E 1985 Temerin


E – 1985 – Temerin

Teacher of Hungarian language and works at Office for Youth KZM, Temerin.

Q: Tell me, what is the feeling when you’re ’at home’ for you? When do you feel ’at home’?

A: When I don’t need to dress myself nicely, when I don’t need to comb my hair nicely, when I can behave however I want, that’s good. And when everybody… well, not when everybody loves me, but when they accept me the way I am.

Q: The way you are. And what is the opposite feeling for you? When do you feel not at home?

A: When I sort of have to pretend that I am someone I’m not. Because, in a company that… not that I don’t like, but that doesn’t feel good, when I feel I don’t belong there, contrary to the way I feel at home or at a place where I like to be, where I feel I belong, that I’m a part of my community and that it’s something mine.

Q: How does it feel to be a part of a group?

A: Relaxed. How can I put it…

Q: And how do you feel when you feel uncomfortable? Amongst what kind of people? Why do you feel uncomfortable? Can you explain that to me a bit closer?

A: I’m uncomfortable when I’m very anxious, when I feel that I’m not good, that I’m not completely normal, because every group has its own criteria of normality.

Q: Parameters?

A: Yes. And when I can feel they don’t love me there.

Q: What is a parameter of normality for you?

A: In a group?

Q: No, in life in general for you. Yes, in your group.

A: Kind of not to hate anybody I don’t know, but to see something or someone well first.

Q: To meet them?

A: It’s not always easy, but I think that it’s best.

Q: And do you think people often hate?

A: Yes. Yes, and they are jealous of one another.

Q: Did you ever feel hatred or jealousy?

A: Yes. Yes, of course.

Q: In your opinion, why does that happen? Why was someone jealous of you or hated you?

A: People always think that they don’t have enough of something – enough love, enough of material things or, I don’t know, enough… they’re not good enough at their work or that someone got more than them in life. That’s why.

Q: What do you think are the most common prejudices people have about someone they don’t know? What do people base their prejudices on? Are they based on physical appearance or… What do you think they’re based on?

A: Yes, that comes first. Physical appearance comes first. Whether someone is dirty, whether they look strange, whether they have some health issues, whether they talk differently, talk funny or, I don’t know, behaves aggressively somehow.

Q: Did you ever feel people have prejudices about you, people who don’t know you?

A: Well, yes I have.

Q: Why, what do you think?

A: For example, in a bus to Novi Sad… Well, should I tell this?

Q: Yes, yes, feel free to speak.

A: Well, I was speaking Hungarian with my friend on a bus and some woman was sitting next to us. And, I don’t know, it was years ago, she was yelling at us – why are we talking in a foreign language, are we talking about her, and if we’re not gonna talk in Serbian so that she can understand, to shut up. That, for example.

Q: That woman was standing behind you or…?

A: Well, we were standing, she was sitting. We weren’t talking about her. Nothing. We didn’t even speak loud enough for it to bother her.

Q: How did you feel at that moment?

A: Well, awful. And then, after that day, when I enter a bus, I’m always checking if I’m bothering someone while I’m talking to someone or should I shut up…

Q: And have you experienced such things only in Novi Sad or here in Temerin too?

A: I haven’t here in Temerin, but there are those who did. I haven’t found myself in such a situation.

Q: What do you think of that woman? What was her reason for attacking you?

A: Maybe she really thought we were talking about her. Maybe she just doesn’t like national minorities. Or maybe she was angry that day coz of something.

Q: Yes, and then she took it out on you.

A: Maybe.

Q: And do you think people have prejudices about national minorities in general or was that woman an exception?

A: I hitchhiked a lot while I was at the University, and people used to stop more in Serbia, and they never…

Q: Had anything against you?

A: Yes, they were never like… ‘If you’re Hungarian, get out’ or something. But several times they asked me, since I live here, why haven’t I learned the language better because I’ll need it. Yes, and I know that, but maybe it’s not that easy for me to learn it. And they don’t know me, they don’t know my profile.

Q: Your life.

A: They don’t know what I’m like, they know nothing about me. But, yes, they’re right.

Q: Did you manage to communicate with people before, while you didn’t speak Serbian? How did you communicate with people around you?

A: Well, you know, I didn’t go to the store where I couldn’t explain what I want. And when I’ve gotten older a bit, I’ve tried to… I’ve asked my mother how to say this and that, and in time I learned Serbian. I’m still not great at it and it’s difficult for me to express myself well enough, but I always try and I respect people who try, in my language, to…

Q: Learn?

A: …explain or learn it, I think that’s important, to try and not to make fun of someone who…

Q: Doesn’t know?

A: …can’t pronounce something nicely right away.

Q: And while you didn’t speak Serbian, did you ever feel strange somehow or you felt completely like, how can I put it… You didn’t feel the need to understand what people are saying? Did you ever think that someone might be talking about you at the time when you didn’t speak Serbian? When someone is talking in Serbian, and you don’t understand.

A: Well, yes. Yes. Yes, to be honest. I always thought about what they might be thinking. If someone is laughing…

Q: Do you think that knowing languages is important in general for people to communicate or…?

A: Yes. Yes. It’s very important. I understand now more and more how important it is. Every language.

