L 1994 Temerin


L – 1994 – Temerin

Student of Mechatronics and volunteer at the Office for Youth, Temerin.

Q: Tell me, what does it mean ’to belong somewhere’ to you?

A: To belong somewhere? Well, where you feel free, where you can be who you are, where people appreciate you exactly for who you are, right? I think those are some basic things, not to be discriminated.

Q: What does that feel like?

A: Well, it’s that feeling of freedom and belonging, right?

Q: Do you have a place where you feel you belong completely?

A: Well, it depends. It really depends on the environment and people who surround me. Usually I have places, starting with my home and places where my closest friends gather, where we’ve known each other for years and where we’re really like brothers or I don’t know…

Q: So, in that group you say you feel like you’ve known each other for years?

A: Basically we don’t have to know each other for years, but we understand each other.

Q: That’s what I wanted to ask.

A: To be on the same wave length, so to say.

Q: Yes, yes, yes. When you’re in a group and there’s someone else that does not belong to that group next to you, do you try to get that group, that person involved into your group or…?

A: Well, it depends whether that person even wants to join the group. If they want, of course I’ll help them adapt to our group and our way of thinking, having fun and all.

Q: And with this we’ve established that there are groups. What does it feel like knowing that the groups really exist?

A: Well, I don’t know how to define that. That division is… Basically, people divide into all kinds of things. The divisions are created between them, which is bad in a way and good on the other hand. Everything has its good and bad side, right? Well, it depends. It really depends.

Q: When is that good?

A: Well, it’s good if people gather with a goal that is positive, by which they can change something to benefit everyone else, as well as themselves, that’s why they started it, and that’s really OK.

Q: Yes. Groups can definitely change things. Do you think that an individual can as well?

A: The individual can too. And it should start with an individual. Later that grows, spreads and gets into people, into their heads and consciousness, and they gather into groups that can actually do something about it.

Q: Do you think you’re one of those individuals that are trying to…?

A: Well, I don’t know, it depends in which aspect. Right now I’m trying to help with this youth activism. We are all a group here, although there are people who coordinate. So, something can definitely be done.

Q: Tell me, do we belong to a certain group simply by being born?

A: Well, I don’t know how to define that. It depends in what way. Some ethnic group, I don’t know…

Q: Do you think that nationality already creates some kind of identity?

A: Well, I don’t know. Maybe it shouldn’t, although it does in many people. It seems to me it does in most people.

Q: You had encounters with that?

A: Well, I think that everyone has encounters on a daily basis with people who feel strong national affiliation, who support, for instance, only their own group – Serbs only Serbs. Hungarians on the other side, all those nationalities. But I think that’s completely wrong.

Q: Yes. But do you think it’s created by birth or by something else?

A: Well, that depends more on what they teach him at home.

Q: On what they teach them at home?

A: Yes. You behave the way your parents teach you. Actually, your environment also should influence you. For instance, I was lucky to live in an environment where I was surrounded with Serbs, Hungarians and others. And we always got along just fine, so some kind of tolerance developed and the feeling of community, which is completely normal and natural. No divisions of any kind between us. People are either good or bad.

Q: And can bad people become good?

A: Of course they can if they want to.

Q: Tell me, how does it feel knowing you belong, that you’re in a group?

A: I don’t have a clue, I never really thought about it.

Q: You never thought about it?

A: No. I don’t really have a feeling it’s some kind of a group that is somehow separate. I can’t define it.

Q: And do you think you’re tolerant?

A: Definitively. Yes.

Q: Do you realize that in everyday situations in which you find yourself or…?

A: Well, basically, yes. Basically yes.

Q: And do you also see intolerance on a daily basis?

A: There is a lot of it. A lot. At every step.

Q: Will you tell me something about it?

A: Well, I don’t know. Just now we can see this religious intolerance, then towards the LGBT population. Right now this thing about Pride is in focus, which is not tolerated by the Serbian Orthodox Church and other extremists at all. Mostly right wing. Those are just a few examples. My mind blanked.

Q: What do you think about the statement that if you’re not a part of the solution you’re a part of the problem?

A: I don’t know.

Q: You never thought about it?

A: No, I really haven’t. Why would I be a problem if I’m not part of some solution?

Q: If, now for instance we mentioned LGBT or national… if you, for example, never found yourself in a situation to be insulted on the basis of your sexual orientation or nationality, do you then think you shouldn’t help people who are facing such problems?

A: In situations like that we should help everyone. I simply believe that there is not enough empathy in people, to be able to feel compassion with those people who are facing that kind of abuse, because that is psychological abuse. So, I would help, of course. I’ve found myself in a situation once where my friend was being bullied for being Hungarian, and I took his side and then nothing happed, they accepted him.

Q: That’s how it should be.

A: Yes. I grew up with him; we were basically inseparable since we were four.

Q: You grew up here in Temerin?

A: Yes, yes.

Q: Was it always like this or…?

A: Well, in the beginning I didn’t notice that. However, lately there have been, as media calls it, some national tensions. Although, I think that’s not it. As I’ve heard, those are basically more some right wing organisations on our side and on their side, so those conflicts are mostly between them, but they suck some people into it who are neutral. So they can create a problem for those people too. That’s based on the information I have, I’m not sure. I’m not very interested in that because I think those people are completely irrelevant and there are not enough of them to cause greater harm to the community of people who are tolerant amongst themselves and who support each other and create the community in general.

Q: How much tolerance is there in the world?

A: Well, it depends. I don’t know.

Q: Did you have more contact with tolerance or intolerance?

A: Well, basically, in this part of our country tolerance is more present than, I don’t know, someplace else. At least as far as I’m… In these multi-ethnic communities people are used to each other and their differences, and they simply respect each other.

Q: Do you think multi-ethnic society is a good thing?

A: Yes.

Q: What can we gain from it?

A: It’s completely OK because it teaches us that sense of community and that all people should stick together, without fighting each other, to live in harmony, to be OK with each other. Neighbourly. If necessary just ‘Hello neighbour’, if nothing else.

Q: And you mentioned media. In your opinion, how big is the role of the media in those conflicts?

