D 1985 Temerin

[:en]

D – 1985 – Temerin

Bachelor of Sociology and volunteer at the Office for Youth and the NGO Society of Nature Enthusiasts FALCO.

 

Q: Do you get attached to space? Does the space you live in define you?

A: Well, it influences me. I wouldn’t say it defines me, but yes, it influences me. I mean that interaction with space and everything.

Q: And are you familiar with feeling ‘at home’?

A: Yes, but in what sense?

Q: Well, in any sense you feel it?

A: Good, relaxed, in a space and time in which I’m present and where I feel some kind of connection with that place, space and people I share that space with. That feeling doesn’t have to be connected with feeling attached to a certain space, but yes, it can be connected to that. I think that, at least for me, there shouldn’t be too much attachment. For example, a person can feel at home at several places. Especially those who move or live somewhere for longer periods of time. Students, let’s say for example, who live in some… they study someplace else and live there, then they’re at home in the place of study and at their home. Home can be at several places.

Q: And where do you feel at home?

A: Well, I feel at home at my home, of course, and in parts of Temerin that I’m attached to, whether that’s my immediate surroundings or some places I go to and space I share with people who are dear to me. But, since that feeling of ‘being at home’ is also connected to people who are dear to me, I also feel at home at their place, let’s say, when I spend a longer period of time there. That is to say there where I feel pleasant.

Q: Is that feeling and those people what makes you attached to Temerin, Temerin specifically?

A: Wherever I am, people influence me feeling at home there. And then, it’s the same when it comes to Temerin. And, of course, what connects me to Temerin are 29 years of living here and spending most of my life here, and memories, experiences, all that. Every place has something that connects me to it, let’s say. What was the question? (Laughs.)

Q: Well, you just answered the question what makes you feel attached, do they make you feel attached to Temerin. Or is there maybe something else that makes you feel attached to Temerin? Or is it people after all?

A: Well, people and experiences. That’s what builds the character, let’s say.

Q: And do you think that nationality also influences character building or do you think it’s not crucial?

A: It doesn’t have to be crucial. I mean, it is to some. Some people define themselves completely as members of certain nation or it could be even broken down into smaller groups, but they basically reduce their personality to belonging to someone or something. In any case, everything affects us, but it depends on us to what extent we allow it or how we experience that belonging, not only in relation to us as members of that certain collective, but also to others who see us as members of that certain collective. It definitely influenced me being a member of that and that nation or that and that subculture. Everything influences us.

Q: What is belonging for you? Or how does it feel? How would you describe it? Belonging and maybe, in the same time, the opposite of belonging, not belonging?

A: Well, let’s say, sharing some same or similar characteristics. Let’s say, for me that’s a world view, that’s important, and system of values. So, I feel I belong to a group that’s made of people with whom I share some same values, similar values and similar world view. And, of course, I’m not a part of those who are the opposite, that is to say who clash with that or even deny not only those values, but deny the world itself. For example, some who deny the right to exist to other groups because of differences, because they’re simply not the same as them or because they don’t want the same world as them.

Q: How would you explain people’s need to be different than others?

A: Well, simply, people see themselves not only as members of certain groups, but also as individuals more or less. And if a person wants to mark their place in the world, they often do that in relation to others, especially when who they are comes less from themselves, from their own personality, and they define themselves more in relation to other, the way others see them. The need to be different can come out of disagreeing with others, actions of others, and then they simply want nothing to do with it. It can also… It’s also connected with the positive affirmation of self, to simply know that they’re valuable per se and the way they are.

Q: And people’s need to belong to something, someone?

A: Well, I think, how did they put it… A man, in order to live alone, has to be either God or an animal. In a sense that people need a collective too, whether because they need the closeness of others and interaction with them… OK, some rare examples don’t need it at all, and it depends who needs it to what extent. For some one other person is enough. But if they want to leave a trace in their surroundings, in their world, for example, or at least influence it, they often can’t do that alone. In order to achieve their interests and the interests of others, they need a collective. Besides, that feeling of belonging contributes to the feeling that you’re in a place, in that specific space, and of some kind of protection. Starting with the primal, family, to society or even the world as the human collective.

Q: And what does belonging mean for you?

A: Well, in a way, for me that means being with people with whom I’ve been together… Let’s say starting with primal closeness, with people with whom you build your life and with whose help I am where I am today, up to… It depends on the collective. If my interests are, I don’t know, in music, then I’ll find the people who share those interests and, let’s say, play with them or go to gigs with them, listen to music with them. And with that music comes a certain system of values, especially in the case of different youth and music subcultures. And then that’s one part of it. The other part, when it comes to volunteering let’s say, when all kinds of problems emerge or a simple need to do something, then that of course brings together people with same goals and they simply work on that. And, of course, it goes all the way to the personal choice of friends.

Q: Did you ever encounter problems with belonging to Temerin and this area you live in, with belonging to this space, place?

A: In what sense?

Q: In any sense you had them, if you ever had them. It depends.