Q: And what motivated you to learn Serbian language? When did you start learning?

A: I really wanted to learn it, but it was very hard for me because the private lessons are not very good and they cost money, but it’s very important coz – you see, even now I have difficulties. When I started going to the University, I realized you need the language everywhere and then I started reading books in Serbian, and it’s a bit easier with books…

Q: It’s easier with books, yes. Did you notice any difference between Serbian literature and, for example, Hungarian? Did you see the difference in the literature, between Serbian and Hungarian writers?

A: Well, we… Hungarian literature is very… Well, we have really a lot of writers and a lot of poets, really a lot. We have more writers than the Serbs.

Q: I meant in terms of style and in the language itself, did you notice any significant differences?

A: Well, I didn’t read that much of Serbian literature, but Agatha Christie, detective novels, and such. That’s easier.

Q: Yes, those are translations, not originals.

A: It’s a fast read. Tolkien, The Hobbit, and stuff like that. You can read that faster.

Q: Do you feel accepted by the community in Temerin?

A: Yes, I do. I don’t feel like someone doesn’t accept me. But I don’t go places where I would feel they don’t accept me.

Q: What then? Are there places where you think you would feel not accepted, and that’s why you don’t go there? Some specific places or because of some specific people or circumstances?

A: Well, everywhere I go, I go because of people. I go where my friends are, I go where I need to get something done, then… There are no places I don’t visit because they don’t accept me there, but… I don’t know what to say.

Q: OK. And tell me how do you like life in Temerin? Do you think there is a difference between Temerin, as a smaller town, and some big city, metropolis, like Belgrade?

A: Well, I haven’t lived in a metropolis yet, but… Now I don’t know a word. When someone whispers behind someone else’s back and talks.

Q: Gossips?

A: Gossips. There’s another word. I’m sure there is.

Q: Well, spreads rumours.

A: Spreads rumours, yes. I think that in smaller towns, like Temerin, people spread more rumours about each other and like to spread ugly stuff, unpleasant stuff, bad news. And I think that in bigger cities people don’t know each other that much and that’s why they don’t spread bad news so much. I don’t know.

Q: How do you feel when you find yourself in the company of people who spread rumours about someone or spread bad news?

A: Well, it depends who we’re talking about. (Laughs.) Sometimes I take part in it too. But I always end up feeling bad. Maybe it’s not true.

Q: Do you think that people are somehow stigmatized in smaller towns? Like, when people hear something about someone, that he can’t defend himself from it then in any way, that it follows him till the rest of his life? When they put a label on someone, or something like that.

A: Sure, it happens. Sure, it happens, yes.

Q: And do you think that people have prejudices about nationalities, that there are certain features that are assigned to a certain nation, whether it’s Serbs, Hungarian, or whoever, English people?

A: Here, in Temerin?

Q: Well, yes, and in general.

A: Well, they have. Yes, they have prejudices. For example, Hungarians… We have a prejudices that… I don’t know if that’s a prejudices or it’s true. …that Serbs are… For example, that Serbian children compared to Hungarian children are… And professors who teach both classes say so. …that Serbian children are louder, they’re more spirited, how can I put it…

Q: Temperamental.

A: Yes, temperamental. In a bus, for example, or wherever when they’re together, that Serbs yell more than Hungarians. And they are more open.

Q: Open?

A: Yes. Hungarians are a bit withdrawn. Maybe because they’re a minority and then they’re used to being less of us there. But I don’t know if that’s true.

Q: Do you think that it’s better in general to be in a minority or always in a majority, no matter what the majority is like?

A: Well, I don’t know if it’s better to be in a minority.       

Q: I’m not talking about national minority, but in general. Like, when you have an opinion, do you always stand behind your position, even though you’re in the minority, or you think it’s always best to be in a majority, because you feel more secure when more people support you, even though you maybe know the majority is wrong?

A: Well, if I know they’re wrong, well then of course it’s not good to go with the majority just because of that. I don’t know if that’s what you meant.

Q: Yes, that’s what I meant. Whatever opinion you might have, if you know most people… That happened to all of us. …if you know most people thinks differently, do you defend your position or you’re kind of sustained, and you think it’s better to be in the majority? Since some people are always afraid to express their position so they wouldn’t be lonely.

A: Well, I was in that situation too, that some… Those were also Hungarians… I don’t know if I should be telling you this or not. I don’t know how many more questions you have.

Q: Feel free to speak. There are no specific questions, just…

A: When I went to high school, some older students were teasing me all the time, every day.

Q: Why?

A: Well, they didn’t like me, I don’t know, coz they found me strange. I wore big glasses. I don’t know. They didn’t like me.

Q: You wore big glasses. OK. And, in general, were there any incidents here in Temerin?

A: What do you mean?

Q: With neighbouring villages or on the basis of nationality or…

A: Concerning me?

Q: No, in general.

A: Incidents between Hungarians and Serbs?

Q: Well, that too, and in general. Were there?

A: Well, there were. There are a lot of things like that in Temerin. Not exactly every day, but there are.

Q: Did that used to happen in the past too or just recently?

A: Well, for some years now.

Q: And, what do you think, what’s the cause of it? Since it didn’t happen in the past, as far as I know.