A: Basically, in this information society the role of the media is huge. The things they release, and they release all kinds of things, directly influence the minds of the people who consume it. For example, you have Blic and Kurir. They publish all kinds of nonsense, to put it like that, and people read and accept everything with no critical attitude, without even thinking about it, without researching, they just accept it as it comes. So, media definitely has an impact on the consciousness of some people. Although, it might be even most people.

Q: The way you talk about it, I have a feeling that media coverage is mostly negative?

A: Well, it shouldn’t be negative, but that’s how it presents itself. I have lately stopped watching television. I’m not interested at all. They’re airing complete nonsense. Maybe they make sense, I don’t know. But I’m not interested in what they have to say, because I have no use of it basically. When did Novak Đoković take a shower or something like that, all nonsense.

Q: Yes, yes.

A: Why should I care?

Q: And, in your opinion, how important is the role of school in forming the right way of thinking?

A: Well, it all begins with preschool. That’s where it starts and then later, as they grow up the personalities are formed in that community, class, where people meet, socialize, study together. And, of course, that’s where a personality is formed.

Q: And how much does school actually help in accepting differences? How much does it teach us tolerance?

A: Well, I’m really not sure about that. We used to have a school here in Temerin which had both Hungarian and Serbian classes together, all in one school, and tolerance was much more present then in comparison with today when they’ve split the school into Hungarian and Serbian. The children don’t know each other at all nowadays and then some kind of intolerance… some tensions develop between them because they don’t know, like ‘Hey, he’s Hungarian, he’s no good’, ‘Hey, he’s a Serb, and he won’t speak Serbian’. Complete nonsense.

Q: How much influence do our words have on other people?

A: It depends how they are received. It depends, I don’t know.

Q: Are you being careful with expressing yourself?

A: Well, mostly yes. Except when I’m with my friends, then it’s relaxed.

Q: And do you understand the power of your words? That, even though sometimes it might not seem to you that something you say is in a context that is negative, it can actually have a negative connotation?

A: Well, it can. It can if I don’t express myself well, and it’s also a subjective feeling of a person to whom I spoke or who heard it from their side, either way.

Q: And do people abuse their power?

A: Sure. Definitely.

Q: Do you have an example?

A: Well, politicians are a pure example of the abuse of power.

Q: How much do they actually try to contribute to improving the situation and accepting multi-ethnic society, or do you think they’re doing nothing?

A: They are doing something, but not enough.

Q: What would you change?

A: A lot of things. I don’t know. A lot.

Q: Will you give me an example?

A: Concerning politics?

Q: If you were a politician, what would you change?

A: God forbid I’m a politician. That became so slimy right now that they… no matter how good of a man you are, when you enter politics that whole system will corrupt you.

Q: You think that’s true?

A: One hundred per cent.

Q: You believe that system would corrupt you too?

A: I would never become a part of that system for that reason exactly.

Q: Tell me, how does it feel to feel ‘at home’?

A: Well, to feel at home.

Q: What does that mean? Can we feel that only in our homes or…?

A: Well, no, you can actually feel that in which ever setting where you feel good with people, where the atmosphere is good and where you are… What we said in the beginning.

Q: Do you think that only other people can create a good atmosphere for you or can you do that yourself?

A: Well, of course I can do it myself. Only boring people are bored.

Q: How do you kill the boredom?

A: Well, it depends. I have exams right now, so I’m killing myself with exams. But, in general, training, books, I like video games too, friends, traveling, nature, all kinds of things…

Q: You mentioned traveling. Do you think it helps a lot if people travel and truly see that there are other cultures, different people?

A: Of course. It opens new horizons and…

Q: Did it help you?

A: Yes, of course. I saw some new people, met them, destroyed some of the stereotypes they had. It’s definitely beneficial.

Q: How open-minded people truly are here in Temerin?

A: Well, I think they’re pretty open-minded. Now, I didn’t have a chance to talk to each of them personally, right?

Q: Of course.

A: But at least the people I know, they are.

Q: They are?

A: Yes.

Q: Tell me, how do you stand with going out here in Temerin?

A: It depends. For me, as someone who is more oriented towards rock ‘n’ roll and harder sound, there are not a lot of places to go. There is maybe one rock café where I can go once in a while, but… I would change that if I could. It is mostly limited to people who listen to this mainstream music and turbo folk or whatnot, so we are pushed in the back a bit. But it’s changing. I can see progress recently. Rock culture is awaking and I’m glad to hear that, to see that.

Q: That’s nice. And, tell me, are there any places with Hungarian music?

A: I really don’t know. I think there are, but they mix it with English and even rock music. Those concerts and gigs actually gather both Hungarians and Serbs in Temerin the most, because they rarely listen to turbo folk. So, those rock cultures are actually connectors, let’s say, of people who like different kinds of music.

Q: How much do music genres create groups?

A: Well, again, every music genre has its own groups. Someone is like folker, metalhead, rocker. ‘Aaaaa, that greasy metalhead, Metallica’, whatever they call them, irrelevant. It creates some kind of division, but I think it’s not an important division at all. I don’t think it matters. All people are OK to me.

Q: You said that you don’t know if there is a place with Hungarian music. And is there a place that plays both Serbian and Hungarian music?

A: Yes. There is.

Q: And how do the people get along there?

A: Well, the same. They both come. Completely normal. There are no fights or whatever. Completely normal atmosphere.

Q: When you were talking about what makes you happy, you said you’re into training. What do you train?

A: I’m into karate.

Q: For safety?

A: No, no. Simply… I started by chance actually. When I was nine, my neighbour was training and he was like ‘Come to check it out, come to check it out’. And I said OK. And so I went and I liked it very much when I saw it. At the next training I already started training and since then it developed into a sort of love. I don’t want to stop training as long as I can train. My sensei says that all karate masters die young, in their 90’s.

Q: And have you ever used on someone what you’ve learned there?

A: Unfortunately, I had once an opportunity in the centre of Temerin, but it wasn’t between Hungarians and Serbs, but between ours. Anyway, there was a fight; some friends started it and most people scattered. There was just three of us left against eight of them, but we turned out OK and won since these friends were into aikido as I was in karate, and we pulled out something fast and ran. That was the only time that I had such a direct contact. And, thank God, I had no other chance. I don’t approve of violence and I don’t like violence, although I’m into martial art. If I find myself in bad situation, a conflict, I always try to fix it with words, by calming down the atmosphere and tension. If that’s not possible, then self-defence is the only key that’s left.



