mi fán terem a kultúra, nem is érdekli őket, hogy úgy mondjam, meg nem is törődnek vele. Az emberek nincsenek  tudatában a kultúra jelentőségének.  Egy évben…Japán, tavaly a galériában kiállítást rendeztek és olyan visszhangra talált…  Az idén meg Danilo Kiš tiszteletére rendeztek irodalmi estet. Nagyon szegényes volt. A fiatalok többet tehetnének. Betagosodhatnak az Ifjúsággal Foglalkozó Irodába, az a legkönnyebb. Szerkeszthetnének mondjuk egy honlapot, ahol… hálózatot építhetnének ki, amely konkrétan kultúrával foglalkozna, vagy turizmussal, vagy a fiatalok helyzetének előremozdításával, rámutatna, hogyan szerezhetnek információt, mi érdekli őket, hogyan jelentessük meg nekik a kultúrát és hogyan keltsük fel az érdeklődésüket. Mert igenis fel lehet kelteni mindenki érdeklődését, csak tudni kell hogyan. Mindenkinek egy bizonyos szemszögből közelebb lehet hozni a kultúrát, s így a fiatalokat be lehetne vonni a programokba, nert a fiatalok helyzete volna a legfontosabb.

Q: Vajon miért a fiatalok helyzete volna a legfontosabb?

A: Temerinben, vagy általában? Miért a fiatalokon a hangsúly? Hát azért, mert tőlük ered minden, ők mindennek az előmozdítói. Ha valaki is változtatni tud a helyzeten úgy jobb irányba mint téves irányba, akkor az csakis a fiatalság lehet. Bennük megvan az erő is, a kedv is meg a motiváció is, hogy valamit megoldjanak, megváltoztassanak, hogy valamit tegyenek, előremozdítsanak, avagy elrontsanak. Tehát ha valami figyelemre méltó kezdeményezés, helyes megközelítés vagy jól előadott tágabb ábrázolás kerül napirendre, akkor azt csakis a fiatalok tudják megvalósítani. Az idősebb nemzedéknek nincs tennivalója ilyen értelemben. Azt, amit nekik egykor meg kellett tenniük, megtették. A fiatalokra hagyták mindazt, amit megtettek, hogy aztán ők éljenek vele, vagy haúgy gondolják, akkor megváltoztassák.

Q: De miért?

A: Nem is tudom. Így alakult. Ilyen a mi társadalmunk. Kezdettől fogva vagyis régebbről maradt ránk, hogy egy fiatal nemzedék a következő nemzedékre hagyja azt, amit megvalósított. A fiatalok pedig vagy megoldják a felmerülő nehézséget, ha van ilyen, vagy élvezik az előző nemzedék hagyatékát. Ha minden rendben ment, akkor a következő nemzedék gyarapít és okosan használja fel a rendelkezésére álló javakat. De ha nem… Nekünk is így kellene. Ilyen irányban kellene a fiataloknak tovább képezniük magukat, előrelépniük, tudásukat gyarapítaniuk. Fiatal korban könnyebb döntéseket hozni, szakmát tanulni, megoldani valamilyen nehézséget, belekezdeni bármibe, megvalósítani valami jót. Sokkal könnyebb fiatal korban, mint később, amikor már dolgoznod kell s korosodsz. Ezért gondolom azt, hogy az elsőbbség a fiatalokat illeti meg.

Q: Miért fontos projektekkel páyázni?

A: Azért mert érvényt kell szerezni valami értékes dolognak, a fiataloknak példaképre van szükségük. Ha a fiatalok látnak egy projektumot, de nem csak a fiatalok, hanem bérki ha lát egy jól kitöltött projektumot, az azt jelenti, hogy komoly munka eredménye, hogy komoly szándék van mögötte és tenni akarás. Ha nem volnának projektumok, senki sem törekedne, nem lenne miben hinni, nem volna az emberekben lelkesedés meg érdeklődés. Jómagam nem mernék belekezdeni valami feladatba, vagy belevágni valami újba, ha nem tudnám hogy mögötte ott áll valaki, aki tevékenykedik, pályázatot ír, vagyis mindenek előtt komoly a szándéka.