A: Well, maybe media didn’t talk so much about it, I think, but it use to happen…

Q: What do you think is the solutions for that incident in a multicultural environment?

A: The solution… I don’t know.

Q: What is tolerance for you? Do you think that people should be more tolerant? In general.

A: Now I’m not sure what we’re talking about.

Q: You know what the word tolerance means?

A: Yes.

Q: Well, in general, what does it mean being tolerant for you? Just that, as the last question.

A: Not to bother anyone. To take care of others. To check if they need something. To try to help in the first place, and not…

Q: Judge?

A: …judge, and… I think that’s it. Not to exclude anyone because of their looks, or the way they talk, or what I heard about them, for example. That’s it.

Q: OK. Thank you.


E – 1985 – Temerin


Q: Mondd, milyen érzés számodra, amikor „otthon érzed magad”? Mikor mondhatod el, hogy otthon vagy?

A: Akkor, amikor nem kell szépen felöltöznöm, amikor nem kell szépen megfésülködnöm, viselkedhetek úgy ahogy akarok. Ha mindenki… nemhogy szeret mindenki, hanem amikor mindenki elfogad olyannak, amilyen vagyok.

Q: Olyannak, amilyen vagy. Milyen számodra az ellenkező érzés? Mikor érzed azt, hogy nem vagy otthon?

A: Olyankor, amikor olyan személyt kell megjátszanom, aki nem vagyok valójában. Az olyan társaságban, ahol nem azt mondom, hogy nem tetszenek nekem, inkább azt, hogy nem felelnek meg nekem, érzem, hogy nem tartozom oda, az ellenkezőjét érzem annak, mint amikor otthon vagyok, vagy ott, ahol szeretek lenni, ahova tartozom és ahol a közösség részének érzem magam, amikor egyívásúak vagyunk mindannyian.

Q: Milyen érzés egy csoporthoz tartozni?

A: Nyugodt érzés. Hogy mondjam.

Q: Milyen érzés az, amikor nem érzed magad kellemesen? Milyen emberek között fordul ez elő? Miért érzed magad kellemetlenül? Meg tudod ezt magyarázni?

A: Kellemetlenül  érzem magam olyankor, amikor feszült vagyok, amikor olyasmit érzek, hogy nem vagyok jól, nem érzem magam úgy rendesen, mivel minden csoportnak megvannak a keretei.

Q: A paraméterei?

A: Igen. Meg ha azt érzem, hogy ott engem nem szeretnek.

Q: Számodra milyenek a normalitás paraméterei?

A: Egy bizonyos csoporton belül?

Q: Nem, hanem általában az életben. Igen, beleértve a te közösségedet is.

A: Az, hogy nem szabad gyűlölnöm senkit, akit nem ismerek, hanem mindenek előtt jól meg kell ismernem.

Q: Megismerned?

A: Ez nem könnyű mindig, de úgy gondolom, így a legjobb.

Q: Gondolod, hogy az emberek gyakran gyűlölködnek?

A: Igen. Igen, féltékenyek egymásra.

Q: Éreztél-e te valaha gyűlöletet vagy féltékenységet?

A: Igen, Éreztem. Természetesen.

Q: Mit gondolsz, mitől van ez? Miért volt rád valaki féltékeny, illetve miért gyűlölt?

A: Az emberek folyton azt hiszik, hogy valamiből nincs nekik elegendő. Vagy nem kapnak elég szeretetet, vagy meteriális javakból nincs elég, vagy valami másból… nem elég jók a munkahelyükön, vagy az életben valaki más többet ért el. Ezért.

Q: Mit gondolsz, milyen előítéleteik vannak az embereknek valakiről, akit nem ismernek eléggé? Minek alapján keletkeznek az előítéletek? A küllem szerint, vagy mi határozza meg?

A: Igen, az első benyomás…Elsősorban a küllem váltja ki. Az, hogy piszkos-e valaki, vagy furcsán néz ki, talán egészségügyi problémája van, talán másképpen beszél, furcsán beszél, nem tudom, vagy agresszív a viselkedése.

Q: Érezted-e valaha azt, hogy az olyan embereknek, akik nem ismernek téged, előítéleteik vannak veled szemben?

A: Éreztem.

Q: Mit gondolsz, miért?

A: Például az autóbuszban Újvidékre menet… Elmondjam?

Q: Mondd csak, nyugodtan!

A: Így történt. Egy barátnőmmel magyarul beszélgettem a buszon s egy asszony mellettünk ült. Nem is tudom, néhány éve történt, ránk ripakodott, hogy miért beszélgetünk mi ismeretlen nyelven, talán róla beszélünk, meg hogy ha nem akarunk szerbül beszélni, hogy ő is megértse, akkor inkább hallgassunk. Például ez.

Q: Az asszony mögöttetek állt?

A: Mi álltunk, ő meg ült. Neki nem mondtunk semmit. Nem beszéltünk mi olyan hangosan, hogy őt zavartuk volna.

Q: Hogy érezted magad abban a helyzetben?

A: Hát rémesen. Attól a naptól kezdve, bármikor felszállok a buszra, előbb körülnézek, nehogy  zavarjak valakit miközben beszélek valakivel, vagy inkább hallgassak.