L – 1994 – Temerin

Q: L, mondd meg, mit jelent számodra a hovatartozás?

A: Valahová tartozni? Azt jelenti, hogy szabadnak érzed magad, az legyél ami vagy, ahol az emberek azt tisztelik benned, ami vagy. Nem is tudom, de azt hiszem, alapvető dolog az, hogy ne különböztessenek meg hátrányosan.

Q: Milyen érzés valahova tartozni?

A: A szabdság érzése, meg az, hogy odatartozol, ugye.

Q: Van-e számodra olyan hely, ahol azt érzed, hogy teljesen odatartozol?

A: Attól függ. Az azoktól függ, akik körülvesznek. Van ilyen hely, az otthontól kezdve, ugye, ahol összejövünk mint legszűkebb társaság, ahol évek óta barátkozunk és ahol szó szerint testvérek vagyunk.

Q: Tehát, abban a társaságban, ahol mondod, hogy úgy érzed magad és már évek óta ismeritek egymást…

A: Nem kell, hogy évek óta ismerjük egymást, csak hogy megértsük egymást.

Q: Ezt akartam megkérdezni.

A: Az a fontos, hogy azonos hullámhosszon legyünk.

Q: Igen, igen. Ha társaságban vagy és meglátsz valakit aki odajön, behívod-e a társaságba?

A: Az attól függ, kedve van-e annak a személynek csatlakozni hozzánk. Ha igen, persze, hogy segítek neki beilleszkedni a mi témáinkba, hecceléseinkbe, mindenbe.

Q: Máris egyezünk abban, hogy léteznek csoportok. Milyen érzés tudni, hogy igenis vannak csoportok?

A: Nem is tudom, hogy határoznám ezt meg. Ez a megosztottság… Az emberek különféleképp csoportosulnak. Ez egyrészt nem jó, de ugyanakkor jónak is mondható. Mindennek megvan úgy a pozitív, mint a negatív oldala, nemde? Nem tudom, attól függ. Valóban sok mindentől függ.

Q: Mikor mondható jónak?

A: Akkor jó, ha az emberek valamilyen pozitív céllal csoportosulnak mások javára, de a maguk javára is változtatnak valamin, hiszen azért hozták létre a csoportot, ami teljesen OK.

Q: Igen. A csoportok mindenképpen változtathatnak a dolgokon. De vajon vonatkozik-e ugyanez az egyénre?

A: Az egyén is változtathat. Minden az egyéntől kell hogy kiinduljon. Később ez fejlődik, terjed, eljut az emberek tudatáig, mire ők csoportokba verődnek, s később konkrét lépéseket tesznek.

Q: Gondolod, hogy te is azok közé az egyének közé tartozol, akik megpróbálnak…?

A: Nem tudom. Attól függ. Valóban nem tudom. Pillanatnyilag igyekszem segíteni az ifjúsági  tevékenységekben. Mindannyian tagjai vagyunk a csoportnakj, bár vannak vezetőink is. Úgyhogy bizonyára lehetne tenni valamit .

Q: Mondd, már születésünktől fogva tartozunk valamilyen csoportosuláshoz?

A: Nem tudom, hogy határoznám meg. Nem tudom. Attól függ, mit nézünk. Ha etnikai közösségről van szó, nem tudom…

Q: Gondolod, hogy a nemzeti hovatartozásunk már eleve meghatározza identitástunkat?

A: Nem tudom. Talán nem lenne muszáj, de sokaknál meghatározza identitásukat. A legtöbb embernél úgyhiszem, hogy meghazározza.

Q: Találkoztál ilyen példával?

A: Úgy gondolom, mindannyian találkozunk nap mint nap olyan emberekkel, akik nacionalisták és akik kizárólag a saját közösségüket pártolják – a szerbek csakis a szerbeket, meg így valahogy. A magyarok, vagy a többi nemzeti kisebbség ugyanúgy. Mindegy melyik. Azt gondolom, hogy ez teljesen téves hozzáállás.

Q: Vajon születéssel, vagy valami mással lehet ezt meghatározni?

A: Elsősorban a neveltetéstől függ.

Q: A neveltetéstől?

A: Igen. Ahogyan a szüleid hatnak rád, úgy viselkedsz te is. Lényegében a környezeted is hatással van rád. Én olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy a környezetmben vannak szerbek is meg magyarok is és magam se tudom még ki mások. Mi mindig is jól megvoltunk egymással, kialakult köztünk a tolerancia meg a közösségi kapcsolat, ami természetes és normális. Köztünk nem létezik semmilyen megosztottság. Az embereket kizárólag jókra és rosszakra lehet osztani.

Q: A rossz emberek vajon jókká válhatnak-e?

A: Persze, hogy jókká válhatnak, feltéve ha akarnak.

Q: Mondd, milyen érzés tartozni valahova, közösségben lenni?

A: Fogalmam sincs, ezen valóban nem gondolkodtam.

Q: Nem gondolkodtál ezen soha?

A: Nem. Nincs olyan benyomásom, hogy ez a csoport valaminben is kitűnne, nem tudom. Nem tudom megmagyarázni.

Q: Toleránsnak tartod magad??

A: Határozottan állítom, toleráns vagyok.

Q: Tanúja vagy-e nap mint nap a tolerancia hiányának?

A: Elég gyakran. Lépten nyomon.

Q: Elmondanál erre egy példát?

A: Nem is tudom. Tanúi vagyunk a vallási tolerancia hiányának, meg az LGBT lakosság iránti tolerancia hiányának. Pillanatnyilag aktuális ez a prájd felvonulással kapcsolatban, mert nem tolerálja őket egyáltalán a Szerb Pravoszláv Egyház sem meg a többi szélsőséges beállítottságú sem, hogy is hívják őket. A jobboldaliak főleg, ugye.  Hogy csak néhány példát említsek. Megáll az ész.

Q: Mit gondolsz erről a kijelentésről, hogy ha nem vagy a megoldás része, akkor a problémának vagy a része?

A: Nem tudom.

Q: Nem gondolkodtál ezen?

A: Valóban nem. Már miért volnék a problémának része, ha nem vagyok a megoldás része?