Q: Hogyan lehet ilyesmibe minél több embert bevonni?

A: Mibe?

Q: Abba, amiről az imént… A projektumokba.

A: Fiatalokat kellene bevonni a projektumok megírásába. Azt kellene. Minél több fiatalt kellene bevonni a páyázatok megírásába , mert  íly módon változásokat hozhatnának létre… Ha a többiek látják, hogy a fiatalok részt vesznek valaminek az előremozdításában, akkor ez az üzenet  azt jelenti, hogy erre bárki képes. Ha a fiatalok projekteket küldenének be pályázatokra  azzal a céllal, hogy jobbra forduljanak a dolgok mindenki számára, akkor sokkal többen vennének részt a projektek megírásában.

Q: Hogyan lehetne nagyobb részvételre ösztönözni a fiatalokat?

A: Mégegyszer mondom, hogy példamutatással. A példamutatás azt jelenti, fiatalokat kell bevonni és így bezárni a kört. Jó példa lehet a fiatalok előtt egy komoly projektum, részvételi lehetőséget nyújthat számukra, miközben ki kell zárni minden visszaélést, vagy egyébb csalást. A munka legyen minden aljasságtól mentes, hogy hinni lehessen azoknak, akik mögötte állnak. Ez volna a valódi jó példa.

Q: Érzed-e a hiányát valamilyen jognak, ami téged, mint fiatalt, megilletne?

A: Nem. Ha valamilyen hátrányos megkülönböztetésre gondolsz, akkor nem. Azt viszont nem mondhatnám, hogy bizonyos jogokat nem… Semmilyen jogot nem vonnak meg tőlem, viszont túl sok joggal nem ruháznak fel. Nem fosztanak meg jogaimtól, de eleve nem is adottak, nincs hozzáférhetőségem különböző jogokhoz, miközben semmit nem vonnak meg tőlem vagy tiltanak meg. Sok mindenre volna jogom, de sok mindenhez nem tudok hozzáférni, nem azért, mert megtiltják nekem, hanem azért, mert egyszerűen nem adnak esélyt.

Q: Hogyan lehetne könnyíteni a hozzáférhetőségen?

A: Mondjuk lehene… Vissza kell kanyarodnom… a jó minőségű oktatáshoz. Az oktatást arra értem, hogy tájékozottak legyenek arra vonatkozóan, mik a lehetőségeik, milyen jogaik valósulhatnak meg az oktatás, kultúra, szórakozás minden terén. Tájékozódniuk kell affelől, mi minden illeti meg őket. Itt a bökkenő. A fiatalok számára nincs kielégítő számú lehetőség. Nincs nekik megtiltva semmi, de ugyanakkor túl sok lehetőségük sincs.

Q: Mondjuk, milyen elvárások tehenék mindezt lehetővé?

A: A fiatalok elvárásai? Nagy, sőt óriási elvárások. Ez annak a folytatása, amiről beszéltünk. A fiatalok, ha tudomásuk volna arról, hogy például manapság a fiatalok részt vehetnek valamilyen projektumban… Pályázat nyílik meg minden érdeklődő fiatal előtt… Joga van mindenkinek, hogy pályázzon… Biztosított ez meg ez. Sokkal többen érdelkődnének. Ez automatikusan vonzaná a fiatalokat, úgy hiszem… Az a fő gond, hogy a fiatalság előtt nem nyílnak meg a lehetőségek, hogy felelősséget tudjanak vállalni, mert nem jutnak munkához, nem nyílik alkalmuk önkéntes munkára. Ha volna számukra önkéntes munka, ami nem kerül pénzbe, sok minden megváltozna. Bizonyára másképp volna, ha létezne…

Q: Hogyan lehetne bevonni a fiatalságot az önkéntes munkába?