Q: Csak Újvidéken történt meg veled ilyesmi, vagy itt Temerinben is?

A: Itt Temerinben nem történt meg velem, de van akivel igen. Velem nem fordult elő.

Q: Mit gondolsz arról az asszonyról? Mi volt annak az oka, hogy rátok szólt?

A: Lehet, hogy valóban azt hitte, őróla beszélünk. De lehet, hogy egyszerűen nem szereti a nemzeti kisebbségeket. Vagy valami miatt aznap mérges volt.

Q: Igen, és rajtatok töltötte ki dühét.

A: Meglehet.

Q: Véleményed szerint vannak-e az embereknek előítéleteik a nemzeti kisebbségekkel szemben, vagy ez az asszony egyedi eset volt?

A: Egyetemi éveim alatt sokszor mentem autóstoppal és Szerbiában sokszor felvettek bennünket és soha nem történt meg…

Q: Soha nem hangzott el semmilyen kifogás ellened?

A: De, csak azért ilyesmi mégsem fordult elő, hogy:…”Ha magyar lány vagy, hát akkor kifelé”! Hasonló nem fordult elő. De néhányszor megkérdezték tőlem, ha itt élek, akkor miért nem tanultam meg jobban a nyelvet, mert szükségem lesz rá. Tudom én azt, csak nehezebben mennek a nyelvek. Meg nem ismernek eléggé.

Q: Az életed.

A: Nem is ismernek, fogalmuk sincs milyen vagyok, semmit nem tudnak rólam. Mégis, igazuk van.

Q: Azelőtt meg tudtad értetni magad, amig nem tudtál szerbül? Hogy tudtál beszélni a környezeteddel?

A: Tudod, abba az üzletbe, ahol nem tudtam megértetni magam, be se mentem. Amikor már nagyobb voltam, megpróbáltam… megkérdeztem édesanyám, hogy mondják ezt meg azt és így megtanultam szerbül. Még most sem tudok  tökéletesen és nehezemre esik így szépen kifejeznem magam, de próbálkozom és tisztelem azokat, akik igyekeznek az én nyelvemen…

Q: Megtanulni.

A: …elmondani valamit illetve megtanulni.Úgy gondolom, hogy fontos megpróbálni nem pedig kinevetni azt, aki…

Q: Nem tud?

A: … először nem tud valamit rendesen kimondani.

Q:  Addig, amig nem tudtál szerbül, különösen érezted magad, vagy pedig úgy teljesen, hogy mondjam… Nem érezted szükségét annak, hogy megértsd azokat, akik valamit mondanak? Nem gondoltál arra, hogy valaki talán rólad beszél, míg nem tudtál szerbül? Amikor valaki szerbül beszélt, te meg nem értetted. 

A: De igen. Őszintén szólva, gondoltam. Sokszor töprengtem azon, mit is gondolnak olyankor, amikor nevetnek…

Q: Mit gondolsz, fontos-e a nyelvtudás ahhoz, hogy az emberek megértsék egymást, vagy pedig…?

A:  Igen, igen. Nagyon fontos. Nagyon fontos. Mindinkább belátom, hogy fontos nyelveket tudni.

Q: Mi készetett arra, hogy megtanulj szerbül? Mikor kezdtél el tanulni?

A: Igazán kedvem volt megtanulni, csak nehéz volt, mivel privát órákon nem a legjobb, meg fizetni is kell érte, de nagyon fontos tudni, mivel láthatod – most is nehezen megy. Amikor beíratkoztam az egyetemre, láttam, hogy mindenütt szükség van a nyelvre ls elkezdtem szerb nyelven könyveket olvasni, olyan könnyebb irodalmat.

Q: Könnyebb irodalmat. Láttál különbséget a szerb és a magyar irodalom között? Láttál-e különbséget az irodalomban a szerb és a magyar írók között?

A: Hát nálunk… A magyar irodalom nagyon… Nekünk nagyon sok írónk van meg nagyon sok költőnk, valóban nagyon sok. Több irodalmárunk van, mint a szerbeknek.

Q: A stílusra gondoltam, a nyelvben, látsz-e lényeges különbséget?

A: Nem ismerem annyira a szerb irodalmat, inkább Agatha Christie detektívregényeit meg hasonlót.  Inkább a könnyebbeket.

Q: Igen, azok fordításban olvashatók, nem pedig eredetiben.

A: Gyorsabban olvassa őket az ember. Tolkient-ól a Hobbit-ot, meg ilyesmit. Gyorsabban lehet őket olvasni.

Q: Úgy érzed, hogy Temerinben elfogad a környezeted?

A: Igen. Nem érzek olyasmit, hogy valaki ne fogadna el. Oda el sem megyek, ahol úgy érezném, nem fogadnak el.

Q: És akkor? Vannak-e olyan helyek, ahol úgy éreznéd, hogy nem fogadnak el, tehát oda nem is mégy el? Bizonyos helyek, bizonyos emberek miatt illetve körülmények miatt?

A: Én mindenhová az emberek miatt megyek. Oda szoktam elmenni, ahol a társaságom van, oda, ahol van elintéznivalóm, meg… Nincs olyan hely, ahová ne mennék, mivel ott nem fogadnak el, csak… Nem tudom, mit is mondjak.