Q: Ha mondjuk, példának hozzuk fel a LGBT közösséget vagy a nemzetiségeket… ha például te soha nem kerültél olyan helyzetbe, hogy sértegessenek sexuális orientáltságod miatt vagy nemzeti hovatartozásod miatt, akkor úgy gondolod-e, hogy nem kell segítened azoknak, akik ilyen problámákkal szembesülnek?

A: Ilyen helyzetben mindenkinek segíteni kell. Egyszerűen úgy gondolom, hogy az emberekben nem eléggé kifejezett az empátia, nem képesek együttérezni azokkal, akik valamilyen erőszak áldozataivá válnak. Hiszen a pszichikai elnyomás is egyfajta erőszak. Mindenképpen segítenék. Egyszer voltam olyan helyzetben, hogy egyik haveromat azért heccelték, mert magyar s én pártfogoltam, de utána nem bántották, elfogadták olyannak, amilyen.

Q: Helyesen tetted.

A: Igen. Együtt nőttünk fel, négy éves korunk óta állandóan együtt voltunk.

Q: Te itt Temerinben nőttél fel?

A: Igen, igen.

Q: Ez mindig így volt, vagy…?

A: Kezdetben nem lehetett ezt olyannyira érezni. De az utóbbi időben jelentkeztek nemzetek közötti feszültségek, ahogy ezt a média megfogalmazta. Bár én azt hiszem, nem erről van szó. Ahogy hallom, ez inkább a jobboldali szervezetek miatt van, ami minket illet, meg ami őket illeti, úgyhogy köztük történnek a leszámolások, nevezzük őket így, de másokat is belekevernek, akik egyébként semlegesek. Úgy történik meg, hogy nekik is bajt okoznak. Már amennyire tudomásom van róla, de nem vagyok benne biztos. Nem érdekel túlságosan a dolog, mivel ezek az egyének említésre sem méltóak, meg kevesen is vannak ahhoz, hogy túl nagy kárt okoznának azoknak a közösségeknek, akik egymás között toleránsak, jóban vannak.

Q: Mennyi tolerancia van a világon?

A: Attól függ. Nem tudom.

Q: Toleranciával, vagy az ellenkezőjével találkoztál-e gyakrabban?

A: Általában, országunknak ebben a részében a tolerancia a jellemzőbb, mint mondjuk másutt. Legalábbis amennyire ezt én… Errefelé a többnemzetiségű közegekben az emberek megszokták egymást, hozzászoktak a különbözőségekhez és tisztelik egymást.

Q: Jó dolog a többnemzetiségű együttélés?

A: Igen.

Q: Milyen következtetést lehet ebből levonni?

A: Ez mind OK, mert egymás megbecsulésére tanít bennünket, arra, hogy nem szabad konfliktust szítani, hanem békésen kell egymás mellett élni, OK viszonyban lenni egymással. Jószomszédok módjára. Már az is elég ha csak úgy odaköszönünk: „Szervusz, szomszéd”!

Q: Említetted a médiumokat. Mit gondolsz, mekkora a médiumok szerepe az ellenségeskedés szításában?

A: A mai információs világban a médiumok szerepe óriási. Az amit ők sugároznak, s ebben aztán sok minden van, közvetlen hatással van az emberekre, akik a híreket olvassák. Például ott van a Blic, Kurir, meg a többi… Ezek mint hülyeségeket firkálnak, hogy úgy mondjam, a nép meg olvassa, és kritikátlanul hisz nekik, gondolkodás nélkül, anélkül, hogy utánanéznének a dolgoknak. Határozottan lehet állítani, hoga a médiumok hatással vannak egyes emberekre. De könnyen meglehet, hogy a többségre. Ez lehetséges.

Q: A szavaidból azt veszem ki, hogy a médiumok rossz hatással vannak az emberekre.

A: Nem kellene feltétlenül, hogy rossz hatással legyenek, de ezt teszik. Az utóbbi időben én nem kísérem a TV műsort. Egyáltalán nem érdekel. Összevissza tájékoztatnak, semmi köze a józan észhez, amit sugároznak. Lehet, hogy van, nem tudom. De nem érdekel amit sugároznak, nekem nem számít. Azt, hogy Novak Đoković lezuhanyozott, meg ilyesmi, csupa hülyeség.

Q: Igen, igen, igen.

A: Ez engem nem érdekel.

Q: Mit gondolsz, mennyire fontos az iskola szerepe a helyes véleményformálás kialakulásában?

A: Még az óvodában kezdődnek a dolgok. Oda kezdenek járni, majd miközben növekszenek, fejlődik a személyiségük a csoportokban, osztályokban, ott ahol a gyerekek ismerkednek meg együtt tanulnak. Ott formálódik az egyéniségük.

A:  Mennyiben járul hozzá az iskola ahhoz, hogy elfogadjuk a különbözőséget? Mennyire tanít meg bennünket toleránsnak lenni?

A: Ebben valóban nem vagyok biztos. Itt Temerinben, azelőtt olyan iskola létezett, amelyben együtt voltak a szerb és a magyar tagozatok is, és akkor jobban érvényesült a tolarancia mint manapság, mert a szerb és a magyar iskolákat különválasztották. Így a gyerekek majdhogynem egyáltalán nem ismerik egymást és egy bizonyos feszültség… keletkezik köztük, mert nem is tudják… azt gondolják… „Jé, ő magyar, semmirekelő”, meg azt, hogy „Hé, ő szerb, nem akar szerbül beszélni”. Tiszta őrültség.

Q: Mennyire tudunk szavakkal mi magunk befolyásolni másokat?

A: A befogadó féltől függ. Attól függ, nem tudom.

Q: Vigyázol-e te arra, mit beszélsz?

A: Leggtöbbször igen. Leggtöbbször igen. Kivéve ha a társaságommal vagyok, akkor nem figyelek annyira oda.

Q: Adsz a szavak jelentőségére? Vigyázol-e arra, hogy amit mondasz, azt ne negatív szövegkörnyezetben mondd, mert szavaid esetleg negatív értelmezést kaphatnak?

A: Lehetséges, mert ha nem fejezem ki magam jól, akkor mondanivalóm olyan jelentést kaphat, bár attól a személytől is sok függ, akihez szólok.

Q: Vajon visszaélnek-e az emberek a hatalmukkal?

A: Határozottan. Bizonyára.

