[:en]
M 1993 – Temerin
Studied graphic design at the Technical College of Vocational Studies in Novi Sad.
During high school she volunteered at the Youth Office of the municipality of Temerin.
Q: What do you think about life in Temerin?
A: Well, I don’t know. Somehow I always tried to take part in some activities, to entertain myself. Now, listening to people around me, they say nothing ever happens in Temerin, but I don’t think that’s true. I believe that young people have places to go out to at the moment, which is very important because young people were always bored here. And as far as the Office is concerned, it offers some possibilities for the young to be active. So, life in Temerin… depends for whom, depends on how you choose to look at it. For me it’s fun.
Q: How different is your home from the world around you?
A: My home, very. (Laughs.) It’s very different from my neighborhood and everything else. First of all, I’m in the neighborhood with people of mostly Hungarian nationality. We are basically the only Serbs around. There’s always some music, some kind of festivity at my place. Something’s always going on. Our house is always full of people, something I can’t say for the rest of the street. They are somehow more reserved. My home is, at least compared to the rest of my street, somehow full of people. When some other things are concerned, for instance, we work with kids, we gather little kids from around and the neighborhood and do some creative stuff with them, so as far as my street and my quarter are concerned it’s somehow very active.
Q: What do you think are the main reasons for conflicts?
A: Differences. I was just recently talking to a colleague. She was bullied at her school, since she’s half Russian, half Hungarian, for being different, coz she’s neither pure Hungarian nor pure Russian. Simply because she’s different. Or because of different opinions, for example. People are often incapable of accepting other people’s opinion, and push their own instead, and if the others don’t want to accept it, some kind of conflict occurs. More rarely it’s about an economic situation, mostly those are conflicts about different opinions or being different. At least as far as I can see.
Q: And why are some people more inclined to scold other people?
A: Well, many people attack others because they don’t have enough self-confidence, so they look for bad things and differences in others to justify themselves. And some people are looking to spite others and to put some burden or label on others to justify themselves, and by doing that they’re creating conflicts. Because of some of their insecurities, lack of self-confidence or whatever.
Q: And what do you think about the position of young people in Temerin?
A: Well, in general, I think they should be more active in a positive direction. Since Temerin is a multinational environment, different kinds of conflicts occur because of diversity. Instead of putting all that together, combining those differences into something beautiful and creating something together. I think there are too many divisions among the young on national basis. Of course, there might be some economic factors there as well, I don’t know, but I honestly think that there’s too many divisions among the young because of… religion, after all, since we have here a protestant, a catholic and an orthodox church.
Q: Yes. And what do you think a logical solution would be, the least painful one to somehow… (incomprehensible).
A: (Incomprehensible.) I mean, they’re learning Serbian at catholic school, while we’re not learning Hungarian at ours. They’ve put it in as an elective course, but I think they should introduce something about Hungarian language into „Petar Kočić“ school, something about their culture for people to get to know some nice aspects of different cultures. I think that might somehow change people’s minds about it all. Not to teach them only, a silly example, Serbs are under occupation or Hungarians did that, and we did this and you did that, but to teach kids from early on something nice. And I think that alone might already change some things.
[:hu]
M – 1993 – Temerin
Q: Kezdetnek mondj magadról valamit, kérlek. Mivel foglalkozol? Hova valósi vagy, idevaló vagy?
A: Hát, a nevem, mindenki Májónak hív, nem szeretem ha Máriának szólítanak. Túl szigorúnak érzem a Máriát és ha így szólítanak, azt gondolom, hogy valami nincs rendben velem, vagy hogy valami hibát követtem el. Huszonkét éves vagyok és Temerinben élek születésemtől fogva. Pillanatnyilag grafikai dizájn szakon tanulok a Technikai Főiskolán.
Q: Jól van. Mi a véleményed az életről Temerinben?