Q: Jól van. Mondd, hogy tetszik neked Temerinben az élet? Gondolod, hogy létezik különbség Temerin között, amely kisebb település, meg egy nagy város között, mint például Belgrád?

A: Nem éltem még soha olyan igazi nagyvárosban, de… Nem jut eszembe egy szó. Amikor az emberek egymás háta mögött suttognak.

Q: Pletykálnak?

A: Pletykálnak. Van még egy szó. Biztosan van.

Q: Kibeszélnek valakit.

A: Igen. Úgy gondolom, hogy a kisebb településeken, mint amilyen Temerin, az emberek többet pletykálnak, meg szeretnek kellemetlen dolgokat terjeszteni egymásról, rossz híreket. Gondolom, hogy nagyobb városokban nem ismerik egymást annyira, ezért nem terjesztenek pletykákat. Nem tudom.

Q: Hogy szoktad érezni magad olyan társaságban, ahol valakiről pletykáznak?

A: Az attól függ, kiről beszélnek. (Nevet). Van amikor én is részt veszek benne. A végén mindig kellemetlen érzésem van. Lehet, hogy nem is igaz, amit mondanak.

Q: Véleményed szerint, a kisebb településeken az emberek meg vannak bélyegezve? Mondjuk, ha valami szóbeszéd elterjed valakiről, az ellen lehetetlen védekezni? Egész életén keresztül végigkíséri azt a valakit? Ha mondjuk valakire valamit ráfognak.

A: Így Igaz.

Q: Van-e az emberekben előítélet a nemzetiségekkel szemben? Vannak-e olyan tulajdonságok, amelyeket bizonyos nemzetek számlájára írnak, teszem azt  a szerbek, magyarok, mindegy kicsoda, az angolok számlájára?

A: Itt Temerinben?

Q: I gen, általában.

A: Van. Vannak előítéletek. Például a magyarokról az a vélemény, nem tudom igaz-e, vagy csak előítélet, hogy a szerbek, például a szerb gyerekek a magyar gyerekekhez képest… A tanárok, akik mindkét osztályban tanítanak állítják, hogy a szerb gyerekek jobban lármáznak, élénkebbek, hogy  is kell mondani…

Q: Temperamentumosabbak.

A: Igen. Temperamentumosabbak. Az autóbuszon például, bárhol is legyenek együtt, akkor a szerbek hangosabbak mint a magyarok. Nyitottabbak.

Q: Nyitottabbak?

A: Igen. A magyarok kissé visszafogottak. Talán azért, mert kisebbségben vannak itt és megszokták, hogy ők kisebbségben vannak. Nem tudom, igaz-e ez az állítás.

Q: Általában hogy gondolod, jobb kisebbségben vagy jobb többségben lenni? Függetlenül attól, milyen a többség?

A: Nem tudom, jobb-e kisebbségben lenni.

Q: Nem nemzeti kisebbségre gondolok, hanem úgy általában. Mondjuk, ha neked véleményed van valamiről, vajon mindig ragaszkodsz saját véleményedhez, akkor is ha a többség más véleményen van, vagy gondolod, hogy jobb a többséghez csatlakozni, mivel akkor könnyebb dolgod van, hiszen többen támogatnak, még akkor is, ha a többségnek nincs igaza?  

A: Ha tudom, hogy nincs igazuk, akkor nem fogom támogatni csupán azért, mert ők többségben vannak. Ha erre gondoltál.

Q: Igen, erre gondoltam. Bármire vonatkozhat, ha a véleményed eltér a többség véleményétől… mindannyiunkkal megtörtént már… ilyenkor harcolsz a véleményedért, vagy visszavonulsz, mert úgy gondolod, mindig jobb a többséggel maradni? Van aki nem meri kimondani véleményét, mert attól fél, hogy magára marad vele.

A: Voltam én is olyan helyzetben, hogy… szintén magyarok voltak… Nem tudom, elmondjam-e ezt. Nem tudom, hány kérdésed van még.

Q: Mondd el nyugodtan! Nincsenek előre elkészített kérdéseim, csak…

A:  Amikor középiskolás voltam, néhány idősebb diák mindennap heccelt. Állandóan.

Q: Miért?

A: Nem tetszettem nekik, nem tudom, különös voltam. Nagy szemüveget hordtam. Nem tudom. Nem tetszettem nekik.

Q: Nagy szemüveget hordtál? Jó. De történt-e úgy általában incidens itt Temerinben?

A: Hogy gondolod?

Q: Szomszéd falubeliekkel, vagy nemzetiségi alapon?

A: Velem kapcsolatban?

Q: Nem, hanem úgy általában.

A: Incidens a magyarok és szerbek között?

Q: Igen, úgy általában. Volt ilyen?

A: Volt. Sokszor előfordult ilyesmi Temerinben. Nem mindennap, de előfordult.

Q: Azelőtt is voltak ilyen esetek, vagy csak mostanában?

A: Néhány évvel visszamenőleg.

Q: Mit gondolsz, mi lehe ennek az oka? Mivel tudtommal ilyesmi azelőtt nem fordult elő.

A:  A médiában nem lehetett erről hallani, s azért, de előfordult…

Q: Mi lehetne a megoldás ilyen esetekben egy multikulturális környezetben?