A: Példamutatással. Az oktatásban is alkalmazzák a példákra építkező tananyagot, a példa jól bevált módszer. Ha egy ideig önkéntes vagy valahol, számíthatsz rá, hogy holnap állást kapsz ugyanott. Vagy olyan önkéntes munkát, amit megfizetnek. Nálunk az önkéntes munka ingyenes, de lehetne valami keveset fizetni érte, hogy a fiatalság kedvet kapjon hozzá. Manapság a fiatalok nem remélhetnek semmit attól, ha önkéntesek. De ha volna kilátás fizetett munkahelyre, a jövőben ez ösztönözhetné őket. Ha tudnák, hogy ezáltal megnyílna előttük a munkaviszony lehetősége, többen jelentkeznének önkéntesnek.

Q: Miért gondolod ezt?

A: Azért mert olyan időket élünk, ahol azt nézik…Nem engedhetjük meg magunknak, hogy másokon segítsünk anélkül, hogy magunkon segítenénk. Manapság nem engedhetjük meg magunknak, hogy ingyen dolgozzunk másoknak, s csak azután kérjünk a munkánkért fizetést. Manapság mindenki kizárólag saját magának igyekszik pénzt keresni. Mindenki saját magának igyekszik hasznot húzni , nem pedig másnak.


N – 1990 – Temerin


Q: Kakav je tvoj položaj kao mladog čoveka u Temerinu?

A: Mislite na društveni? U kom smislu?

Q: Pa, da, društveni, da.

A: Društveni, pa s obzirom da sam tek student još uvek, 24 godine imam, apsolvent sam na masteru, tako da još uvek ne mogu da se izborim za neku poziciju. Mogu reći da sam zadovoljan položajem mladih generalno u Temerinu, ali moglo bi malo biti bolje.

Q: A šta bi to, recimo, moglo biti…?

A: Pa, s obzirom da sam ja sportski rekreativac, voleo bih da se tome mnogo više posveti pažnja. Mnogo više događaja. Ima jako malo događaja. Mladi ne mogu da se skupe. Mladi ne mogu da izađu. Mladi ne mogu da se obrazuju. Nema događanja, nema nikakvog, da kažem, noćnog života kako bi trebalo s obzirom da se Temerin vodi kao grad već, ali što se tiče takvih stvari još uvek je u nekom tom zaostalom, tom ruralnom, da kažem…

Q: Pa, da, koliko sam gledao Temerinu ima oko 20.000 stanovnika.

A: Dvadeset hiljada, da. Sam grad, a opština je preko 30.

Q: Pa, da, recimo. Kol’ko sam te razumeo znači sad kojim se baviš rekreativnim sportom?

A: Odbojka i plivanje.

Q: Odbojka, to je jako super sport.

A: Jeste, da. U Srbiji je to evo već generacijama svi vole. I plivanje. Sad, što se tiče plivanja to je samo letnji period, ograničeno. Odbojka takođe. Nema dovoljno terena, ne samo za odbojku, nego za bilo koji sport. Forsiraju se, na primer, samo određeni sportovi. Ne postoje, na primer, neke manifestacije da bi se okupilo više mladih ljudi, dece, na više različitih sportova. Postoji opštinsko plivanje, takmičenje neko u fudbalu, malom fudbalu, i to je to. Uopšte nema… nekoliko fudbalskih klubova, ali ostali sportovi… Nekada sam i ja bio u odbojci, trenirao ovde, pokušao da to malo proširim, da se organizuje neka ekipa, neko takmičenje, neka liga lokalna. Fale kulturni događaji, fali noćni život, fale izlasci. Nema gde da se izađe uveče, na primer, vikendom u Temerinu. Nažalost svi idu sa strane, Bečej, Novi Sad, i tako dalje, ostala mesta.

Q: Pa, vidiš, to je jako interesantno. Jako sam začuđen. ’Ajde, recimo, ja sam iz Kisača. U Kisaču nas ima 5.500, pa ’ajde kontam da ljudi idu u Novi Sad, je l’, pošto je Novi Sad od nas 18 kilometara, ali ne razumem stvarno zašto tako je u…

A: Jeste. Nekada su dolazili u Temerin, nekada su izlazili. Ja sam završio gimnaziju u Bečeju i ljudi su iz Bečeja dolazili u Temerin. Znači to je nekad pre pet-šest godina, sedam. Dok sam ja bio tinejdžer izlazio sam u Temerinu, sad već ne može da se poredi, nema raznolikosti, nema…

Q: A kakav je, recimo, odnos između mladih Temerina i Bečeja?