A: Well, yes, I’ve encountered different problems because of belonging to different groups, whether it was a matter of personal choice or the circumstances. I mean, since on one hand I’m a member of a national minority, then there are members of the majority who don’t like that, for example, and who have expressed that discontent either towards me or towards others and I’ve heard about it. Then, let’s say, belonging to a certain subculture. When I expressed more that I’m, I don’t know, metalhead for example, when I was a meatlhead. Then they made me to be an occultist and junky and all kinds of things they connect to that. And, on the other hand, I think that the most common problem is lack of understanding. I mean, no matter what you belong to or what you do, the main problem is the lack of understanding and, of course, when people don’t understand what you do, how you do it, how you look, think and so on. A lot of people don’t want to understand that, and instead they reject it. And then it’s best to try to bring it closer to them somehow, to try to explain and then they don’t have to like it, but I believe they can accept or something like ‘OK, that’s that’.

Q: And could you compare those two different approaches to not understanding you as an individual, as a member of national minority and as someone who belongs to a group that listens certain kind of music? Could you draw a parallel between those two kinds of not belonging and belonging in the same time?

A: Yes, well, I can try. I mean, belonging to an ethnic group, national minority in this case, it’s not exactly a matter of choice. Someone can step out of it if they want, though others might not accept it, but you’re born in it and that’s what you are. And, I mean, especially growing up in that given cultural surroundings… It’s simply given. And it’s not just a question of whether I define myself like that or not, but more whether others define me like that. And no matter how much it means to me, it’s simple something given, to belong to a certain group in which you’re born in. And to others it’s something basic that defines me and based on what they judge me and based on what they characterize me and lay certain boundaries. And the other thing, music or youth subculture for example, is more a matter of choice where a person decides for themselves to join it. OK, there might be some peer influence there, some pressure or something. And the reaction to all that, for example… I mean, they’re both a part of personality. I mean, I’m one and the other, and the third and the forth, and all kinds of things. And then, I don’t know how I’ll confront the challenge of not being accepted. It depends what is a part of the personality to what extent. But, I mean, they’re both… well, not understanding and simply not accepting the personality and then, if you want them to accept different parts of your personality… Now, I don’t believe there are different ways. Actually, yes, there are different ways. (They laugh.)

Q: Did you have certain unpleasant experiences as a member of both a national minority and a minority as someone who listens a certain style of music?

A: Well, yes, I did. I mean, I had those common run-ins with prejudges and judgement based on those prejudges. Some of them I tried to explain, and others simply… we don’t have to be friends.

Q: How much do people listen when you try to make things clear and explain that they are the ones who don’t accept?

A: Well, it depends on their attitude. Of course, if someone is really close-minded and especially if they’re aggressive or violent, I mean you wouldn’t… I wouldn’t approach everyone the same way. It depends on their attitude. But even if someone’s aggressive, but is able to calm down and then find the patience to listen, then there’s a chance to explain what is what. There were some positive examples, there were some negative ones when there’s simply no chance, but OK, it’s their own choice.

Q: Do you think a certain kind of not understanding will always be present? That that lack of understanding will always remain or will people change and try to understand that we’re all different? What do you think about that?

A: Well, I think it’s a matter of percentage. I mean, there will always be people who will simply be closed to everything that’s different and who will refuse to accept. But the problem comes when most parts of the society functions that way and when the models that surround us are like that, from family to the system of education, to peer groups, we are facing lack of understanding and acceptance everywhere. I mean, when that’s wide spread, like it is here, then that’s a problem and we should work on greater acceptance.

Q: Do you personally work on that in your surroundings?

A: Well, let’s say I try to contribute. If nothing else, at least in my immediate surroundings. I mean, we all influence each other. Even if I give some good example, even to a close friend, that’s something. It’s best when we all contribute, no matter how much. And in general, with other kinds of engagement, whether it’s volunteering or through different kinds of gigs, well there’s probably a contribution.

Q: But, how would you explain the situation from your own perspective? Do you think people are ready to accept? Could you also give a bit of historical context to your views on the whole situation?

A: Yes, I believe there is readiness. I mean, it’s something given. When people run into positive examples it usually influences them. Not everyone might be ready to join in, but if they hear or see something it usually influences them. Of course, if they go back to the surroundings that’s unreasonable and not accepting and all that, that might influence them back and that’s why some kind of consistency is important. I mean, to make it more than one example, unless it’s a really ‘wau’ example. There is hope in any case.

Q: And have you experienced changes being made?

A: Yes, yes, of course. Both in my immediate surroundings and I heard a lot of stuff. I mean, there were some radical changes too, but also a lot of little ones, exactly that – people trying to understand and then they also accepted. Yes, I’ve encountered really a lot of positive examples.

Q: And what would be your conclusion regarding this issue? Is it possible to develop that feeling of belonging here regardless of whether you belong to the minority or to the majority?

A: Yes, yes. It is, of course. It’s possible to develop it. It’s possible also to accept it, and to tolerate it. It’s only a matter of communication.