A: Megoldás? Nem tudom.

Q: Mit jelent számodra a tolerancia? Gondolod, hogy toleránsabbnak kellene lenniük az embereknek? Úgy általában.

A: Nem tudom, miről beszélünk.

Q: Tudod a tolerancia szónak a jelentését?

A: Igen.

Q: Mit jelent számodra az, ha valaki toleráns? Csak ennyi. Utolsó kérdésként.

A: Azt, hogy nem bántok mást. Azt, hogy odafigyelek másokra. Szükségük van-e valamire. Ha segíthetek, akkor segítek, nem pedig…

Q: Vádaskodok.

A: … vádaskodok. Én azt hiszem ezt jelenti. Senkit sem kell megbántani kinézése miatt, amiatt, ahogy beszél, vagy amiatt, esetleg mit hallottam róla. Ezt jelenti.

Q: Jó, Köszönöm.


E – 1985 – Temerin


Q: Reci mi šta je za tebe osećaj kada si ’kao kod kuće’? Kada se ti osećaš da si ’kod kuće’?

A: Kad ne treba da se obučem lepo, kad ne treba da se očešljam lepo, kad bilo kako se ponašam, to je dobro. I kad mene svi… ma, ne da svi me vole, nego svi me prihvataju kako jesam.

Q: Onako kako jesi. A šta je za tebe suprotan osećaj? Kada se osećaš kao da nisi kod kuće?

A: Kada nekako moram da glumim jednu osobu kao onu koja nisam ja. Jer, u društvima koja… ne da mi se ne sviđaju, nego mi ne prijaju, osećam da ne pripadam tamo, kao nasuprot kod kuće ili mestu gde ja volim biti, tamo ja osećam da pripadam, da sam deo te moje zajednice ili da je to moje.

Q: Kakav je osećaj biti deo neke grupe?

A: Opušteno. Kako da kažem.

Q: A kakav je to osećaj kada se osećaš neprijatno? Među kakvim ljudima? Zašto se osećaš neprijatno? Je l’ mi možeš to malo objasniti?

A: Neprijatno mi je kad sam jako anksiozna, kad osetim da nisam dobra, nisam skroz normalna, jer svaka grupa ima neke mere normalnosti.

Q: Parametre?

A: Da. I kad ja osetim tamo da me ne vole.

Q: Šta je za tebe parametar normalnosti?

A: U nekoj grupi?

Q: Ne, nego generalno za tebe u životu. Da, u tvojoj grupi.

A: Nekako da ne mrzim nekoga ako ne poznajem, nego da prvo vidim dobro nešto ili nekoga.

Q: Upoznaš?

A: Nije to uvek lako, ali ja mislim da je to najbolje što bi bilo.

Q: A da li misliš da ljudi često mrze?

A: Jeste. Jeste, i ljubomorni su jedan na drugog.

Q: Da li si ti osećala nekad mržlju ili ljubomoru?

A: Jesam. Jesam. Naravno.

Q: Šta misliš zbog čega se to dešava? Zbog čega je neko bio ljubomoran na tebe ili te mrzeo?

A: Ljudi uvek misle da nemaju dovoljno nešto – dovoljno ljubavi, dovoljno ili materijalne stvari ili, ne znam, dovoljno… nisu dovoljno dobri na poslu ili da neko drugi je u životu više dobio. I zbog toga.

Q: Šta misliš koje najčešće predrasude ljudi imaju o nekome kada ga ne poznaju? Na osnovu čega ljudi prave predrasude? Da li na osnovu fizičkog izgleda ili šta misliš na osnovu čega?

A: Jeste, to je prvi… Fizički izgled je prvi… Da l’ je neko prljav, da li čudno izgleda, da li ima možda zdravstvene probleme, da li drugačije priča, smešno priča ili, ne znam, nekako agresivno se ponaša.

Q: Da li si ti nekada osećala da ljudi imaju predrasude prema tebi, koji te ne poznaju?

A: Pa, jesam.

Q: Šta misliš na osnovu čega?

A: Na primer, u autobusu za Novi Sad… Pa, da li treba to da pričam?

Q: Da, da, reci slobodno.

A: Ovako, sa mojom drugaricom sam pričala mađarski u autobusu i neka žena je sedela tu pored nas. I, ne znam već, to je već godinama bilo, ovako nam se derala – zašto mi pričamo na nepoznatom jeziku, je l’ pričamo o njoj ili ovako ako ne pričamo na srpskom da ona razume, onda da ućutimo. Na primer to.

Q: Ta žena je stajala iza vas ili…?

A: Pa, mi smo stajale, ona je sedela. Nismo ništa o njoj rekli. Ništa. Nismo ni toliko glasno pričali da bi joj smetalo.

Q: Kako si se ti osećala u tom momentu?

A: Ma, strašno. I onda, posle toga dana, kad u bus uđem, ja uvek gledam da li ja nekome smetam dok pričam sa nekim ili treba da ućutim…

Q: A da li si se sa time susretala samo u Novom Sadu ili i ovde u Temerinu?

A: Ovde u Temerinu nisam, ali ima koji jesu. Ja nisam bila u toj situaciji.