A: Hát, nem is tudom. Mindig igyekeztem olyan dolgokkal foglalkozni, amiben részt vehetek, úgy hogy kedvem teljen abban amit csinálok. Márpedig mások szerint Temerinben nem történik semmi, amivel nem értek egyet. Úgy gondolom, hogy a fiataloknak van hova eljárni szórakozni, ami igen fontos, mert eddig errefelé a fiatalok igencsak unatkoztak. Ami az Irodát illeti, a fiataloknak esélyt ad arra, hogy foglalkozzanak valamivel. Úgyhogy Temerinben az élet… már kinek hogy, ki hogy van vele. Nekem igen érdekes.
Q: Jól van. Miben különbözik a te otthonod a környezetedtől?
A: Az én otthonom, sokban. (Nevet). Sokban különbözik a szomszédokétól meg egyébként is. Előszöris, az én szomszédjaim magyarok. Majdhogynem egyedüli szerbek vagyunk a környéken. Nálam, mondjuk, mindig zene szól, gyakran vannak vigazságok. Mindig történik valami. Az otthonunkban gyakran fogadunk vendégeket, ami nem éppen jellemző az utcánkban lévő többi családra. A többiek zárkózottabbak. Az én otthonom, az utcabeli többi otthonhoz képest mindig hangos a társaságtól. Egyébként, mi gyerekekkel foglalkozunk, magunk köré gyűjtjük a környékbeli meg szomszéd kisgyerekeket és alkotómunkába formájában foglalkozunk velük. Ami az én utcámat, környékemet illeti, aktív munka jellemzi.
Q: Melyik környéken laksz, tekintettel arra, hogy igen gyakran említed?
A: A Zmaj Jova utcában, a medence feletti részen.
Q: Rendben. Mit gondolsz, mi okozza leggyakrabban a konfliktusokat?
A: A különbözőség, Nemrég beszélgettem erről egy kolléganőmmel. Őt az iskolában gyakran molesztálták, mivel félig orosz, félig magyar, és ezáltal különbözik a többiektől, se nem tiszta magyar, se nem tiszta orosz. Egyszerűen más. Vagy, mondjuk, eltérő vélemények miatt. Az emberek leggyakrabban nem hajlandóak elfogadni az eltérő véleményt , a sajátjukat tukmálják másra, és ha az nem akarja elfogadni, akkor nézeteltérésre kerül sor. Ritkábban okozza gazdasági helyzet a konfliktust, leggyakrabban nézeteltérés okozza vagy kimondottan eltérő vélemény . Legalábbis én ezt így látom.
Q: Miért van az, hogy egyesek hajlamosak másokat megbélyegezni?
A: Sokan ezt azért teszik, mert nincs elég önbizalmuk, ezért másokban keresik a hibát, másokat okolnak, meg zavarja őket a másság s íly módon találnak maguknak önigazolást. Egyesek azért törnek borsot mások orra alá, azért neheztelnek valakire, vagy azért fognak valamit másra, hogy saját maguk igazát fitoktassák és így keltsenek ellenségeskedést. Amiért hiányzik az önbizalmuk, vagy valami, ami ezt előidézi.
Q: Hogyan keletekznek az előítéletek?
A: Előítéletek? Az utóbbi időben sokat gondolkodom ezen. Amióta a kolléganőm beszélt erről. Úgy hiszem az előítélet úgy keletkezik, hogy… az otthonodból hozod magaddal. A nevelés okozza. Én is a családomban… én, mondjuk, nem vagyok félig szerb, illetve félig magyar, vagy ilyesmi, tehát engem egyáltalán nem zavar az, ha valaki különbözik tőlem. Van akit zavar, ha az a másik ember különbözik tőle, azért mert otthon úgy nevelték. Engem nem úgy neveltek, de másokat igen. Bár nem kötelezően a családból ered eza meggyőződés, eredhet a környezetünkből is. Van akit szépen neveltek, helyesen gondolkodik, de a környezete rossz hatással van rá és helytelenül befolyásolja.
Q: Mit gondolsz,mi élteti a közösségeket?
A: A párbeszéd, meg az ha az emberek hajlandóak a kompromisszumra, a megegyezésre, és nem csupán magukra gondolnak, hanem alkalmazkodnak másokhoz, de természetesen csak odáig, míg ez nincs saját személyi integritásuk kárára. Tehát, az alkalmazkodás.
Q: Hogyan kerülhetjük el a konfliktusokat? Vannak-e íratlan szabályok?
