M 1995 Temerin

[:en]

M – 1995 – Temerin

First year student of mathematics and volunteer at the Office for Youth, Temerin.

 

Q: Tell me, what kind of a feeling is it when you feel ‘at home’?

A: The important difference is that at home I know everything, and I feel at home when I’m with friends. And I’m ’at home’ when I’m really at home, not at school or some other place. I feel ’at home’ only at my house.

Q: Yes. Is there any other place where you feel you completely belong? Or do you feel like that only at home?

A: I feel at home when I’m somewhere with my friends too, or when I’m at the Youth Office. That’s one of the places where I also feel at home.

Q: And what is the completely opposite feeling of that? When don’t we feel at home at all?

A: I don’t feel at home when I’m at the doctor’s or in similar places, like the Municipality.

Q: Could you describe that feeling to me a bit closer?

A: I feel bad and uncomfortable in such places. That’s usually a situation in which there’s either something I don’t know or I can’t explain the situation or what I need. That makes me feel bad. Those places are not like home. They are far from it. There are some rules there and I don’t like that.

Q: You don’t like rules? You think that rules are mostly bad?

A: It depends when.

Q: When are they good? Do you think sometimes rules make us be something we’re not?

A: I think rules are necessary in general.

Q: Yes, of course, I agree.

A: It’s not good if we all just do anything we want. That’s why rules have to exist.

Q: I agree. Tell me, what is tolerance?

A: So, for me tolerance is when people accept people as they are. Like if you won’t talk to me if I don’t speak Serbian.

Q: Did you ever find yourself in such a situation?

A: Yes.

Q: Yes? Could you tell me something about it or…?

A: A few years ago I was on a field trip with an association for persons with disabilities. There was this one girl there that wouldn’t talk to me. I didn’t speak Serbian that well at the time.

Q: And how did that make you feel?

A: I felt bad, because even then I could somehow explain what I wanted to say, but she just said she didn’t understand anything.

Q: And what kind of opinion did you form about her then?

A: I realised that she’s not really… That she’s not… I forgot the word.

Q: Nice?

A: Just because I couldn’t speak Serbian that well, she didn’t want to communicate.

Q: So, how tolerant do you think people are?

A: That’s a difficult question.

Q: Yes it is.

A: There are tolerant people. I think that those who went to high school are more tolerant than the ones who didn’t because they have an education.

Q: You think that education is important?

A: Yes, definitely.

Q: Tell me, concerning tolerance, since there are people of both Hungarian and Serbian nationality in Temerin, what’s the situation like down here?

A: The situation is such that we have people who wish there was only one nationality here and there is one group of people who wish that Vojvodina becomes a part of Hungary again. We were taught that, I don’t know if it’s true, that Vojvodina used to be a part of Hungary once upon a time; part of the Austro-Hungarian Empire actually.

Q: Do you think that our nationality has an impact on our identity, on who we are? Does it define us?

A: I don’t know.

Q: Do you think that a Hungarian person has certain characteristics just because he’s of Hungarian nationality?

A: I think it only defines your mother tongue.

Q: Do you think there are people who think that nationality actually defines us? Have you ever come across such people? No?

A: No.

Q: That’s nice. I know of some incidents here, right? Some fights. Do you know something about it?

A: Unfortunately I do.

Q: Would you tell me something about it?

A: I won’t name names or something like that, but I know a boy. He was at a coffee shop. I have to say that he was Hungarian. When he wanted to go home, he went off with his friend. They went together a couple of times, and some boys came at the coffee shop once and told everyone that he and his friend communicate in Hungarian. Those boys came to them and told them some ugly words and they’ve hit them hard just because they were speaking Hungarian.

Q: How does it make you feel to hear such a story?

A: First I feel…

Q: It makes you angry?

A: It makes me angry. I think that those boys who hit them are not tolerant at all and that they don’t accept people who are different from them.

Q: Yes, someone who’s not like that. And since we are talking about it, it seems there are groups of people. How does it feel to belong to a certain group?