Q: Tudsz erre példát mondani?

A: A politikusok a hatalommal való visszaélésnek ékes példái.

Q: Mennyire járulnak ők hozzá a helyzet javulásához, meg ahhoz, hogy a többnemzetiségű hangulat működjön?

A: Hozzájárulnak, de nem kellő mértékben.

Q: Te min változtatnál?

A: Sok mindenen. Nem tudom.

Q: Mondj valamit!

A: Valamit a politikával kapcsolatban?

Q: Te min változtatnál, ha politikus volnál?

A: Isten ments, hogy én politikus legyek! Nem tudom. Én nem tehetek… Már annyira elfajultak a dolgok, hogy azok ott… lehetsz tenem tudom milyen jó ember, ha belépsz a politikába, elrontanak.

Q: Gondolod?

A: Száz százalékban.

Q: Gondolod, téged is elrontana a rendszer?

A: Pont azért nem is lépnék be abba a rendszerbe.

Q: Mondd, milyen érzés „otthon lenni valahol”?

A: Hát, otthon érzed magad.

Q: Ez mit jelent? Ezt csakis otthon érezhetjük, vagy…?

A: Nem, tulajdonképpen bármelyik környezetben érezheted magad otthonosan, ott, ahol kellemesek az emberek, a légkör… Nem tudom. Mint a beszélgetésünk kezdetén.

Q: Gondolod, hogy csak mások teremthetnek kellemes légkört, vagy ilyet te magad is teremthetsz?

A: Magam is teremthetek. Csak az unalmas emberek szoktak unatkozni.

Q: Te mit szoktál tenni az unalom ellen?

A: Attól függ. Pillanatnyilag vizsgákra készülök, úgyhogy a vizsgákkal vagyok elkeveredve. Úgy általában olvasni szoktam, tréningekre járok, a videójátékokat is kedvelem, a társaságot, az utazásokat, természetet, minden egyebet…

Q: Említetted az utazásokat.Mit gondolsz, jó az, ha az ember utazhat, megismerhet más kultúrákat, embereket?

A: Persze. Tágítja a látókörét…

Q: Neked jelentett valamit?

A: Mindenképpen. Láttam, megismertem embereket, eloszlattam azokat a sztereotípiákat, amelyeket rólunk meséltek nekik.  Mindenképpen sokat jelent.

Q: Mennyire nyitott látókörűek a temerini lakosok?

A: Meglehetősen nyitott látókörűek. Nem volt alkalmam mindegyikkel külön elbeszélgetni, ugye.

Q: Természetesen.

A: De ezek, akiket ismerek, nyitottak.

Q: Igazán?

A: Igen.

Q: Mondd, milyen szórakozási lehetőségek vannak itt Temerinben?

A: Attól függ. Számomra nincs annyi lehetőség, mert én a rock-and-rollt kedvelem meg a keményebb zenét. Van egyetelen rock- kávézó, ahová néha eljárok, de lényegében nincs nagyon. Szeretnék ezen változtatni, de… Alapvetően azok részére van szórakozóhely, akik a fő irányzatú zenét kedvelik, a turbofolkot meg ilyesmit, úgyhogy számunkra alig van lehetőség. De azért  az utóbbi időben látok változást, gyakoribb lett a rock és ennek igazán örülök.

Q: Remek. Mondd, vannak-e olyan szórakozóhelyek, ahol magyar zenét játszanak?

A: Valóban nem tudom. Azt hiszem vannak, de vegyesen játszanak angol meg rockzenét. A koncerteken szoktak találkozni a magyarok és a szerbek Temerinben, mivel ők nemigen hallgatnak turbofolk zenét. Ezért mondhatni, hogy a rock- kultúra az összekötő kapocs köztünk, mert ezeket a zenei irányzatokat hallgatjuk.

Q: A zenei irányzatok iránti vonzódás szerint csoportosultok?

A: Minden zenei irányzat maga köré csoportosít fiatalokat. Így aztán vannak a folkerek, a metálosok, a rockerek. „Aha, az a zsíros metálos, Metallica”, vagy hogy hívják őket. Így tesz külömbséget köztünk. De egyáltalán nem lényeges az effajta külön csoportosulás, nem tulajdonítok neki fontosságot. Számomra minden ember OK.

Q: Azt mondod, nem tudod, hogy van-e olyan szórakozóhely, ahol magyar zenét játszanak. Vannak-e olyan szórakozóhelyek, ahol szerb zene is meg magyar zene is szól?

A: Igen, van ilyen.

Q: Hogyan férnek meg ott egymással az emberek?

A:Járnak ezek is meg azok is. Minden rendben van. Nincs ott semmi zűr. Teljesen jó a légkör.

Q: Amikor arról volt szó, hogy mi szokott boldoggá tenni, említetted, hogy edzésre jársz. Milyen sportot edzel?

A: Karatézok.

Q: A biztonságod megvédése végett?

A: Nem, nem… Csak úgy. Véletlenül kerültem oda. Kilenc éves voltam, a szomszéd edzésekre járt és hívott „Gyere, te is, nézd meg milyen ”! Elmentem. Belecsöppentem egy edzésre és megtetszett. Így kezdtem el tréningekre járni és mostanra megszerettem. Nem akarom abbahagyni, addig fogok tréningekre járni, amíg csak tudok. Az én szenszeim azt mondja, a karatézók mind fiatalon, úgy a kilencvenes éveikben halnak meg.

Q: Alkalmaztál-e te valamit abból, amit ott megtanultál?

A: Sajnos volt alkalmam egyszer Temerin központjában, de nem magyarok meg szerbek közti  konfliktusban, hanem a mieink közt. Valami veszekedés tört ki, a mi haverjaink is köztük voltak, és mindenki elszaladt. Mi hárman maradtunk nyolcukkal szemben. De még jól jártunk, mivel nyolcukkal találtuk magunkat szemben, a barátaim az aikidóhoz értettek én meg a karatéhoz, így aztán gyorsan elintéztük őket és megléptünk. Ezegyszer volt ilyen direkt összetűzésem. Hála istennek, azóta nem fordult elő ilyesmi. Nem vagyok az erőszak híve, nem szeretem az erőszakot annak ellenére, hogy harci sporttal foglalkozom. Ha bármilyen konflikusba kerülök, mindig igyekszem szavakkal elintézni a dolgot, lecsillapítani a helyzetet. Ha ez nem lehetséges, akkor nem marad más hátra, mint az önvédelem.