A: Mondjuk ha mérges vagyok és nem egyezem valamivel, egyszerűen visszahúzódom és elgondolkozom a dolgokon. A konfliktusokat, szerintem, úgy legjobb kezelni, ha először elgondolkozol és nem reagálsz elhamarkodottan. Ha az ember hirtelen reagál, akkor az emberek dühbe gurulnak: „Miért támadsz rám”? meg ilyesmi. De ha nyugodtan, szépen beszélsz valakihez, az már más. Akkor a két ember között más viszony alakul ki. Azt gondolom, a konfliktust úgy oldjuk meg, illetve gátoljuk meg, ha szép nyugodtan megbeszéljük a dolgokat. Vagy ha egyszerűen jól belegondolunk, majd a másik bőrébe képzeljük magunkat.
Q: Igen ám, csakhogy az attól függ, mennyire akaratos valaki.
A: Hát persze. Ismered azt a közmondást, ha valakit nem tudsz legyőzni, akkor csatlakozz hozzá. Nem kell konfliktusba bocsátkozni, hanem visszavonulni. Az ellenfelet az bosszantja a leginkább, ha látja, hogy nem sikerült megbántania, mert te méltóságteljes maradtál. Ennyi.
Q: Mikor van úgy, hogy nem hagyunk semmit magunk után?
A: Hogy gondolod ezt?
Q: A konfliktusokban, általában az életben… Tágan értelmezett kérdés.
A: Akkor, amikor biztonságban érezzük magunkat. Amikor biztonságban érezzük magunkta ott, ahol vagyunk és ahol elfogadnak minket. Nem hiszem, hogy bárki is feladná a biztonságát ott, ahol jó érzi magát. Ritkán fordul elő, hogy valaki a kényelmét felcseréli mással.
Q: Mi avéleményed a fiatalság helyzetéről Temerinben?
A: Általában úgy gondolom, hogy többet kellene tenniük pozitív értelemben. Mivel Temerin többnemzetiségű település, megtörténik, hogy különféle konfliktusokra kerül sor a különbözőségekből kifolyólag. Én ahelyett, hogy mindegyiküket, minden különböző tulajdonságot szépen összefognánk egy közös életvitel keretében, úgy gondolom, hogy a fiatalok túlságosan elkülönülnek egymástól. Nemzeti hovatartozás szerint. Persze szerepet játszhat ebben az anyagi helyzetük is, de őszintén szólva úgy gondolom, hogy a fiatalság elkülönül egymástól… többek között ami a vallást illeti, mivel itt protestáns, katolikus és pravoszláv templomunk is van.
Q: Jó. Mit gondolsz, mi lenne a logikus megodás, a kézenfekvő megoldás…
A: A katolikus templomban van szerb nyelvű oktatás, nálunk viszont nincs magyar nyelvű. Létezik mint választható tantárgy, de úgy gondolom, jó volna ha bevezetnék a Petar Kočić iskolába a magyar nyelvet, a magyar kultúrával való ismerkedést, hogy az emberek megismerhessék a szép szokásokat mások kultúrájából is. Gondolom, hogy ez megváltoztatná ez emberek gondolkodását. Hogy ne csak azt tanulják, hogy a szerbek megszállás alatt voltak, vagy hogy a magyarok így, mi meg ezt tettük, ti pedig azt, hanem úgy kellene, hogy kicsi kortól kezdve a gyerekek szép dolgokat halljanak a másik nemzetről. Ezzel már sokat el lehetne érni.
Q: Utolsó kérdésként megkérdezem, milyen jogokat élveznek a fiatalok?
A: Nem is tudom. Nekem nem volt jogom munkába állnom, mivel nem volt tapasztalatom, amikor elvégeztem a középiskolát. Ez a középiskola és az egyetem közti időszakban volt. Azt várják el a fiataloktól, hogy rögtön az iskola befejeztével máris legyen tapasztalatuk és mindenféléhez értsenek. A fiataloknak nem adnak esélyt, hogy bizonyítsanak, hogy megmutasság mire képesek, kivéve az önkéntes munkát. Kivéve az effajta tevékenységeket, mondjuk a munkahelyen. Mindenki a tapasztalatot helyezi előtérbe meg ilyesmit.