A: I don’t understand.

Q: You have friends here, right? You come here to the club, you socialize, right? How does it feel to be a part of a group, a community, with a certain group of people?

A: I feel good because I know they’re not nationalists. And they are people who in general have understanding if someone is different than them. So, that group that attacks – they’re all the same, and we feel good here. Together we plan how we want to spend our time.

Q: When you see that someone is not a part of your group, do you try to make that person a part of your company?

A: Yes.

Q: How do you feel when someone new comes by?

A: I feel good because I’d like to have more and more of us here. I like to help new people to get involved with us.

[:hu]

M – 1995 – Temerin

Q: Mondd, mit jelent számodra… Hogy érzed magad, mikor azt mondhatod „otthon vagyok”?
A: Alapvető különbség az, hogy otthon minden ismerős, de otthonosan érzem magam akkor is, ha a barátaimmal vagyok. Otthon tulajdonképpen akkor érzem magam, amikor otthon vagyok, nem pedig az iskolában vagy másutt. Otthon csakis otthon érzem magam.

Q: Igen, igen. Tehát, otthon. Létezik-e még valahol olyan hely, ahol úgy érzed, oda tartozol? Vagy ez csakis otthon lehetséges?

A: Akkor is otthonosan érzem magam, ha a barátaimmal vagyok valahol, de akkor is, amikor az Ifjúsági Irodában vagyok. Ott is otthon érzem magam.

Q: És milyen az ellenkező érzés? Ahol… semmiképp sem érzem magam otthon?

A: Nem érzem magam otthonosan az orvosnál, vagy olyan helyeken, mint például a Községháza.

Q: El tudod mondani közelebbről, milyen érzés ez?

A: Ott kínosan és kellemetlenül érzem magam. Olyan helyzetek ezek, amikor valamit nem tudok, illetve nem tudok megmagyarázni valamilyen helyzetet, vagy valamit, amire szükségem volna. Ezért érzem magam kínosan. Azokon a helyeken más mint otthon. Egészen más. Ott vannak bizonyos szabályok, amelyeket nem szeretek.

Q: Nem szereted a szabályokat? Úgy gondolod, a szabályok általában nem jók?

A: Attól függ.

Q: Mikor jók? A szabályok néha arra késztetnek bennünket, hogy olyanok legyünk, amilyenek lényegében nem vagyunk?

A: Úgy gondolom, szükség van szabályokra.

Q: Mindenképpen, igen, egyetértek.

A: Nem jó az, ha mindenki azt csinál, amit akar. Ezért szabályokra szükség van.

Q: Egyetértek. Mondd meg, mit jelent a tolerancia?

A: A tolerancia szerintem azt jelenti, hogy mindenki mindenkit olyannak fogadjon el, mint amilyen. Ha mondjuk nem akarnál velem beszélni, mert nem tudok szerbül.

Q: Voltál már ilyen helyzetben?

A: Igen.

Q: Voltál? Tudnál nekem erről valamit mondani vagy…?

A: Néhány évvel ezelőtt kiránduláson voltam egy fogyatékos személyeket tömörítő egyesülettel. Ott volt egy lány aki nem akart velem beszélni. Akkor nem tudtam jól szerbül.

Q: Hogy érezted emiatt magad?

A: Rossz volt, mivel tulajdonképpen én akkor is meg tudtam értetni magam, de ő mégis azt mondta, hogy nem ért semmit.

Q: Milyen véleményt alkottál róla emiatt?

A: Beláttam, hogy ő nem egészen… Nem egészen… Nem jut eszembe a szó.

Q: Jóindulatú?

A: Csak azért, mert nem tudtam jól szerbül, nem akart velem beszélni.

Q: Mennyire gondolod, hogy toleránsak az emebrek?

A: Ez nehéz kérdés.

Q: Igen.

AÉ. Vannak toleráns emberek. Úgy gondolom, hogy azok, akik középiskolába jártak toleránsabbak azoknál, akik nem jártak oda, mégpedig  azért, mert ők iskolázottak.