Q: Természetesen. Köszönöm a beszélgetést.


L – 1994 – Temerin

Q: L, reci mi, šta znači za tebe pripadati negde?

A: Pripadati negde? Pa, tamo gde se osećaš slobodno, gde možeš biti ono što jesi, gde ljudi cene upravo to što jesi, je l’ te. Ne znam, mislim da je to nešto osnovno, da te ne dikriminišu.

Q: Kakav je to osećaj?

A: Pa, to je onaj osećaj slobode i pripadnosti, je l’ te.

Q: Je l’ imaš neko mesto gde se osećaš da totalno pripadaš?

A: Pa, zavisi. Zavisi stvarno od okruženja tog i ljudi koji me okružuju. Uglavnom imam mesta, počevši od doma, je l’, i tamo gde se okupimo kao najuže društvo neko, gde se znamo duži niz godina i gde smo ono bukvalno kao braća ili ne znam.

Q: Znači, ti se u toj grupi gde kažeš da osećaš da se znate dugo godina i sve to. Da li…

A: U principu ne moramo da se znamo dugo godina, ali da se kapiramo.

Q: To sam htela da pitam.

A: Da smo na tim nekim istim talasnim dužinama, kako da kažem.

Q: Da, da, da. Kada si u grupi i vidiš nekoga pored vas, da li pokušavaš da uključiš tu grupu, tu osobu u vašu grupu ili… ?

A: Pa, zavisi da li ta osoba uopšte želi da uđe u tu grupu. Ako želi, naravno da ću da pomognem da se adaptira našoj grupi i našem načinu razmišljanja, zezanja i svega.

Q: A samim ovim smo ustanovili da postoje grupe. Kakav je osećaj znati da zaista postoje te grupe?

A: Pa, ne znam kako bih to definisao. Ta podela je… U suštini, ljudi se dele na sve i svašta. Te same podele nastaju među njima, što je u neku ruku loše, a u neku ruku je i dobro. Sve ima i svoje pozitivne i svoje negativne strane, je li. Pa, ne znam, zavisi. Stvarno zavisi.

Q: Kada je to dobro?

A: Pa, dobro je ako se ljudi okupe sa nekim ciljem koji je pozitivan, kojim mogu da nešto promene u korist svih ostalih, kao i samih sebe, je l’, zato su i počeli, što je sasvim OK.

Q: Da. Svakako grupe mogu da menjaju stvari. A da li može pojedinac?

A: I pojedinac može. I treba da krene od pojedinca. Kasnije se to razvija, širi se i ide u ljude ulazi sve to, u njihove glave i svest i oni se okupljaju u te grupe koje mogu nešto da učine konkretnije.

Q: Da li ti misliš da si ti jedan of tih pojedinaca koji pokušavaju da…?

A: Pa, ne znam, zavisi u čemu. Ne znam stvarno. Trudim se da pomognem trenutno oko ovog omladinskog aktivizma. Tu smo svi grupa, iako ima ljudi koji koordinišu. Tako da, sigurno da može da se uradi nešto.

Q: Reci mi, da li već samim rođenjem pripadamo nekoj grupi?

A: Pa, ne znam kako to da definišem. Ne znam. Zavisi u kom pogledu gledamo. Neka etnička grupacija, ne znam…

Q: Da li misliš da nacionalnost nam već stvara neki identitet?

A: Pa, ne znam. Možda ne bi trebalo, iako kod mnogih stvara. Kod većine ljudi čini mi se da stvara.

Q: Imao si susreta sa time?

A: Pa, mislim da svi imaju svakodnevno susreta sa tim ljudima koji su više nekako nacionalistički opredeljeni, koji podržavaju, na primer, svoju grupaciju – Srbi samo Srbe, šta već, ne znam. Mađari kako već… koji god, sve te nacionalne pripadnosti, šta već. Ali mislim da je to skroz pogrešno.

Q: Da. Ali misliš da je to stvoreno rođenjem ili nečim drugim?

A: Pa, to je pre do vaspitanja kućnog.

Q: Do kućnog vaspitanja?

A: Da. Kako roditelji utiču na tebe, tako se i ti ponašaš. U suštini, i samo okruženje u kom se nalaziš treba da utiče na tebe. Ja sam, recimo, imao sreće da sam u okruženju gde sam bio okružen bukvalno i Srbima i Mađarima i ne znam ko je sve tu bio. I mi smo se uvek normalno i fini slagali sve, tako da se razvila ta neka tolerancija i skroz osećaj zajedništva, što je sasvim normalno i prirodno. Nikakve podele nema među nama. Ljudi ili su dobri ili su loši.

Q: A da li loši ljudi mogu da postanu dobri?

A: Naravno da mogu ako to žele.

Q: Reci mi, kakav je osećaj znati da pripadaš, da si u grupi?

A: Nemam pojma, nisam razmišljao o tome stvarno.

Q: Nisi razmišljao o tome?

A: Nisam. Nemam tako neki osećaj baš da je to neka grupa koja može da se ističe nekako, ne znam. Ne mogu da definišem to.

Q: A je l’ misliš da si ti tolerantan?

A: Definitivno. Da.

Q: Je l’ to shvataš u dnevnim situacijama svakodnevnim u kojima se nalaziš ili…?

A: Pa, u principu, da. U principu, da.

Q: A da li svakodnevno vidiš i netoleranciju?

A: Ima je dosta. Dosta. Na svakom koraku.

Q: Hoćeš mi ispričati nešto?

A: Pa, ne znam. Upravo sad što vidimo ove verske netolerancije, pa ne znam LGBT populacij. Trenutno aktuelno je to oko prajda, što ne tolerišu uopšte Srpska pravoslavna crkva i ostali ektremisti, kako da ih nazovem. Desničari uglavnom, je l’. To su samo neki primeri. Sad mi je stao mozak.

Q: Šta misliš o toj izjavi ako nisi deo rešenja da si deo problema?

A: Ne znam.

Q: Nisi razmišljao o tome?

A: Nisam stvarno. Zašto bih bio problem ako nisam deo nekog rešenja?