Q: Köszönöm.
[:sr]
M 1993 – Temerinu
Q: Dobro. Šta misliš o životu u Temerinu?
A: Pa, ne znam. Ja sam uvek gledala da nekako radim neke aktivnosti u kojima mogu da učestvujem, da meni bude zabavno. E sad, slušajući druge ljude okolo, oni kažu da se u Temerinu ništa ne dešava, što ja mislim da nije tačno. Trenutno mislim da mladi imaju gde da izlaze, što je jako bitno, jer uvek je bilo mladima je dosadno ovde. I, što se tiče Kancelarije, ona im pruža neke mogućnosti da mladi mogu da se aktiviraju. Tako da život u Temerinu… kako za koga, kako ko odabere da ga gleda. Meni je zabavno.
Q: Dobro. Koliko se tvoj dom razlikuje od sveta oko tebe?
A: Moj dom mnogo. (Smeje se.) Mnogo se razlikuje i od komšiluka i svega. Prvo sam u komšiluku gde su ljudi mađarske nacionalnosti. Mi smo maltene jedini Srbi u toj okolini. I kod mene je, recimo, uvek nekakva muzika, uvek neko veselje. Stalno se nešto dešava. Uvek nam je kuća puna ljudi, što recimo ne mogu da kažem za ovu ulicu okolo. Oni su više nekako zatvoreniji. Moj dom je, bar što se moje ulice tiče to mogu da kažem, nekako pun ljudi. Što se tiče nekih drugih stvari, mi recimo radimo sa klincima, okupimo decu malu iz okoline i komšiluka i radimo neke kreativne stvari sa njima, tako da što se tiče moje ulice i mog kvarta nekako je mnogo aktivan.
Q: Stalno pominješ svoj kvart, pa me zanima koji je to deo?
A: Zmaj Jovina. Iznad bazena taj gore deo.
Q: Dobro. Šta misliš zbog čega najčešće dolazi do konflikta?
A: Zbog različitosti. Baš sam nedavno sa jednom koleginicom razgovarala. Nju su u svojoj školi, pošto je ona polu Ruskinja, polu Mađarica, nju su zlostavljali zbog recimo različitosti zbog toga što ona nije čista Mađarica ili nije čista Ruskinja. Zato što je jednostavno različita. Ili zbog različitih mišljenja, recimo. Ljudi često ne mogu da prihvate tuđe mišljenje, nego mu nameću svoje i ako ovaj ne želi da prihvati, onda dođe do nekog konflikta. Ređe je to neka ekonomska situacija, uglavnom su to neki konflikti tipa različitih mišljenja ili baš različitosti. Bar kol’ko ja to vidim.
Q: A zašto su neki ljudi skloniji da kude mnoge druge?
A: Pa, mnogi ljudi zato što nemaju dovoljno samopouzdanja napadaju druge i traže loše stvari i različitosti u drugima da bi nekako sebe opravdali. I neki ljudi gledaju da tu drugima napakoste i da drugima nabace neki teret ili etiketu da bi sebe opravdali i time stvaraju sukobe. Zbog nekih njihovi nesigurnosti, manjka samopouzdanja ili čega god.
Q: A kako nastaju predrasude?
A: Predrasude, pa to sam ja nekako baš razmišljala o tome u poslednje vreme, otkad mi je to koleginica rekla. Ja mislim da predrasude nastaju… da dolaze nekako iz kuće. Da je to sve stvar vaspitanja. Jer i ja sam u porodici… ja recimo nisam polusrpkinja ili polumađarica ili svašta nešto, i ja recimo uopšte nemam problem da je neko različit od mene. Dok ljudi neki imaju problem da l’ je neko različit zato što su to povukli iz kuće. Mene tako nisu vaspitali, a neke jesu. Mada ne mora to da se samo iz kuće, može da se širi iz društva. Neki ljudi su vaspitani lepo, neki znači mladi ili neki ko god, a društvo ih jednostavn povuče da razmišljaju drugačije.
Q: Šta misliš šta je to što održava društvo u životu?