A: Međusobno?

Q: Da.

A: Aha. Pa, da ne postoji taj „Bečej prevoz“ ne bi znao Temerin za Bečej i obrnuto. Znači, ne bi uopšte znali jedan za drugi. Odnos je zadovoljavajući, onoliko koliko je potrebno da bude dovoljno. Sad ne znam koliko međusobno sarađuju kancelarije za mlade. U nekoliko tih projekata sam učestvovao. Promocija fakulteta u Bečeju, šta znam. Uvek naravno može mnogo više, ali ja nisam zadovoljan. Odnos nije loš, ne mogu da kažem da je odnos loš. Nije unazađujući, ali nije konstruktivan, nije kvalitetan odnos, ne može da se stvori nešto mnogo više od toga. Može mnogo bolje. Kažem ti, da ne postoji tog gradskog prevoza, da đaci ne putuju do Bečeja, ne bi se znalo uopšte.

Q: A zašto je to tako?

A: Pa, pre svega, neinformisanost. Mnogi ne znaju uopšte… Daleko je Bečej, dalje od Novog Sada – Novi Sad 30km. Nema često autobusa i tako dalje. Malo je teže ko nema svoj auto, svoj neki prevoz da ode do Bečeja mora da čeka. Skup je prevoz – 500 dinara, to je za nekoga ko je student, ko ne radi, da ode, da svrati u Bečej, to je dosta velika suma samo za prevoz. Eto, to su neki glavni razlozi zašto se to ne zna. Eto, to je samo za Bečej, a kamoli za Novi Sad ili negde dalje.

Q: A da li u tvom komšiluku ima drugih nacionalnih manjina?

A: Naravno, da.

Q: A možeš mi reći koje su?

A: Ne znam, mađarska, romska i ja mislim da imam komšije iz Holandije. To je u mom nekom širem komšiluku. Znači, tri-četri nacionalne manjine.

Q: A kakav je odnos, recimo, između…?

A: Pa, pravi komšijski, kako da kažem. Mogu da govorim u lično ime samo. Što se mene tiče, sasvim korektan odnos, blizak, mnogo prijatelja mađarske nacionalnosti čak i više nego što su srpske. I romske, takođe. Što se mene tiče, odnos je… E sad, za druge ljude koji su u komšiluku… Znači, ja, što se mene tiče, sasvim normalno, pristojno živimo. Nikakav incident međusobni nije bio. Evo, već više od 20 godina živim ovde, tako da…

Q: A sa kojim očekivanjem mladi posećuju koncerte?

A: U Temerinu nema koncerata, tako da ovde se ne posećuje. E sada, ako se ide sa strane… Na primer, eto, ima ta pasuljada temerinska, lokalna ta manifestacija već 10 godina kako se pravi i ona već polako počinje da širi… To se već mogu nazvati nekim koncertima koji se organizuju, dolaze tu neke te lokalne rok grupe i tako dalje. Pa, mladi idu sa očekivanjem, pre svega, da čuju nešto kvalitetno i da vide nešto kvalitetno. Kad je koncert u pitanju. I lep provod, pre svega, dobar provod. A to nema… Jako malo njih može sve to da ponudi zajedno, da je dobar provod, da je kvalitetna muzika, da je bezbedno, da je sve to uračunato. Ne može puno njih to da ponudi danas. To su neka očekivanja. A sad, ako se očekivanja ispune, vrate se i sledeće godine. Ako se ne ispune, nažalost odu.

Q: Šta bi, recimo, mladi mogli da učine da se, pošto je kultura svakome interesantna, da se kulturni nivo taj podigne?