 

[:hu]

D – 1985 – Temerin

 

Q: Meghatározó-e számodra az a térség, amelyben élsz?

A: Mondhatni, hat rám. Nem kimondottan meghatározó, de hatással van rám. Kölcsönösem hatunk egymásra a térség és jómagam.

Q: Ismered-e az „otthon lenni” érzését?

A: Igen, de milyen értelemben gondolod?

Q: Milyen értelemben van ilyen érzésed?

A: Na jó, otthon az ember komótos úgy az időt, mint a teret illetően. Hat rám, amikor kapcsolatot érzek valamilyen hellyel, térrel vagy olyan emberekkel, akikkel megosztom azt a teret. Az érzés nem feltétlenül kapcsolat azzal a bizonyos térrel, de igenis kapcsolatban lehet vele. Úgy gondolom, legalábbis én úgy gondolom, hogy nem kell túlságosan egy helyhez kötődni. Például, az ember több helyen is otthon érezheti magát. Ez külön érvényes azokra, akik gyakran költözködnek, vagy időről időre lakhelyet változtatnak. Az otthon több helyen is lehet.

Q: Te hol érzed magad otthon?

A:Hát, természetesen az otthonomban, meg Temerin azon részeiben, melyekhez kötődöm, úgy is mint a közvetlen lakóterületemhez, úgyis mint azokhoz a helyekhez, ahova el szoktam járni, meg ott, ahol együtt vagyok a számomra kedves embrekkel. Mivel az „otthon lenni” érzése összeköttetésben van a számomra kedves emberekkel, akkor náluk is otthon érzem magam, mondjuk, ha huzamosabb ideig eljárok hozzájuk. Ott vagyok otthon, ahol kellemesen érzem magam.

Q: Mondhatnád, hogy Temerinhez pont ez az érzés köt, vagyis ezek az emberek kötnek?

A: Bárhol vagyok, igen, az emberek hatással vannak arra, hogy otthon érezzem magam. Ugyanez vonatkozik Temerinre is. Természetesen,Temerinhez 29 itt eltöltött év is köt, meg életem nagyobb része, melyet itt töltöttem, továbbá az emlékeim, élményeim, minden együtt. Minden helynek megvannak a sajátosságai, s ezekhez ragaszkodom. Hogy hangzott a kérdés? (Nevet).

Q: Máris megválaszoltad a kérdésem, hogy mi az, amihez ragaszkodsz Temerinben. Lehet, hogy valami más miatt ragaszkodsz Temerinhez? Vagy mégis az emberek miatt?

A: Az emberek és az élmények. Ebből építkezik az ember karaktere, mondjuk.

Q: Mit gondolsz, az ember karakterének megformálására hatással van-e a nemzeti hovatartozás, vagy úgy gondolod, az nem döntő…

A: Nem feltétlenül döntő. Gondolom, van akinek igen. Van akinek önazonosságát egy bizonyos nemzethez való tartozás határozza meg, vagy egy még kisebb csoporthoz való tartozás, lényeg az, hogy személyeségüket lényegesen meghatározza valamihez illetve valakikhez való tartozás. Mindenesetre, minden hatással van ránk, de az már tőlünk függ, hogy milyen mértékben és hogyan éljük meg a hovatartozásunkat, nem csupán mint egy bizonyos közösséghez való hovatartozásra gondolok, hanem másokra is, akik bennünket annak a bizonyos közösségnek a tagjai közé sorolnak. Bizonyára hatással volt rám a tény, hogy egy bizonyos nemzet része vagyok, illetve egy bizonyos szűkebb kultúráé. Minden kihat ránk.

Q: Mit jelent számodra a hovatartozás? Milyen érzés? Hogyan jellemeznéd? A hovatartozást, meg az ellenkezőjét is, ami a kívülállót jelenti?

A: Mondjuk, azonos, vagy hasonló, tulajdonságokat jelent. Mondjuk, számomra az életszemlélet fontos, valamint az értékrend. Akkor érzem magam egy csoport tagjának, ha a csoport olyan emberekből áll, akikkel azonos értékeket, vagy hasonló értékeket vallunk, meg a világhoz való hozzáállásunk is rokoni.  Nem vagyok azok közül, akik szemben állnak, akik kivételt képeznek, sőt tagadják nem csupán az értékeket, hanem tagadják a magát világot is. Van aki kérdésessé teszi mások létezését csak azért, mert másmilyenek, egyszerűen nem olyanok, mint ők, vagy más a világnézetük.

Q: Hogyan tudnád megmagyarázni egyesek olyan igényét, hogy különbözzenek másoktól?