Q: Ukoliko, eto, sad na primer pominjemo LGBT ili, eto, nacionalne… ako ti, na primer, nikada nisi sam došao u tu situaciju da su tebe vređali zbog seksualne orijentacije ili zbog nacionalnosti, da li ti svejedno misliš da onda ne treba da pomogneš ljudima koji se suočavaju sa takvim problemima?

A: U takvim situacijama treba pomoći svakome. Jednostavno, mislim da nije dovoljno izražena ta empatija kod ljudi, da oni mogu da saosećaju sa tim ljudima koji su izloženi toj vrsti nasilja, jer to je svakako psihičko neko nasilje. Tako da bih pomogao svakako. Bio sam u situaciji jednom tako drugara su isto maltretirali zato što je Mađar i ja sam stao na njegovu stranu i onda posle ništa nije bilo, prihvatili su ga normalno.

Q: Tako i treba biti.

A: Da. A odrastao sam sa njim, bukvalno od četvrte godine smo nerazdvojni bili.

Q: Ti si odrastao ovde u Temerinu?

A: Da, da.

Q: Je l’ oduvek bilo tako ili…?

A: Pa, u početku nisam primećivao to sad tako. Međutim, u neko poslednje vreme bilo je, kako su to već mediji okarakterisali, kao neke međunacionalne netrpeljivosti, ne znam šta. Mada, ja mislim da to nije to. Više, koliko sam čuo, to su u principu te neke desničarske organizacije sa naše strane i sa te njihove strane, tako da su uglavnom između njih ti obračuni, da ih nazovemo tako, ali uvlače i neke druge ljude koji su skroz neutralni. Tako da mogu da naprave problem i njima. Sad, koliko sam upućen u to, nisam siguran. Ne zanima me mnogo to jer smatram da su to skroz nebitni likovi i jako ih je malo da bi oni napravili neku veliku štetu zajednici ljudi koji su međusobno tolerantni i koji se podržavaju i čine zajednicu uopšte.

Q: Koliko je tolerancije u svetu?

A: Pa, zavisi. Ne znam.

Q: Jesi se ti više sretao sa tolerancijom ili sa netolerancijom?

A: Pa, u principu, u ovom delu naše države tolerancija je izraženija nego, ne znam, negde drugde. Koliko sam ja bar… U ovim multietnilkim sredinama ljudi su navikli jedni na druge i na te različitosti njihove i jednostavno se poštuju.

Q: Da li je multietničnosti dobra stvar?

A: Da.

Q: Šta možemo da izvučemo iz toga?

A: To je skroz OK stvar zato što uči nas upravo tom zajedništvu i da svi ljudi treba da se drže zajedno, bez da se zavade međusobno, da žive skladno, da su OK jedni sa drugima. Ono komšijski, ako treba. Ako ništa drugu, ono ’Zdravo, komšija’.

Q: A pominjao si medije. Šta misliš, kolika je uloga medija u svemu što se tiče tih svađa?

A: U principu, u ovom informatičkom dobu uloga medija je ogromna. Šta oni serviraju, a serviraju mnogo štošta, to direktno utiče na svest naroda koji čita. Na primer, imaš Blic, Kurir, šta već… Oni serviraju tu razne gluposti, da tako kažem bukvalno, i ljudi to čitaju i masovno prihvataju nekritički skroz, uopšte ne razmišljajući šta je to, ne istražujući, nego prihvataju to zdrago za gotovo. Tako da, definitivno, mediji utiču na svest nekih ljudi. Mada, možda je to i nekim većinskim delom. Možda.

Q: Kako pričaš, imam osećaj da je medijska pažnja uglavnom negativna?

A: Pa, ne bi trebala da bude negativna, ali je tako predstavljaju. Ja sam sad, u poslednje vreme, baš dosta prestao da pratim televiziju. Uopšte me ne zanima. Totalne nebuloze mi serviraju koje uopšte nemaju veze s mozgom. Možda i imaju, ne znam. Al’ ne zanima me to što pričaju, u suštini ne koristi mi ništa. Kad se Novak Đoković istuširao, ne znam ni ja, sve gluposti.

Q: Da, da, da.

A: Šta mene to interesuje?

Q: A koliko misliš da je uloga škole važna u formiranju pravilnog mišljenja?

A: Pa, sve počinje od predškolske ustanove. Tu kreću i onda se kasnije, kako odrastaju, formiraju te ličnosti u toj zajednici, odeljenju, gde se deca upoznavaju, druže, uče zajedno. I tu se, naravno, formira neka ličnost.

Q: A koliko škola, zapravo, pomaže tome da prihvatimo različitosti? Koliko nas uči toleranciji?

A: Pa, to sad stvarno nisam siguran. Ovde u Temerinu nekada davno postojala je škola koja je imala i mađarska i srpska odeljenja zajedno, sve u jednoj školi, i tada je ta tolerancija bila mnogo izraženija nego danas kada su razdvojili škole na mađarsku i srpsku. Tako da se deca međusobno skoro uopšte ni ne poznaju i onda je ta neka netrpeljivost… neke tenzije se razvijaju između njih jer ne znaju… misle da su… kao ’Hej, on je Mađar, ne valja on ništa’, ’Hej, on je Srbin, neće srpski da priča’. Totalna nebuloza.

Q: Koliko naše reči zapravo imaju uticaja na druge?

A: Zavisi kako ih prihvate. Zavisi, ne znam.

Q: Da li ti paziš kako se izražavaš?

A: Pa, uglavnom da. Uglavnom da. Osim kad sam s društvom, onda je opušteno.

Q: A, je l’ shvataš moć svojih reči? Da, iako nekada ako se tebi čini da ako nešto kažeš da to ne izgovaraš u negativnom kontekstu, da zapravo može imati negativnu konotaciju?

A: Pa, može. Može ako se nepravilno izrazim i opet je sad to subjektivni osećaj do te osobe kojoj sam nešto rekao ili koja je čula to sa strane, svejedno.

Q: A, da li ljudi zloupotrebljavaju moć?

A: Svakako. Sigurno.

Q: Imaš neki primer?

A: Pa, političari su čist primer zloupotrebljavanja svoje moći.

Q: Koliko oni, u stvari, pokušavaju da doprinesu toj situaciji poboljšanja i prihvatanja multietničnosti ili misliš da uopšte ne rade ništa za to?

