A 1995 Bački Jarak


A – 1995 – Bački Jarak

Student in environmental engineering at the University of Applied Sciences. Volunteering at the work camp Citizens beyond Walls, held in Temerin, focusing on how to fight right wing extremist organizations.

Q: What do you think about the position of young people in Temerin?

A: I never know how to answer well.

Q: Any way you answer…

A: What do I think about the position of young people? Well, it could be better. It can always be better, right? They should be more engaged. I mean in terms of bars and all that, it’s all cool, but there’s not much of gathering without alcohol, to have fun in more silly ways, to spray each other. I don’t know. More to gather like… connect. I mean, now it’s gonna sound very romantic, but more like to connect our hearts, and not… (Incomprehensible)

Q: And what could, in your opinion, if I understood you well, motivate them? What should, in your opinion…?

A: Doing something together. Traveling together. Exchange, for example, with other countries. Getting to know different cultures. To learn, for example, origami or to make a pot. (Laughs.)

Q: Yes, that’s a nice experience. I had an opportunity to do that once.

A: It doesn’t have to be an exchange with another country, it can be within Serbia between different towns, to meet different people. Young people have to get to know each other.

Q: And are there people of different nationalities or other nationalities in your neighborhood?

A: Well, I’m half Russian actually.

Q: Well, OK.

A: So, I mean, I have no problem with that. I know so many people from around the world. I even have a friend in Sweden. I have no problem with different nationalities, that’s not an issue… Well, there aren’t, since I live in Bački Jarak, there’s less Hungarians and… I don’t know if there are many. And I live in the very center, so more Serbs.

Q: Yes, I’ve noticed that Jarak is here and the sign for Temerin.

A: Yes. (Laughs.)

Q: I’ve noticed that since I usually go by bicycle from Kisač. So I go through Jarak, over the fields to Temerin. However, now this rain, and… I don’t have a bike, and my feet can’t push away so much mud.

A: They could make some kind of a track to Novi Sad. It would be great.

Q: There you go. An idea for a project.

A: Ah, that’s… Many people fantasize about that.

Q: Fantasize and then put it on the paper.

A: There. But really, we need a track since there are many… there are a few people who ride their bikes to Novi Sad on the road.

Q: Yes. Starting with me. It would be great for me, for example. OK, there are now those mountain bikes to go over the fields, they have wide tires, there’s some mud, gravel, you’re unstable, fall sometimes, but you go on… (They laugh.) How often do you go to concerts?

A: I’d like to go more often than I do now, but somehow it always happens that I can’t make it. Now again I have a trip during the EXIT festival just when my favorites are playing, Manu Chao. I was like ‘Oh, when will I ever see his concert?’ And when I saw that he’s coming to the EXIT festival… I’m returning on that day right after his concert.

Q: Why couldn’t it be at least two hours earlier? It happened to me once. I had to go to Slovakia on business and two trains past each other at the border. One train was going to Hungary, and the other one from Hungary. You could see the masses having a party, drinking, having fun ‘Oooooo, EXIT!’, and I was like ‘Boo hoooo! I don’t want to see you! Where’s that curtain?’

A: But OK, at least I’ll make it in time for the last day.

Q: And what do you think are the prospects of young people at the concerts?

A: What do you mean by prospects?

Q: Well, you know, that perspective experience, perspective view, like freedom and all that, having fun?

A: I mean, it depends on the people. There are those who’re getting drunk to get a trill. But there’s good people too. I mean, I’m walking around at EXIT to hear different concerts and performers, how someone is singing, depends on the songs. It’s incredible the effect the music has on people. People don’t really understand that well enough. I mean, they don’t understand how important it is to have a good time, for example, listen to some positive music, not depressive.

Q: And that probably depends on…

A: It depends on the person who’s receiving it.

Q: Well, yes. For example, I like to listen to trance too.

A: I like everything. I think that there is some good music in every genre, so it depends on the mood. Sometimes I’m in the mood to listen to metal and reggae and… I really like to go to concerts.

Q: Well, it depends in what kind of state I come home.

A: But I’m not so familiar with popular music. I have my own. Do you know (incomprehensible), for example? It’s my favorite band.

Q: I haven’t heard of them. Tell me a bit about them. What genre is that for example?

A: It’s rock. They sing in Swedish. They have a few good songs. They have many good songs, but they’re not popular outside of Sweden since they tried with one album to translate it from Swedish, but it didn’t work out.

Q: It’s difficult to translate it, right?

A: Well, it’s not difficult, but… for me, for example, it’s somehow  more interesting to listen to the music in a different language than in English, otherwise it gets boring.

Q: You mostly know it already… you understand English, so you listen only to the rhythm.