A: Egyszerűen, az emberek amellett, hogy bizonyos csoportokhoz tartoznak, többé-kevésbé önálló egyének is. Ha valaki meg szeretné határozni saját helyét a világban, gyakran hasonlítja magát másokhoz, különösen akkor, ha saját személyisége nem annyira erős, akkor ahhoz igazodik ahogy mások látják őt. Akkor van valakinek szüksége különbözni, ha nem egyezik másokkal, mások tetteivel, mert abban az esetben elfordul  másoktól. Ezzel is megteheti, hogy… Ellenkező esetben, ha sajátmagát nagyra tartja, értékesnek ítéli meg egyéniségét úgy ahogy van.

Q: Egyesek arra tartanak igényt, hogy valamihez, valakikhez tartozzanak. Miért van ez?

A: Gondolom, hogyan is van az? Ahhoz, hogy az ember egymagában éljen, Istennek vagy állatnak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy az embernek csoportra van szüksége, mások közelségére van szüksége, másokkal való érintkezésre… Jó, van akinek nincs egyáltalán erre igénye, attól függ ki milyen az illető. Van, akinek csupán egyetlenegy személy is elég. De ha valamil maradandót szeretne a környezetének hagyni, saját kis világának, legalábbis hatást gyakorolni rá, akkor azt legtöbbször nem érheti el egyedül egymaga, csakis közösségen belül. A hovatartozás érzése azzal az érzéssel jár, hogy a megfelelő helyen s térben vagy s bizonyos védelmet is nyújt neked. Az alapvető indulóponttól a családtól kezdve, egészen a tágabb értelemben vett társadalomig, de akár az egész emberiségig is.

Q: Mit jelent számodra a hovatartozás?

A: Együtt lenni emberekkel, egyrészt azokkal, akikkel együtt vagyok, meg… Közelséget jelent olyan értelemben, hogy alapvető közeli kapcsolatban legyek azokkal, akikkel együtt építem fel az életem, vagy akik segítségével vagyok ott, ahol vagyok. Minden a közösségen múlik. Ha mondjuk engem a zene érdekel, akkor olyan emberekkel leszek együtt, akik hasonló érdeklődésűek. Így természetes, hogy velük együtt fogok zenélni, vagy koncertekre járni, zenét hallgatni. A zene egyben bizonyos értékrendet is jelent, különösen az ifjúságot tömörítő zenei illetve más kisebb csoportosulások esetében. Ez egyik részét képezi a dolognak. Másrészt, ha az önkéntes munkáról van szó, ha ott keletkeznek gondok, felmerül az igény, hogy valamit tenni kellene, akkor összejönnek azok, akik ezt célul tűzték ki maguknak. Az ilyen jellegű csoportosulásnál személyes barátságok is kialakulnak.

Q: Szembesültél-e egyáltalán azzal, hogy kérdőre vontad Temerinhez és ehhez a környékhez való tartozásod, ahol most élsz?

A: Milyen értelemben?

Q: Olyan értelemben, ahogy te azt megtapasztaltad. Attól függ.

A: Valóban, voltak problémáim bizonyos csoportokhoz való tartozásom miatt, ami személyes okokra is visszavezethető de a körülményekre is. Mivel egyrészt nemzeti kisebbséghez tartozom, s vannak a többséghez tartozók között olyanok, akiknek ez, teszem azt, nem tetszik, s vagy az én tudtomra adták, vagy másokéra, illetve hallottam ilyesmiről. Továbbá, bizonyos kisebb alcsoporthoz való tartozás is jellemző. Ekkor tudták rólam, hogy a metál zenének vagyok a híve, mert metálrajongó voltam. Ekkor szektához is tartoztam, narkós is meg minden ami ezzel jár. Másrészt azt gondolom, hogy a legnagyobb gond a megrtés hiányából fakad. Mindegy, hova tartozol vagy mivel foglalkozol, az alapvető probléma a megértés hiánya, maga az a tény, hogy az emberek nem értik azt, amit te csinálsz, vagy azt hogyan csinálod, milyen a küllemed, milyen a gondolkodásod meg egyebek. Sokan nem is akarják megérteni, rögtön elutasítják. Ilyenkor legjobb megmagyarázni,  akkor is, ha nem tetszik nekik, de legalább elfogadják, vagy „jó, jó, ilyesmi is létezik”.

Q: Össze tudnád hasonlíatni ezt a kétfajta meg nem értést? Az egyén iránti megértés hiányát meg a nemzeti kisebbséghez tartozó egyén iránt táplált megértés hiányát? Illetve az olyan személy iránti meg nem értést, aki egy bizonyos stílusú zenét szokott hallgatni. Párhuzamot tudnál-e vonni e kétfajta hovatartozás, illetve kívülállás között?