A: Rade, ali ne dovoljno.

Q: Šta bi ti promenio?

A: Svašta. Ne znam. Svašta.

Q: Hoćeš mi reći nešto?

A: U vezi sa politikom?

Q: Da si ti političar, šta bi ti promenio?

A: Ne daj bože da sam političar. Ne znam. Ne mogu ja… To se trenutno toliko izljigavilo da oni tamo… koliko god dobar ti čovek da budeš, kad uđeš u politiku pokvariće te taj sistem ceo.

Q: Misliš da je tako?

A: Sto posto.

Q: Misliš da bi tebe pokvario taj sistem?

A: Ja ne bih ušao u taj sistem baš iz tog razloga.

Q: Reci mi, kakav je to osećaj osećati se ’kao kod kuće’?

A: Pa, osećati se kao kod kuće.

Q: Šta to znači? Je l’ to možemo osetiti samo kod kuće ili…?

A: Pa, ne, možeš u principu da osetiš to u kom god okruženju se nađeš da ti prijaju ljudi, da ti prija ta atmosfera i da se nalaziš… Ne znam. Upravo to što smo na početku pričali.

Q: Da li misliš da samo ljudi mogu da ti stvore dobro okruženje ili to možeš sam da uradiš?

A: Pa, naravno da mogu i sam. U principu, samo je dosadnim ljudima dosadno.

Q: Kako ti ubijaš dosadu?

A: Pa, zavisi. Sad trenutno su mi ispiti u toku, tako da se ispitima ubijam. A, u principu, treninzi, knjige, volim i video igrice, društvo, putovanja, priroda, svašta…

Q: Evo, pomenuo si putovanja. Je l’ misliš da to mnogo pomaže ako čovek putuje i ako zaista vidi da postoje druge kulture, drugačiji ljudi?

A: Naravno. Otvara mu nove vidike i…

Q: Da li je to tebi pomoglo?

A: Jeste, svakako. Video sam neke nove ljude, upoznao ih, razbio te stereotipe o kojima su njima pričali. Svakako da koristi.

Q: Koliko su ljudi, u stvari, otvorenog uma ovde u Temerinu?

A: Pa, mislim da su dosta otvorenog uma. Sad nisam imao prilike da pričam sa svakim pojedinačno, je l’.

Q: Naravno.

A: Ali bar ovi ljudi koje poznajem, oni jesu.

Q: Jesu?

A: Da.

Q: Reci mi, kako je izlaziti ovde u Temerinu?

A: Zavisi. Za mene kao nekog ko je više orijentisan kao rokenrolu i toj nekoj tvrđoj muzici ovde slabo ima mesta za izlazak. Ima možda jedan rok kafe, u koji se može povremeno izaći, ali u suštini slabo je, slabo je. Menjao bih to da mogu nekako, ali… U principu, ograničeno je na populaciju koja više sluša ovu mejnstrim muziku i taj turbo folk i šta sve ne, tako da je za nas malo to gurnuto u stranu. Ali, menja se. Vidim, dosta je napredovalo sve u poslednje vreme. Budi se ponovo ta rok kultura i to mi je drago da čujem, da vidim.

Q: To je lepo. A, reci mi, da l’ postoje mesta sa mađarskom muzikom?

A: Ne znam stvarno. Mislim da ima, ali mešaju to i sa engleskom i sa rok muzikom čak. Baš ti koncerti i te neke kao svirke okupljaju najviše i Mađare i Srbe u Temerinu, jer slabo ko od njih sluša turbo folk. Tako da su te neke rok kulture ustvari spajači, kako da kažem to, ljudi iz tih određenih muzičkih pravaca koje slušamo.

Q: Koliko muzički pravci stvaraju grupe?

A: Pa, opet, svaki muzički pravac ima te neke grupe koje stvara, je l’. Neko je kao, štaveć, folkeri, metalci, rokeri. ’Aaa, onaj masni metalac, Metallica’, kako ih već zovu, nebitno. Stvara neku podelu, ali mislim da nije značajna podela uopšte. Ne pridajem joj nikakvog značaja. Meni su ljudi svi OK.

Q: A rekao si, znači, da ne znaš da li postoji mesto sa mađarskom muzikom. A je l’ postoje mesta koja mešaju srpsku i mađarsku muziku?

A: Da. Ima.

Q: I kako se ljudi tu slažu?

A: Pa, isto. Znači, dolaze i jedni i drugi. Sasvim normalno. Nema tu nikakvih kavgi i koječega. Skroz normalna atmosfera.

Q: Kada si rekao šta te čini srećnim, rekao si da treniraš. Šta treniraš?

A: Bavim se karateom.

Q: Zbog sigurnosti?

A: Ne, ne. To jednostavno… Slučajno sam zapravo i krenuo. U svojoj devetoj godini komšija je moj trenirao i kao ’Hajde da vidiš to, hajde da vidiš’. I ja kao hajde. I došao sam na trening onako i svidelo mi se kad sam video to. Sledeći sam trening već počeo da treniram i od tada to se razvilo u jednu ljubav. Ne želim da prestanem da treniram dok god mogu da treniram. Moj sensei kaže karatisti svi umiru mladi, u devedesetim godinama.

Q: A da li si nekada iskoristio to što si naučio tamo na nekome?

A: Nažalost, imao sam jednom priliku u centru Temerina, ali nije bilo između mađarskih i srpskih, nego baš neki naši. Uglavnom, izbila je neka kavga, neki drugari su započeli to s njima i razbežali su se svi. Ostala smo samo nas trojica protiv njih osmorice, ali smo izvukli bolji kraj i dobili smo njih osmoricu nekako pošto su ovi drugari bili aikidisti kao ja karatista, i nešto smo na brzinu smutili i pobegli. To je jedini put da sam došao u kontakt neki direktan takav. I, hvala bogu, nisam dalje imao prilike. Nisam zagovornik nasilja i ne volim nasilje, iako se bavim borilačkom veštinom. Ako dođem u neku situaciju, konflikt neki, uvek gledam da se izvučem na reči, na smirivanje atmosfere i tenzije. Ako ne može, onda znači samoodbrana je ključ koji preostaje.

Q: Svakako. Hvala ti na razgovoru.

A: Blagodarim. Nema na čemu.