A: And, for example, at the time when I didn’t understand English songs sounded more interesting, and now the words… I don’t listen to these popular songs. I mean, there are good songs, but I like French, for example. There are many good French songs.

Q: Do you think the law of youth is being respected?

A: Do young people respect the law or do people respect the law of youth?

Q: Whether the law of the youth is respected, specifically? I mean, do they have enough information to make decisions about future? Basically, I’m interested in… I asked the question whether the law of the youth is being respected coz I wanted to ask the question, but to unpack it like a WinRAR. So, first thing I’d like to know is how much you, as a young person, know about your rights.

A: We were taught everything in school at the civic education, but I think those are more general rights. I don’t know if I have a right to ask, to go there, to enter or other little things like that that I’m not sure of. I probably do have the right, but they’re hiding some things, there are things we can do that we don’t even know about. It could be better. Not everything is given on a platter, we have to find our way on our own, to get into organizations, not everything is accessible.

Q: Do you like the fact that you have to dig for every little thing?

A: No and yes. No because it would be easier if I got everything on a platter and then I can simply choose what I want. And yes because then it’s mine somehow, I found it and I fought for it and it had a greater value then.

Q: And do you manage to find something interesting and how do you share it with people you know?

A: Yes, well, Facebook. I think I don’t ever use the regular text messages anymore in those situations.

Q: Yes, I’ve noticed that Facebook is getting old already, that some other applications are getting into the spot light.

A: Well, yes, Facebook is already kind of…

Q: Boooooring!

A: Yes. (They laugh.) But when I find something interesting, I share it.

Q: So, you’re share information gladly?

A: Well, yes. I like the fact that you can find things easily. Things from other countries too. That was a real problem before. Now I can just type in anything, really anything.

Q: Basically, you just open Google and go somewhere to Tanzania.

A: Well, yes.

Q: It keeps dragging you further and further and off you go.

A: It is cool, but it somehow makes us lazy a bit.

Q: You think?

A: Well, it depends on the people. Maybe it’s just me that got lazy.

Q: Well, in what respect did you get lazy?

A: No, I don’t know, like if I can’t find something on the internet then it doesn’t exist. There are many information that are not available on the internet.

Q: They’re not available accidentally or on purpose?

A: Well, yes, I don’t know whether it’s accidental or on purpose, but internet is a very powerful thing. I mean, you can find so many things there. Important information and real information. Especially about what’s going on in the world. Since I know Russian, the things that are happening in the Ukraine now, so I could follow American TV and Russian TV and Ukrainian and Serbian. That’s the way it goes. I mean, someone might think it should be the same, but it’s completely different. I don’t know, these were… Actually, Russians are saying that they’re just protecting their border. Ukrainians are saying the Russians attacked. No, that the Americans are there. Ukrainians think it’s Russians. All of it is just a manipulation really.

Q: Basically team volleyball. One ball says Russia, the other one Ukraine, and everyone’s spiking.

A: Well yes. (They laugh.)

Q: So, since we’re talking about youth and information, making decisions about the future, how do you, as a young person, see your future in five years?

A: Well, to be honest, I don’t really want to make plans. That’s not really spontaneous. It’s not like I have a plan to do this, to go there… I’m kind of waiting for the life to surprise me. I want the life to surprise me. I’m making plans, but in a moment coz who knows what might happen, where I’ll end up. What’s the point of planning that far along? And where do I imagine myself in five years? Well, honestly, I don’t know. I could end up anywhere. Isn’t it great when you don’t know? I don’t know why we’re all making plans. You kind of lay out the plan for your whole life and if you made plans about everything that’s going to happen, what’s the point of living?

Q: Well, I have a habit of asking sometimes… If you have a need, feel free to say it. Now, let’s say, you’re 95 years old and there’s a dozen of grandkids in your lap, and one of them comes up to you like ‘Granny, granny, how did you spend your life?’, what would you tell him?

A: Well, I would tell them that my life was great, even if it was awful, I would say it was great, because… I would have no regrets. I guess it’s all in your head. I mean, it depends how a person perceives the situation. A situation can be seen as really bad by someone, and for someone else it can be an opportunity to grow. I don’t know. I mean, I will try my best.

Q: OK, you have time to… Feel free to say anything you want to say.

A: Well, yes. No, I don’t feel uncomfortable. Everything’s OK. But, yes… What did I want to say?

Q: Take your time.

A: I wanted to say that it all depends on your way of thinking. Positive things attract positive things.

Q: And do you think young people make informed decisions? What do you think about that?

A: Well, I can’t speak for all young people. We’re different, there are those who decide based on a feeling and those who research every little detail and then make a decision. I mean, both decisions can be good. But we could be more informed and know what we have. Sometimes it so happens that there’s some organization and we don’t even know about it, it’s not advertised. Someone doesn’t want it advertised.