Q: Šta misliš o toj ženi? Koji je bio razlog zašto vas je napala?

A: Možda je stvarno mislila da pričamo o njoj. Možda je samo takva da ne voli nacionalne manjine. Ili je bila besna tog dana zbog nečega.

Q: Da, pa se iskalila na vama.

A: Možda.

Q: A da li misliš da inače ljudi imaju predrasude o nacionalnim manjinama ili je to bila samo ta žena izuzetak?

A: Ja sam puno stopirala dok sam studirala i više su nam stajali u Srbiji i ovako nikad nisu…

Q: Imali nešto protiv tebe?

A: Jeste, nisu baš mene ovako… ’Ako si Mađarica, onda izađi’ ili nešto. Ali nekoliko puta su me već pitali ako živim tu, zašto nisam bolje naučila jezik jer će mi to trebati. Jeste, i to znam, samo možda mi teže ide jezik. I ne znaju me, ne znaju moj profil.

Q: Tvoj život.

A: Ne znaju kakva sam, ne znaju ništa o meni. Ali, jeste, u pravu su.

Q: Jesi ti uspevala ranije da se sporazumevaš, dok nisi znala srpski jezik? Kako si se sporazumevala sa okolinom?

A: Pa, znaš, nisam išla u onu prodavnicu gde ne mogu da objasnim šta hoću. I kada sam postala veća devojčica, onda sam probala da… pitala mamu kako se kaže ovo, kako se kaže ono, i na kraju sam nekako savladala srpski. Ni sad mi ne ide baš najbolje i teže mi je ovako baš lepo da se izrazim, ali uvek probam i ja poštujem ljude koji probaju nešto na mom jeziku da…

Q: Nauče?

A: …objašnjavaju ili da nauče. Mislim da to je bitno, da probaju i da ne ismejavaju nekoga ko to…

Q: Ne zna?

A: …prvi put lepo ne može da izgovori nešto.

Q: A dok nisi znala srpski jezik, jesi se ti osećala nekako čudno ili si se osećala totalno ono, kako da kažem… Nisi osećala potrebu da razumeš ljude koji govore nešto? Jesi ti nekad mislila da neko možda priča o tebi nešto dok nisi znala srpski? Kada neko priča na srpskom, a ti ne razumeš.

A: Pa, jesam. Jesam. Da kažem iskreno, jesam. Uvek sam razmišljala o tome šta oni misle. Ako neko se smeje…

Q: Da li misliš da je generalno bitno znanje jezika da bi se ljudi sporazumevali ili…?

A: Jeste. Jeste. Jako je bitno. Jako je bitno. Sad sve više vidim da je bitno. Svaki jezik.

Q: I šta ti je bio motiv da naučiš srpski jezik? Kada si počela da učiš?

A: Ja sam baš htela da naučim, samo mi je bilo teško jer ovako na privatnim časovima to nije baš najbolje i to se plaća, ali jako je bitno jer vidiš – i sad imam poteškoće. Kad sam počela da idem na faks, onda sam videla da svugde treba jezik i onda sam počela da čitam knjige na srpskom i malo lakše je knjige…

Q: Lakše je knjige, da. Jesi videla neku razliku između srpske književnosti i, na primer, mađarske? Da li si videla razliku u književnosti, između srpskih pisaca i mađarskih?

A: Pa, kod nas… Mađarska književnosti je jako… Pa, mi imamo jako puno pisaca i jako puno pesnika, baš jako puno. Više imamo književnika nego Srbi.

Q: Mislila sam u stilu i u samom jeziku da li si videla neke bitne razlike?

A: Pa, nisam toliko srpsku književnost čitala, nego Agatu Kristi, detektivske romane i ovako. To je lakše.

Q: Da, to je prevedeno, to nije u originalu.

A: To se brže čita. Tolkin, „Hobita“, i te stvari. To se brže čita.

Q: Da li se ti osećaš u Temerinu prihvaćeno od strane okoline?

A: Jeste. Da. Ne osećam se da me neko ne prihvata. Ali ne idem tamo gde bih osećala da me ne prihvataju.

Q: Nego šta onda? Da li postoje neka mesta na kojima misliš da bi se osećala neprihvaćeno, pa zato ne ideš tamo? Neka određena mesta ili zbog nekih određenih ljudi ili okolnosti?

A: Pa, ja svugde idem zbog ljudi. Idem gde mi je društvo, idem gde treba nešto da obavim, pa onda… Nema mesto gde ja ne idem jer tamo me ne prihvataju, ali… Sad ne znam šta da kažem.

Q: Dobro. A reci mi kako ti se sviđa život u Temerinu? Da li misliš da postoji neka razlika između Temerina, koje je na primer manje mesto, i između nekog velikog grada, metropole, tipa Beograd?

A: Pa, nisam još živela baš u metropoli, ali… Sad ne znam jednu reč. Ono kad ljudi šapuću iza nekog drugog i pričaju.

Q: Tračaju?

A: Tračaju. Ima još jedna reč. Sigurno ima.

Q: Pa, odovaraju.