A: Megpróbálom. Egy etnikai csoporthoz, csoportosuláshoz  való tartozás, ebben az esetben nemzeti kisebbséghez való tartozás nem döntés kérdése. Az ember, ha éppen akar, kiléphet belőle, amit másoknak nem kell kötelezően elfogadniuk, de egyszerűen ilyennek születtél. Abban a kulturális környezetben nevelkedsz… Ez eleve adott. Nem attól függ, hogy én így határozom meg magam, hanem ahogy mások határoznak meg engem. Nekem ez jelent amit jelent, de ez eleve meghatároz, hogy beleszülettem egy ilyen vagy olyan népcsoportba. Mások abból indulnak ki, hogy hová tartozom, abból kifolyólag alkotnak rólam véleményt, jellemrajzot, de határokat is. Az a másik, az ifjúsági és zenei szubkultúra már más, ott az ember választ s döntést hoz arról, kihez fog csatlakozni. Jó, lehet ez a korcsoport hatása alatt is, bizonyos kényszer hatása alatt is. De az erre történő reakció… Ez is meg az is, a személyeségünk része. Mindenféle lehetek, ez is, az is, ilyen is meg olyan is. Azt más kevésbé tudom, hogyan fogok viszonyulni az el nem fogadás kihívásához. Attól függ, mennyire tartozik a személyiségemhez. Mindkettő… A meg nem értés meg egyszerűen a személy el nem fogadása a személy bizonyos aspektusaira vonatkozhat… Nincsenek különféle módozatai ennek, de mégis vannak. (nevetnek).

Q: Voltak-e kellemetlen élményeid amiatt, mert nemzeti kisebbséghez tartozol illetve amiatt, hogy bizonyos zenei stílust kedvelsz?

A: Igen, voltak. Az előítéletekkel való klasszikus  szembesüléssel találkoztam, meg az ebből kifolyólag történő ítélkezéssel. Volt amikor megpróbáltam megmagyarázni, de volt olyan is, amikor úgy döntöttem, nem fogok az illetővel barátkozni.

Q: Hallgatnak rád olyankor, amikor próbálod nekik megmagyarázni, hogy ők azok, akik nem fogadnak el téged?

A: Az tőlük fugg. Természetesen, ha valaki szűk látókörű, ráadásul agresszív is meg goromba, akkor nem fogsz te sem… helyesebben mondva, én sem fogok mindenkivel egyformán beszélni. Attól függ, hogy ő hogyan viselkedik. Ha valaki agresszív, le lehet csitítani, meg ha elég türelmes ahhoz, hogy meghallgasson, van rá esély, hogy elérjünk valamit. Előfordult pozitív példa is meg negatív példa is, amikor nem lehetett semmit eléreni, de mit lehetett ott tenni.

Q: Gondolod, hogy mindig létezni fog az ilyen fajta meg nem értés? Hogy mindig létezni fog ez a meg nem értés, vagy megváltoznak az emberek, illetve megpróbálják megérteni, hogy amennyien vagyunk, annyi félék vagyunk? Mi a véleményed erről?

A: Úgy gondolom, hogy itt csupán százalékokról beszélhetünk. Mindig lesznek olyanok, akik elzárkóznak minden elől, ami különbözik valami módon, és nem lesznek hajlandók elfogadni. Akkor van baj, ha a társadalom nagyobb része van olyan állásponton és mindenütt olyan példákkal szembesülünk a környezetünkben a családtól kezdve az oktatási rendszerig, a korcsoportokig, mindenütt a meg nem értéssel és el nem fogadással szembesülünk. Ha ez olyan mértékben eterjedt, mit itt nálunk, akkor az baj és igenis tenni kell valamit a kölcsönös elfogadás érdekében.

Q: Megkísérelted-e te ezt a saját környezetedben?

A: Mondjuk, megpróbálok hozzájárulni ehhez. Legalább a közvetlen környezetemben. Mindenki mindenkire hatással van. Ha pozitív példát mutatok, mondjuk egy jó barátomnak, már az is valami. A legjobb az, ha mindannyian hozzájárulunk valamivel, mindegy hogy mennyivel. Valamilyen munkával, önkéntesként, vagy zenéléssel, mindegy.

Q: Hogy ábrázolnád a helyzetet saját szemszögedből? Mit gondolsz, hajlandók az emberek az elfogadásra? Tudnál-e történelmi betekintést nyújtani ebbe a dologba?

A: Az a véleményem, hogy létezik jóakarat. Ez egy adottság. Az emberek ha pozitív példával találkoznak, az általában hat rájuk. Nem fog mindenki eljönni, de ha hallanak, illetve látnak valamit, az hatással van rájuk. Értelemszerűen, ha abba a környezetbe térnek vissza, amely nem képes elfogadni illetve megértést tanúsítani, akkor ismételten az ő hatásuk alá kerülnek. Ezért is fontos a következetesség. Nem szabad egyetlen példánál maradni, hacsak az nem valami szenzációs példa. Remény az mindenesetre van. 

Q: Azt tapasztalod, hogy van előrehaladás e tekintetben?

A: Van, van, természetesen. A közvetlen környezetemben több ilyen példáról hallottam. Történtek gyökeres változások is, de amolyan kisebbek, amikor az emberek hajlandók voltak megérteni valamit és a végén el is fogadták azt. Sok pozitív példával találkoztam.