A: Pre svega obrazovanje. Znači, uvek sam za to da se obrazovanje… da je to na prvom mestu. Pre svega to da se ljudi obrazuju, da znaju… Mnogi ne znaju šta je kultura jer mnoge i ne zanima, a i, da se tako izrazim, briga ih za kulturu. Nemaju ljudi svest o značaju, o bitnosti, o kulturnim događajima. Jedne godine… Japan, evo prošle godine da je bila galerija, izložba slika i da nije bio takav odziv. A ove godine su imali, ne znam, za Danila Kiša pesničko veče. Jako je siromašno. E sad, mladi mogu mnogo da učine. Mogu da se učlane u Kancelariju, to je najlakše. Da se, ne znam, napravi neki sajt gde bi se… da se napravi neko društvo, ne znam, da se skupi grupa ljudi koja bi se time bavila, konkretno kulturom, konkretno turizmom, konkretno poboljšanjem položaja mladih, kako mogu lako da dođu do informacija, da se osmisli pristup kako prići mladima, na koji način predstaviti im kulturu da bi se zainteresovali, jer svakome se može na određen način, samo treba znati, naći određeni način svakome da se predstavi kultura iz tog nekog drugog ugla kako bi što više ljudi, mladih privukla pre svega. Evo, mladi su najbitniji.

Q: Pa, zašto su mladi najbitniji?

A: U Temerinu? Ili generalno? Zašto su mladi najbitniji? Pa, zato što od njih sve kreće, oni su pokretači svega. Ako neko može da napravi neku promenu u Temerinu i na bolje i na gore, mogu mladi da urade. Uvek je ta snaga u njima, volja, motiv da se nešto reši, da se nešto promeni, da se nešto uradi, popravi, pogorša, kako god. Znači ako bude jedna kvalitetna inspiracija, kvalitetan pristup, dobro predstavljena neka šira slika, mladi jedino mogu. Te starije generacije nemaju šta da urade. Oni šta su trebali da urade, uradili su. Ono što su uradili ostavili su mladima danas da se u tome snalaze i da, ako probaju, da promene.

Q: A zašto je to tako?

A: Pa, ne znam, nekako tako to se nametnulo. Takvo je društvo naše. To se tako nameće od početka, od ranije, da jedna generacija mladih koja uradi ostavlja to drugoj generaciji, nekoj budućnosti mladih koja će ili rešavati problem ili koristiti beneficije koje je prethodna generacija stekla. E sad, ako je sve odrađeno kako treba, ta generacija buduća mladih će još više proširivati, pametno raspolagati s tim resursima. A ako nije… To bi trebali i mi isto. Tako bi mladi trebali u tom pravcu da se obrazuju, da se proširuju sredstva, znanja, sve što nam je ostavila prethodna generacija. Kad ste mladi, nekako je mnogo lakše doneti neke odluke, ući u neki posao, ući u neki problem, u neki bilo kakav projekat, doneti nešto kvalitetno. Mnogo je lakše kad si mlad nego kada već prođe neko to vreme kad treba da se radi, kad se već uđe u neke ozbiljne godine. Zbog toga mislim da su mladi bitni, pre svega.

Q: A zašto je tako važno pisanje projekata?

A: Pa, mora biti nešto validno, kako da kažem, nešto na osnovu čega mogu mladi da razumeju, da se ugledaju. Kada mladi vide projekat, i ne samo mladi, kada bilo ko vidi projekat dobro urađen, to znači da je to ozbiljno urađeno, da je ozbiljan pristup tome, da se stvarno ozbiljno nešto želi napraviti, konkretno uraditi. Kad ne bi bilo projekata, niko se ne bi trudio, ne bi ljudi verovali, to ih ne bi uopšte ponelo, ne bi uopšte bili zainteresovani. Ja prvi ne bih smeo u neki posao tuđi ili neke promene ako ne bih znao da postoji neko iza toga ko radi, ko piše projekat, znači da je to ozbiljan pristup pre svega.

Q: A na koji način se može povećati taj pristup?

A: Čega?

Q: To što si sad… Pristup projektu.

A: Pa, uključivanjem mladih u pisanje samog projekta. Eto. Što više uključivanje mladih u samo pisanje da bi se promenilo… Kada ljudi vide da mladi učestvuju u kreiranju nečega, to znači da svako može. Ako bilo koga uzmemo, mladog čoveka koji ima volju da bi napisao neki projekat, da bi bio deo nečega što može sutra da promeni, da koristi svima, mnogo više ljudi bi se uključilo.