A: Ogovaraju, da. Mislim da u manjim mestima, kao što je Temerin, ljudi više ogovaraju jedan drugog i vole da ružne stvari, neprijatne stvari ispričaju brže, loše vesti. I mislim da u većem gradu se ne poznaju toliko i zbog toga se ne šire toliko loše vesti. Ne znam.

Q: Kako se ti osećaš u društvu ljudi kada krenu da ti ogovaraju nekoga ili da pričaju loše vesti?

A: Ma, zavisi od toga o kome pričamo. (Smeje se.) Nekad i ja učestvujem. Na kraju se uvek osećam loše. Možda nije istina.

Q: Da li misliš da su u manjim mestima ljudi na neki način obeleženi? Tipa, kada se nešto čuje za nekoga, da onda on posle ne može nikako da se odbrani od toga, da ga to prati čitavog života? Kada nekoga proglase za nešto, ne znam ni ja šta.

A: Sigurno ima. Sigurno ima, da.

Q: A da li misliš da ljudi imaju predrasuje prema nacionalnosti, da imaju neke određene osobine tipa koje pripisuju jednom narodu, da li Srbima, Mađarima, bilo kome, Englezima?

A: Tu, u Temerinu?

Q: Pa, da, i uopšte.

A: Pa, ima. Jeste, imaju predrasude. Na primer, Mađari… Imamo predrasude da… Ne znam da li je to predrasuda ili je istina. …da Srbi su… Na primer, srpska deca u odnosu na mađarsku decu… I profesori kažu koji predaju i u jednom odeljenju i u drugom. …da srpska deca su glasnija, više su živahnija, kako se to kaže…

Q: Temperamentniji.

A: Jeste, temepramentniji. Kad u autobusu, na primer, ili bilo gde kad su zajedno, onda više viču Srbi nego Mađari. I ovako da su otvoreniji.

Q: Otvoreniji?

A: Da. Mađari su malo povučeni. Možda zbog toga jer su tu u manjini i onda navikli smo da ima nas manje. Ali ne znam da li je to istina.

Q: Misliš generalno da je bolje biti u manjini ili u većini uvek, kakva god da je većina?

A: Pa, ne znam da li je bolje u manjini biti.              

Q: Ne mislim nacionalnoj manjini, mislim generalno. Tipa, kada ti imaš neko mišljenje, da li se ti uvek pridržavaš svog stava, čak i ako je on u manjini, ili uvek misliš da je bolje biti u većini, jer se osećaš nekako sigurno opet kada te više ljudi podržava, čak i ako možda znaš da većina nije upravu?

A: Pa, ako znam da nisu upravu, pa onda normalno da nije dobro samo zbog toga sa većinom ići. Ne znam da li si na to mislila.

Q: Da, na to sam mislila. Bilo šta da ti imaš neko razmišljanje, da znaš da većina ljudi… To nam se svima desilo. …da znaš da većina ljudi tako ne razmišlja, da li ti braniš svoj stav ili si opet onako uzdržana, misliš da je uvek bolje biti sa većinom? Pošto neki ljudi ne smeju da kažu svoj stav jer uvek se plaše toga da ne budu usamljeni.

A: Pa, i ja sam bila u toj situaciji da su me… To su isto Mađari bili… Ne znam da li bih trebala da vam ovo pričam ili ne. Ne znam koliko imaš još pitanja.

Q: Pa, slobodno ispričaj. Nemam određena pitanja, nego…

A: Kad sam išla u srednju školu, neki stariji su me zezali uvek, svaki dan.

Q: Zašto?

A: Pa, nisam im se svidela, ne znam, jer sam im bila čudna. Nosila sam velike naočare. Ne znam. Nisam im se svidela.

Q: Nosila si velike naočare. Dobro. A da li je bilo generalno nekih incidenata ovde u Temerinu?

A: Kako?

Q: Sa susednim selima ili na nacionalnoj osnovi ili…

A: U vezi mene?

Q: Ne, nego uopšte.

A: Incidenata između Mađara i Srba?

Q: Pa, i to i ovako genralno. Bilo je?

A: Pa, bilo je. Ima puno toga u Temerinu. Ne baš svaki dan, ali jeste.

Q: Je l’ se to i ranije dešavalo ili je to sad u poslednje vreme?

A: Pa, nekoliko godina već jeste.

Q: A, šta misliš, šta je razlog tome? Pošto to nije bilo ranije, koliko ja znam.

A: Pa, nisu mediji toliko pričali o tome, ja mislim samo, ali bilo je…

Q: Šta misliš, koje je rešenje toga incidenta u multikulturalnoj sredini?

A: Rešenje… Ne znam.

Q: Šta je za tebe tolerancija? Je l’ misliš da ljudi treba da budu tolerantniji? Uopšteno.

A: Sad ne znam o čemu pričamo.

Q: Znaš šta znači reč tolerancija?

A: Da.

Q: Pa, uopšteno šta za tebe znači biti tolerantan? Samo to, evo zadnje pitanje.

A: Da ne diram drugoga. Da pazim na druge. Da gledam da li im nešto fali. Da prvo gledam da pomognem, a ne da…

Q: Osuđuješ?

A: …da osudim. I… Ja mislim to je to. Da ne isključim nikoga, na primer po onome kako izgleda, kako priča, šta sam čula o njoj. To je to.

Q: Dobro. Hvala.