Q: Milyen következtetést tudnál levonni mindebből? Lehetne itt a hovatartozás érzésére helyezni a hangsúlyt, attól eltekintve, hogy az illető a kisebbséghez, avagy a többséghez tartozik-e?

A: Igen, igen. Lehet fejleszteni a hovatartozás érzését. El is lehet fogadni, meg tolerálni is lehet. A lényeg a komunikáción van.

[:sr]

D – 1985 – Temerin

 

Q: Da li se vezuješ za prostor? Da li te određuje prostor u kojem živiš?

A: Pa, utiče na mene. Nije da baš me određuje, ali da, utiče na mene. Mislim ta interakcija sa prostorom i sa svime.

Q: A da li znaš za osećaj biti ‘kod kuće’?

A: Da, ali dobro, u kom smislu?

Q: Pa, u kom smislu ti to osećaš?

A: Dobro, opušteno, u nekom prostoru i vremenu u kom sam prisutan u samom smislu i gde osećam i neku povezanost sa samim mestom, prostorom i sa ljudima sa kojima delim taj prostor. Taj osećaj ne mora biti osećaj vezanosti za taj određeni prostor, ali da, može biti povezan s time. Smatram da, bar za mene, ne treba biti previše vezan. Na primer, čovek se može osećati na više mesta kod kuće, osećati kao u svojoj kući. To se posebno odnosi na one koji se sele ili žive na duže staze. Na primer, recimo, studenti koji žive u nekoj… studiraju drugde i žive i tamo, onda su oni kod kuće i u mestu studiranja, a i kod svoje kuće. Kuća može biti na više mesta.

Q: A gde se ti osećaš kao kod kuće?

A: Pa, kod svoje kuće se, naravno, osećam kao kod kuće i, recimo, u delovima Temerina za koje sam vezan, bilo da je to moja neposredna okolina ili neka mesta na koja izlazim i prostori koje delim sa meni dragim ljudima. Ali, pošto je taj osećaj ‘biti kod kuće’ vezan i za meni drage osobe, onda se osećam kao kod kuće i, recimo, kod njih, kad sam tamo na neke duže staze. To jest, tamo gde se osećam prijatno.

Q: Da li je taj osećaj i ti ljudi ono što te vezuje za Temerin, baš za Temerin?

A: Bilo gde sam, recimo da ljudi utiču na to da se osećam tamo kao kod kuće. I onda, slično je sa Temerinom. A, naravno, za Temerin me vezuje 29 godina bivstvovanja ovde i veći deo svog života koji sam ovde proveo i uspomene, sećanja, doživljaji, sve to. Svako mesto ima nešto svoje, za koje sam vezan, recimo. Šta je bilo pitanje? (Smeje se.)

Q: Pa, upravo si odgovorio na pitanje šta je to što te vezuje, da li te oni vezuju za Temerin. Ili možda te nešto drugo isto vezuje za Temerin? Ili ipak su to ljudi?

A: Pa, ljudi i doživljaji. To je sve to što gradi karakter, recimo.

Q: A da li misliš da na izgradnju karaktera utiče i nacionalna pripadnost ili smatraš da to nije presudno za…?

A: Ne mora da bude presudno. Mislim, nekima jeste. Neki se određuju sasvim kao pripadnici određenog naroda ili čak može se to suziti na manje celine, ali u principu da svode svoju ličnost na pripadnost nekome ili nečemu. U svakom slučaju, sve utiče na nas, ali to zavisi od nas u kojoj meri mi to dozvoljavamo ili kako doživljavamo samu tu pripadnost, ne samo u odnosu na nas kao pripadnike tog određenog kolektiva, nego i na one druge koji nas doživljavaju kao pripadnike tog određenog kolektiva. Sigurno da je na mene uticalo to što sam pripadnik tog i tog naroda ili te i te potkulture. Sve utiče.

Q: Šta za tebe znači pripadnost? Ili kakav je to osećaj? Kako bi ti to opisao? Pripadnost i možda, samim tim, i opozit od pripadnosti, nepripadnost?

A: Pa, recimo, deljenje nekih istih ili sličnih karakteristika. Recimo, za mene je to pogled na svet, to je onako važno, i sistem vrednosti. I onda osećam se pripadnikom te grupe koja je sačinjena od ljudi s kojim delim neke iste vrednosti, slične vrednosti i sličan pogled na svet. A, naravno, nisam pripadnik onih koji su opozitni, to jest koji odudaraju od toga ili štaviše i negiraju ne samo vrednosti, nego recimo kad negiraju i svet. Na primer, neki koji negiraju pravo postojanja drugim grupama zbog različitosti, zato što jednostavno nisu kao oni ili zato što ne žele takav svet kao oni.

Q: Kako bi ti objasnio tu potrebu ljudi da budu različiti od drugih?