Q:Fontosnak tartod  a műveltséget?

A: Igen, mindenképpen.

Q: Mondd, ami a toleranciát illeti, mivel Temerinben élnek szerbek  is meg magyarok is, milyen itt a helyzet?

A: Olyan a helyzet, hogy vannak emberek, akik csak egy nemzetiséget szertnének itt látni és van egy csoport, amely szeretné, ha Vajdaság ismét Magyarországhoz tartozna. Mi úgy tanultunk, nem tudom igaz-e, hogy Vajdaság valamikor Magyarország része volt. Vagyis az Osztrák-Magyar Birodalom része.

Q: Gondolod, hogy nemzeti hovatartozásunk befolyásolja önazonosságunkat, pontosabban azt, amilyenek vagyunk? Ez meghatároz bennünket?

A: Nem tudom.

Q: Gondolod, hogy a magyaroknak csupán azért vannak bizonyos tulajdonságaik, mert magyarok?

 A: Úgy gondolom, hogy csakis az anyanyelv játszik ebben döntő szerepet.

Q: Osztod azt a véleményt, hogy egyesek úgy gondolják, a nemzeti hovatartozás határoz meg mindenkit? Találkoztál-e ilyen egyénekkel? Nem?

A: Nem.

Q: Ez szép. Tudomásom van bizonyos incidensekről, ugybár. Verekedésekről.Tudsz erről valamit?

A:Tudok..

Q: Elmonddod nekem, vagy…?
A: Nevet nem említek. Ismerek egy fiút, aki a kávézóban tartózkodott. Meg kell hogy mondjam, az a fiú magyar, magyar nemzetiségű. Amikor haza akart menni, mindig egy barátjával indult útnak. Így mentek néhányszor együtt. Egyszer a klubba, vagyis a kávézóba betért néhány fiú és a többiekkel közölte, hogy a két barát egymás közt magyarul beszél.  Akkor azok a fiúk odamentek hozzájuk és csúnya szavakkal illették őket, nagyon megverték őket csak azért, mert magyarul beszéltek.

Q: Te hogy érzed magad, ha ilyet  hallassz?

A: Először is azt érzem…

Q: Méregbe gurulsz?

A: Igen. Azt gondolom, hogy azok a fiúk, akik megverték őket egyáltalán nem toleránsak és nem fogadják el azokat, akik nem ugyanolyanok mint ők.

Q: Igen, valakit, aki nem ugyanolyan mint ők. Most, hogy erről beszélünk, kiderül, hogy emberek közt léteznek csoportok. Milyen érzés egy bizonyos csoporthoz tartozni?

A: Nem értem.

Q: Ugye vannak barátaid? Ide jársz a klubba, barátok közé,nemde? Milyen érzés valamilyen csoporthoz tartozni, olyan közösséghez tartozni, bizonyos emberek  közé?

A: Én jól érzem magam, mivel tudom, hogy ők nem nacionalisták. Ők olyanok, akik egyáltalán nem értik, milyen az, ha valaki különbözik tőlük. Ők olyanok, akiknek csakis az olyan emberek felelnek meg, akik hozzájuk hasonlóak. Tehát, az a csoport, amelyik megtámad, egyforma egyénekből tevődik össze, nekünk meg jó itt. Együtt tervezzük a szabad időnket.

Q: Olyankor, amikor látod, hogy valaki nem tartozik hozzátok, megpróbálod-e őt bevonni a társaságba?

A: Igen.

Q: Milyen érzés az, ha valaki újonnan belép hozzátok?

A: Nekem jó, mivel szeretem ha minél többen vagyunk. Szívesen segítek az újonnan érkezőknek, hogy csatlakozzanak hozzánk.

Q: Ez igazán szép. Neked köszönöm amiért befogadtál a társaságodba és amiért lehetővé tetted, hogy remekül érezzem itt magam. Nagyszerű volt elbeszélgetni veled. Nagyon köszönöm.

A: Én is is köszönöm neked.