Q: A kako motivisati mlade da se uključe?

A: Pa, opet ću ponoviti, primerom, dobrim primerom. Dobar primer znači uključivanje mladih opet, to je zatvoren krug. Dobar primer eto gde će mladi videti da postoji ozbiljan projekat, da su mladi uključeni u tome, da nema nekakvih malverzacija i tako dalje, iskorišćavanja, zloupotreba i da se može u osnovi verovati tim ljudima koji stoje iza toga. To bi bio taj dobar primer.

Q: Da li je neko od tvojih prava narušeno?

A: Prava? U kom smislu?

Q: Pa, recimo, jedno tvoje pravo kao mladog čoveka.

A: Pa, nije. Ako misliš u smislu diskriminacije, ne. Ali ne mogu da kažem da mi nisu narušena prava kol’ko mi nisu… Nisu mi narušena prava, nego nisu mi dozvoljena, nisu mi pružena mnoga prava, da kažem, ali nisu mi zabranjena neka prava nego jednostavno nisu dozvoljena, nemam pristup raznim pravima, ali u isto vreme nisu mi narušena niti zabranjena neka prava na bilo šta. Imam prava na mnoge stvari, ali nemam pristup mnogim stvarima, ali to nije zbog toga što mi je nešto zabranjeno nego zato što jednostavno ne postoji, jednostavno nije prikazano.

Q: A na koji način bi se mogao povećati taj pristup?

A: Pa, to bi moglo… Opet moram da se vratim… dobrom edukacijom mladih. Edukacija u smislu da se zna tačno šta sve mogu i šta sve ne mogu, kakva prava imaju na sve u životu, kroz sve svere od obrazovanja, kulture, zabave, svega. Da se edukuju o tome šta sve imaju i da se jednostavno radi na tome da se što je više moguće pruži, obezbedi. To je problem. Nije mnogo toga pruženo, obezbeđeno mladima. Nije im zabranjeno, ali nije im mnogo ni obezbeđeno niti pruženo.

Q: A, recimo, koja bi onda očekivanja bila da se to obezbedi?

A: Mladih? Pa, bila bi velika, ogromna očekivanja. To se odmah nadovezuje na to. Odmah bi mladi, kada bi znali da, na primer, danas mladi čovek može da učestvuje u nekom projektu koji se radi… Otvori se javni konkurs za sve mlade koji su zainteresovani… Imate prava da to radite. Imate obezbeđene te i te stvari. Mnogo bi se veći odziv… To bi automatski, po mom nekom mišljenju, uključenje mladih… Ma, problem je što nemaju mladi odgovornost, nemaju posao, nemaju bilo kakvu odgovornost, nemaju priliku gde da volontiraju. Znači, samo kad bi volonterski postojao koji nikoga ne košta, promenila bi se drugačije situacija. Ne bi bilo sigurno tako kad bi postojala eto…

Q: A kako motivisati mlade da volontiraju?

A: Pa, opet, primer to je… i u nastavi postoji ta egzemplarna nastava, nastava preko primera i danas ja mislim da je to dobar pristup, dati dobar primer. Da neko ko volontira danas može da računa da će sutra naći posao tamo gde volontira, na primer. Ili volontiranje koje se nekako plaća. Sad, volontiranje nama podrazumeva neplaćanje, ali neku minimalnu zaradu, neki motiv da se da mladima. Ljudi danas rade, volontiraju bez ikakvog motiva. Neki motiv za ubuduće, da znaju šta ih sledeće čeka. Kada znaju šta će ih sačekati posle toga, mnogo bi išli na to da volontiraju.

Q: A zašto je to tako?

A: Zato što živimo u takvom vremenu gde se gleda… Nema se vremena pomagati drugim ljudima, nego se gleda što više sebi stvoriti jer je takva situacija, takvo vreme da ne dozvoljava jednostavno da se nesebično radi i drugima i sebi, prvo drugima, pa tek onda sebi, jer danas svi ljudi rade samo sebi. Sebi najveću korist daju, a ne nekom drugom, i to automatski isključuje sve.