A: Pa, jednostavno, ljudi osim kao pripadnike grupa doživljavaju sebe i kao individue u većoj ili manjoj meri. I ako osoba želi svoje mesto u svetu odrediti, često to radi u odnosu na druge, posebno kad manje proizilazi iz sebe, iz svoje ličnosti, onda se određuje u odnosu na druge, kako je drugi doživljavaju. Potreba različitosti može proizilaziti iz neslaganja sa drugima, recimo sa delanjem drugih, i onda jednostavno ona ne želi imati veze s tim. Može i time da… Ima to veze i sa pozitivnom afirmacijom sebe, da jednostavno ona zna da je ona vredna sama po sebi i jednostavno je vredna takva kakva jeste.

Q: A potrebu ljudi da pripadaju nečemu, nekome, nešto?

A: Pa, mislim, kako su to ono rekli… Čovek, da bi živeo sam, mora biti Bog ili životinja. U smislu da čoveku je potreban i kolektiv, da li samo zato što mu je potrebna blizina drugih i interakcija sa drugima… Dobro, retkima uopšte nije, a i zavisi kome je kol’ko. Nekima je dovoljna samo jedna druga osoba. Ali, na primer, ako želi ostaviti traga u svojoj okolini, u svom svetu, ili barem uticati, to često ne može uraditi sama, ta osoba. Da bi neke svoje interese i interese drugih ostvarila, za to je potreban i kolektiv. Pored toga, i taj osećaj pripadnosti doprinosi osećanju da si u mestu, da si u tom prostoru, i neka vrsta i zaštite. Već od onog primarnog, od porodice, do društva ili čak i sveta kao ljudskog kolektiva.

Q: A šta za tebe znači pripadnost?

A: Pa, za mene znači to biti zajedno sa tim ljudima s jedne strane s kojima sam bio zajedno i recimo… Recimo od one bliskosti primarne, s kojima gradiš život i uz pomoć kojih sam već tamo gde sam, i onda dotle da… Je l’, to zavisi od kolektiva. Ako su moja interesovanja, ne znam, muzika, onda ću naći ljude koji dele ta interesovanja i, recimo, svirati sa njima ili ići na svirke sa njima, slušati muziku sa njima. A zajedno sa tom muzikom ima i jedan sistem vrednosti, posebno u slučaju raznih omladinskih potkultura i muzičkih. I onda je to jedan deo toga. Drugi deo, recimo, kad je u pitanju volontiranje, kad se tu razni problemi pojave ili jednostavno želja da se uradi nešto, onda naravno da se skupe ti ljudi kojima je cilj to nešto isto i jednostavno da porade na tome. I, naravno, do nekih ličnih izbora prijateljstava.

Q: Da li si se ikada susreo sa problemom pripadnosti Temerinu i ovom delu u kome živiš, pripadanju ovom prostoru, mestu?

A: U kom smislu?

Q: U kom god smislu si ti imao, ako si imao ikada. Sve zavisi.

A: Pa, da, susretao sam se sa raznim problemima zbog pripadnosti određenim grupacijama, da li to iz svog ličnog izbora ili zbog okolnosti samih. Mislim, pošto sam s jedne strane pripadnik nacionalne manjine, onda ima pripadnika većine kojima se to, na primer, ne sviđa i koji su ili prema meni izrazili to nezadovoljstvo ili prema drugima, to jest da sam čuo za to. Onda, recimo, pripadnost određenoj potkulturi. Recimo kad sam više izrazio to da sam, ne znam, na primer metalac, kad sam bio metalac. Tad sam bio i sektaš i narkoman i sve i svašta što sa time ide. A, s druge strane, mislim da je najčešći problem nerazumevanje bilo čega. Mislim, bilo čemu da pripadaš i bilo šta da radiš, osnovni problem je nerazumevanje i, naravno, kad ljudi ne razumeju to što radiš, kako radiš, izgledaš, misliš i sve ostalo. Mnogi to ne žele da razumeju, nego odmah odbacuju. I onda je najbolje to pokušati nekako približiti, pokušati objasniti i onda ne mora to da im se svidi, ali onda verujem prihvate ili nešto kao ’Dobro, to je to’.

Q: A da li bi mogao da uporediš ta dva različita pristupa nerazumevanja tebe kao individue, kao pripadnika određene nacionalne manjine i kao nekoga ko pripada grupaciji koja sluša određenu vrstu muzike? Da li bi mogao da napraviš paralelu između te dve vrste nepripadanja i, u isto vreme, pripadanja?