[:sr]

M – 1995 – Temerin

Q: Reci mi šta za tebe… Kakav je to osećaj kada se ti osećaš kao kod kuće?

I: Ona kaže da je bitna razlika da kod kuće sve zna i da se oseća kod kuće kad je sa prijateljima. I da je kod kuće ustvari kod kuće, a ne u školi ili na nekom drugom mestu. Da se kod kuće oseća samo u svojoj kući, što znači da je malo suzila taj ‘feeling’.

Q: Da, da. Znači kod kuće. Da li postoji još neko mesto gde se ti osećaš kao da pripadaš tu totalno? Ili je to samo kod kuće?

I: Znači ona se kod kuće oseća i kad je sa svojim prijateljima negde i kad je u kancelariji za mlade. To je mesto gde se takođe oseća kao kod kuće.

Q: A kakav je osećaj totalno suprotan od ovoga? Gde se.. kad se ne osećamo nikako kao kod kuće?

I: Kod kuće se ne oseća kad je kod lekara ili na nekim takvim mestima kao što je Opština.

Q: Je l’ možeš da mi opišeš malo više kakav je to osećaj?

I: Znači na tim mestima se oseća loše i da joj je neprijatno. Da je to obično situacija u kojoj ona ili nešto ne zna ili ne zna da objasni neku situaciju ili nešto što joj treba. Zato se oseća loše. Ta mesta nisu kao kod kuće. Daleko su od toga. Tamo ima nekih pravila i to ne voli.

Q: Ne voliš pravila?

I: (obraća se Moniki) Ima i ovaj klub pravila neka, samo da ti kažem. Ali to je kod kuće.

Q: To su drugačija pravila.

I: Kućna pravila.

Q: Znači, misliš da su pravila uglavnom loša?

I: Zavisi kad.

Q: Kad su dobra?

I: (obraća se Moniki) Šta da obuješ? Kao kodeks oblačenja. Neka opuštenija pravila koja su više vezana za neku atmosferu. Da obavezno isključiš mobilni. To pravilo joj se ne sviđa.

Q: Je l’ misliš da pravila nas teraju da budemo nekada nešto što nismo?

I: Mislim da su inače pravila potrebna.

Q: Da, svakako, slažem se.

I: Nije dobro da svi radimo šta god želimo. Zato moraju da postoje pravila.

Q: Slažem se. Reci mi šta je to tolerancija?

I: Znači, tolerancija po meni je da ljudi prihvate ljude onakve kakvi jesu. (obraća se Moniki) I onda si dala primer… Kako je rekla?

Q: Da neću pričati sa tobom ako ne znaš srpski?

I: Da, da.

Q: Jesi se našla u takvim situacijama?

A: Jesam.

Q: Jesi? Je l’ mi možeš nešto ispričati o tome ili…?

I: Bila sam na ekskurziji pre par godina s jednim udruženjem za osobe sa invaliditetom. Tamo je bila jedna devojka koja nije htela da priča sa mnom. Ja tada nisam znala srpski tako dobro.

Q: I kako je to učinilo da se osećaš?

I: Meni je bilo loše, jer sam i tad nekako mogla da objasnim šta želim da kažem, ali ona je rekla da ništa ne razume.

Q: A kakvo je to stvorilo mišljenje tebi o njoj?

I: Ja sam videla da ona nije ustvari baš… (obraća se Moniki) Šta? Nije baš normalna. (Svi se smeju.) Ne, nego? Zaboravila si reč? Da ona baš nije… šta?

Q: Dobra?

I: (obraća se Moniki) Dobra? Tolerantna? – Samo zbog toga što nisam toliko dobro znala srpski, ona nije htela da komunicira.

Q: Znači, koliko ti ustvari misliš da ljudi jesu tolerantni?

A: To je teško pitanje.

Q: Jeste.

A: Ima ljudi koji su tolerantni.

I: Ja mislim da su oni koji su išli u srednju školu tolerantniji od onih koji ne idu zato što imaju obrazovanje.

Q: Misliš da je obrazovanje važno?