A: Dogovori i nekako da ljudi žele da prave neke vrste kompromisa i dogovora, da ne misle samo na sebe, već da gledaju da se nekako prilagođavaju drugima dok to, naravno, ne ugrožava njih same do te mere da izgube svoju ličnost. Znači neko prilagođavanje.
Q: A kako izbeći konflikt? Da li postoje neka nepisana pravila?
A: Pa, recimo, kad sam ja besna i kad se ja s nečim ne slažem, ja se jednostavno samo povučem i malo razmislim o svemu tome. Nekako najbolje je konflikt, bar po meni, rešiti ako se prvo malo stane na loptu, ako se ne reaguje ishitreno. Ako se ishitreno odreaguje onda ljudi pobesne i kao ’Što me napadaš?’ ili šta ja znam. Ako se povuče neko i ako s nekim lepo, mirno razgovara, to već stvara neki drugačiji odnos ili samu atmosferu između dvoje ljudi. Mislim da konflikt se rešava ili sprečava time što se lepo, mirno razgovara. Ili se jednostavno prvo razmisli i stavi u tuđe cipele.
Q: Da, ali to zavisi od toga koliko je neko zapeo.
A: Naravno. A nekad ima ona uzrečica ako ne možeš da ga pobediš, pridruži mu se. To konflikt ne treba da bude, već samo da se neko povuče i njih će najviše boleti ako vide da te nisu povredili, time što si ostao dostojanstvan i to je to.
Q: A kada ne ostavljamo ništa za sobom?
A: Kako ne ostavljamo za sobom?
Q: U konfliktu, u životu inače… Široko je ovako pitanje.
A: Kada se osećamo sigurno. Kada se osećamo sigurno i prihvaćeno tu gde jesmo. Ja ne verujem da bi neko ostavio svoju sigurnost tu gde mu je udobno. Retko se dešava da neko iz udobnosti ode u nešto sasvim drugo.
Q: A šta misliš o položaju mladih u Temerinu?
A: Pa, generalno mislim da bi se više trebali aktivirati u pozitivnom smeru. Pošto je Temerin multinacionalna sredina, dešavaju se različiti konflikti zbog različitosti umesto da sve to lepo sastavimo, sve te različitosti spojimo u nešto lepo i da napravimo nešto zajedno. Mislim da mladi trenutno se previše razdvajaju na toj nacionalnoj osnovi, da l’ naravno tu ima i ekonomski položaj i šta ja znam, ali mislim iskreno da se mnogo razdvajaju mladi što se tiče… i veroispovesti na kraju krajeva, pošto imamo ovde i protestantsku i katoličku i pravoslavnu crkvu.
Q: Da. A šta misliš koje bi nekako logično rešenje, najbezbolnije bilo da se nekako… (Nerazumljivo)
A: (Nerayumljivo) Mislim u katoličkoj školi oni uče srpski, dok se kod nas ne uči mađarski. Ima kao uvedeno kao izborni, ali opet nekako mislim da bi se realno možda u „Petar Kočić“ školi trebalo uvesti nešto što se tiče mađarskog jezika, što se tiče njihove kulture da se ljudi upoznaju s nekim lepim stvarima iz svačije kulture. Mislim da bi to nekako promenilo svest o svemu tome. Da ih ne uče samo, lupam, Srbi su bili pod okupacijom ili Mađari su ovako, a mi smo radili ovo a vi ono, nego da se neke lepe stvari usađuju u decu od malena. I mislim da bi to neke stvari već promenilo.
Q: I poslednje pitanje. Kakva prava imaju mladi?
A: Pa, ne znam. Ja nisam imala prava da se zaposlim pošto nemam iskustva, a tad sam završila srednju školu. To je bilo u pauzi između srednje škole i fakulteta. Znači neko ko očekuje od mladih da imaju odmah kad završe škole iskustvo i da odmah znaju svašta. Nekako se mladima ne daje toliko prilika da se oni dokažu i pokažu u nekim realnim stvarima, van volontiranja, van takvih nekih aktivnosti, lupam, na poslu. Svi nekako traže neka iskustva i neke takve stvari.
Q: Hvala ti.
[:]