A: Da, pa mogu pokušati. Mislim, pripadnost etničkoj grupi ili grupaciji, nacionalnoj manjini u ovom slučaju, mislim nije baš stvar izbora. Čovek može iz toga istupiti ako baš želi, što čak drugi možda ni neće prihvatiti, ali jednostavno rodiš se u tome i to si. I, mislim, posebno odrastanje u tom datom kulturnom okruženju… To je jednostavno dato. I to nije samo pitanje da li ja sebe određujem tako ili ne, nego baš da li me ti drugi određuju tako. I možda meni to znači kol’ko znači, meni je to jednostavno neka datost, biti pripadnik te neke grupe u kojoj sam rođen. A drugima je to nešto osnovno što me određuje i na osnovu čega oni sude o meni i na osnovu čega me karakterišu i postavljaju određene granice. A ono drugo, na primer muzička ili omladinska potkultura, to već jeste stvar izbora gde čovek sam odlučuje da će tome pristupiti. Dobro, može tamo biti i vršnjačkog uticaja, pritiska, šta već. A, na primer, reakcija na sve to… Mislim, oba su deo ličnosti. Mislim, ja sam i jedno i drugo, i treće i četvrto, i sve i svašta. I sad, kako ću se postaviti prema izazovu neprihvatanja, to ne znam. Zavisi šta je kol’ko deo ličnosti. Ali, mislim, oba su… pa, nerazumevanje i jednostavno neprihvatanje ličnosti i onda, ako želiš različite delove ličnosti da prihvate… Sad, ne verujem da postoje različiti načini. Ustvari, da, postoje različiti načini. (Smeju se.)

Q: Da li si ti imao određena neprijatna iskustva kao pripadnik i manjine nacionalne i manjine svog izbora slušanja određene vrste muzike?

A: Pa, da, imao sam. Mislim, imao sam ona klasična suočavanja sa predrasudama i suđenja na osnovu predrasuda. Nešto sam pokušao razjasniti, a drugo jednostavno… ne moramo mi da se družimo.

Q: Koliko ljudi slušaju kad pokušavaš da razjasniš i da im objasniš da su oni ti koji ne prihvataju?

A: Pa, zavisi od njihovog stava. Naravno, ako je neko baš zatvoren i posebno još i agresivan i nasilan, mislim da nećeš ni ti… to jest neću ni ja sa svakim na isti način postupiti. To zavisi kako on pristupa. Ali čak i ako je neko agresivniji, ali može da se smiri i onda još može naći strpljenje da sasluša, onda ima šanse da se ipak objasni šta je šta i kako je. Bilo je pozitivnih primera, bilo je negativnih – jednostavno, ono kao nema šanse, ali dobro, njegova stvar.

Q: Da li smatraš da će uvek biti ta jedna vrsta nerazumevanja? Da će uvek ostati ta jedna vrsta nerazumevanja ili će ljudi da se promene ili pokušaće da razumeju da smo svi mi različiti? Koje je tvoje mišljenje povodom toga?

A: Pa, mislim da je tu samo reč o nekim procentima. Mislim, uvek će biti ljudi koji će jednostavno biti zatvoreni prema svemu što je drugačije i neće to želeti prihvatiti. Ali problem je kad je veći deo društva tako ustrojen i kad su modeli svuda oko nas takvi, od porodice do sistema obrazovanja, do vršnjačkih grupa se svugde suočavamo sa nerazumevanjem i neprihvatanjem. Mislim, kad je to dosta, u velikoj meri rasprostranjeno, kao na primer tu kod nas, onda to jeste problematično i trebalo bi poraditi na većem prihvatanju.

Q: Da li ti lično radiš na tome u tvom prostoru?

A: Pa, recimo da pokušavam da doprinesem. Ako ništa drugo, bar u okviru moje uže okoline. Mislim, svi mi delujemo jedni na druge. Čak i ako pružim neki pozitivan primer, čak i nekom dobrom prijatelju, i to je nešto. Najbolje je kad svi mi damo doprinos bilo kol’ki da je. A inače, sa nekim drugim radom, da li volonterskim, da li preko raznih svirki, pa verovatno ima doprinosa.

Q: Ali, kako bi ti opisao situaciju iz tvoje perspektive? Kako ti se čini, da li ljudi su spremni da prihvataju? Da li bi mogao i tu malo istorijski uvid da uneseš u svoje viđenje cele situacije?

A: Da, mislim da ima spremnosti. Mislim, to je jedna datost. Ljudi kad se susreću sa pozitivnim primerima, onda to obično utiče na njih. Možda nisu svi spremni na način da oni dođu, ali ako nešto čuju i vide, onda to utiče na njih. Naravno, ako se vrate u okolinu koja je nerazumna i neprihvatajuća i sve to, onda će možda ponovo to uticati na njih i onda je zato i važna neka konzistencija. Mislim, da to ne bude jednan primer i to je to, osim ako je baš ’wau’ primer. Ima nade, u svakom slučaju.

Q: A iskusio si da dolazi do promena?

A: Da, da, naravno. I u neposrednoj okolini i čuo sam puno toga. Mislim, bilo je i nekih radikalnijih promena, ali puno onih manjih, baš toga da su ljudi pokušali da razumeju i onda su i prihvatili. Da, susreo sam baš mnogo pozitivnih primera.

Q: I koji bi bio tvog zaključak povodom toga? Da li može ovde da se razvije taj osećaj pripadanja bez obzira da li je pripadnik manjine ili većine?

A: Da, da. Može, naravno. Može da se razvije. Može i da se prihvati, da se toleriše. Samo, stvar je u komunikaciji.

 

[:]