A: Da, svakako.

Q: Reci mi, što se tolerancije tiče, pošto u Temerinu ima i mađarske i srpske nacionalnosti, kakva je situacija ovde?

I: Znači, situacija je takva da imamo ljude koji žele samo jednu nacionalnost ovde i da ima jedna grupa ljudi koja želi da Vojvodina opet bude deo Mađarske. Mi smo tako učili, ne znam da li je to istina, da je nekada Vojvodina bila deo Mađarske. Austrougarske u principu.

Q: Da li misliš da to koja smo nacionalnost utiče na naš identitet, na ono kakvi smo mi? Da li nas to opisuje?

I: Ne znam.

Q: Da li misliš da onaj ko je Mađar ima određene osobine samo zato što je on mađarske nacionalnosti?

I: Ja mislim da je to samo šta je tvoj maternji jezik.

Q: Misliš li da postoje ljudi koji smatraju da nacionalnost nas zapravo definiše? Da li si se susrela sa takvim ljudima možda? Nisi?

I: Nisam.

Q: To je lepo. Znam da su tu bili neki incidenti, je l’ tako? Tuče neke. Je l’ znaš nešto o tome?

I: Nažalost znam.

Q: Hoćeš mi ispričati nešto ili…?

I: Neću reći ime ni ništa, ali znam jednog dečaka koji je bio u kafiću. Ja moram da kažem da je dečak Mađar, mađarske nacionalnosti. Kad je hteo da ide kući, on je krenuo s jednim drugarom. Išli su nekoliko puta i jednom su došli neki momci u klub, u kafić, i pričali su da on i njegov prijatelj pričaju na mađarskom. I oni momci su došli do njih i rekli im neke ružne reči i jako su ih udarali samo zato što su pričali mađarski.

Q: Kako se ti osećaš kada čuješ takvu priču?

I: (obraća se Moniki) Prvo osećam… Šta?

Q: Naljutiš se?

I: (obraća se Moniki) Aha, naljutiš se. – Mislim da ti momci koji su ih udarali uopšte nisu tolerantni i da ne prihvataju ljude koji nisu kao oni.

Q: Da, nekog ko nije takav. I sada kada tako pričamo, znači to je kao da postoje grupe ljudi. Kakav je osećaj u suštini na prvom mestu pripadati nekoj grupi?

I: Ne razumem.

Q: Imaš prijatelje svoje, je l‘ tako? Ovde dolaziš u klub, družiš se, je l’ tako? Kakav je osećaj biti deo grupe?

I: (obraća se Moniki) Kako je to biti ovde u nekoj grupi?

Q: Zajednici.

I: (obraća se Moniki) Biti u zajednici s nekim ljudima, ovde družiti se sa ljudima?

Q: Sa određenom grupom ljudi.

I: (obraća se Moniki) Ili bilo kojim prijateljima. Ne ovde, nego negde biti u krugu nekih ljudi? Imaš svoje društvo neko, imaš neki krug ljudi i kako se ti osećaš u njemu? – Ja se osećam dobro jer znam da oni nisu nacionalisti.

A: I oni su ljudi koji uopšte razumeju ako neko nije takav kao oni.

I: Ljudi su oni kojima su bitni samo ljudi koji su slični. Znači ta grupacija koja napada, oni su isti, a nama je ovde dobro. Zajedno planiramo kako hoćemo da provedemo svoje vreme.

Q: Da li, kada vidiš da neko nije deo vas, da li pokušaš da tu osobu priključiš u vaše društvo?

I: Da.

Q: Kakav ti je osećaj kada neko novi dođe?

I: Ja se dobro osećam jer volim da nas bude sve više i više. Ja volim novim ljudima da pomažem da se i oni uključe kod nas.

Q: To je jako lepo. I hvala tebi što si mene primila isto tako ovde u svoju grupu i što si meni učinila da se super osećam ovde. I bilo je jako lepo pričati s tobom. I hvala ti puno.

I: Hvala i tebi.

 

[:]