Q: Yes, that’s about future.

A: Well, not just that.


A – 1995  – Temerin (Bački Jarak)


Q: Mi a véleményed a fiatalság helyzetéről Temerinben?

A: Nem erősségem a válaszadás.

Q: Minden válaszod jó lesz.

A: Mit gondolok a fiatalság helyzetéről? Hát, lehetne jobb is. Mindig lehet jobb, nemde? Jobban ki kellene, hogy tűnjenek. Ami a bárokat, meg a többit illeti, cool, de valahogy hiányoznak az olyan alkalmak, amikor a társaság nem fogyaszt alkoholt, amikor egyszerűen csak hülyéskedünk, vízzel spricceljük egymást. Nem tudom. Gyakrabban összejárni, többet barátkozni. Ez most túl romantikusnak hangzik, de úgy gondoltam, közvetlenebb kapcsolatban kellene lennünk egymással.

Q: Mondjuk téged mi tudna ilyesmire rávenni? Mit volna jó ennek érdekében tenni?

A: Valamit közösen kellene csinálni. Együtt utazni. Csereprogramokon részt venni más országokkal. Hogy más kultúrákat ismerhessünk meg. Hogy, például, megtanuljuk az origami fortélyait, vagy pedig a cserépedény készítésének fortélyait. (Nevet).

Q: Valóban szép élmény. Egyszer alkalmam volt kipróbálni.

A: Nem kell feltétlenül más országokba elutazni, elég volna csupán itt Szerbiában, más városokkal kapcsolatot teremteni, embereket megismerni. A fiatalságnak ismerkednie kell.

Q: Mondd, élnek-e a szomszédságodban különböző nemzetiségű vagy más nemzetiságű emberek?

A: Én tulajdonképpen félig ruszin nemzetiségű vagyok.

Q: Jól van.

A: Nekem, gondolom, ezzel semmi bajom. Sok embert ismerek szerte a világban. Vannak ismerőseim még Svédországban is. Nekem semmi gondom a különböző nemzetiségekkel, ez nem vitás… Mivel Bački Jarakon lakom, s ott kevés a magyar… Nem tudom, sokan vannak-e. A központban lakom, ahol túlnyomórészt szerbek élnek.

Q: Igen, észrevettem, mindjárt Járak után következik Temerin táblája.

A: Igen. (Nevet):

Q: Észrevettem. Mivel kiszácsi vagyok, többnyire kerékpárral közlekedem. Járakon keresztül, a szántóföldeken keresztül szoktam Temerinbe bicajozni. Ám most ez az eső, motorom meg nincs, a lábammal meg nem tudom taposni a sarat.

A: Simán kerékpárutat csinálhatnának Újvidékig. Nagyszerű lenne.

Q: Na látod! Jó ötlet egy projekthez.

A: Az már… Nem tudom, van-e más aki ilyesmiről álmodozik.

Q: Az álmokat papírra lehetne vetni.

A: Lám. Valóban, hiányzik egy aszfaltút, mivel sok… vannak, akik Újvidékre kerékpárral mennek az országúton.

Q: Igen. Én is közéjük tartozom. Nekem jól jönne. Ezekkel a mostani mountain bike kerékpárokkal a szántóföldeken keresztül is lehet hajtani, széles a kerekük, ha megcsúsznak, vagy ráhajtanak kavicsra, kicsit félre billennek, le is esel néha, de nyomulsz tovább… (Nevetnek):

Milyen gyakran szoktál koncertekre járni?

A: Gyakrabban szeretnék koncertekre járni mint eddig, de valahogy mindig közbejön valami. Most az EXIT ideje alatt is, amikor a kedvenc zenekarom lép majd fel, a Manu Chao, épp úton leszek . Megörültem, hogy elmehetek a koncertjükre az EXIT-en, de kiderült, hogy a koncert utáni napon érkezem csak vissza az útról.

Q: Bár két órával korábban érkeznél meg legalább! Egyszer velem is előfordult. Szlovákiába mentem vonattal hivatalos útra és a határon keresztezik egymást a vonatok. Tudod, egyik vonat Magyaroszág felé tart, a másik pedig Magyarország felől jön. Látom, a társaság bulizik, pijál, jót szórakozik, „Uúúú EXIT“, én meg „Buhuhuhu! Látni se akarlak benneteket. Hol a függöny, hogy az ablakra húzzam“?

A: De itt leszek az utolsó nap.

Q: Véleményed szerint, milyen kilátással tekintenek a fiatlok a koncertek elé?

A: Hogy gondolod, kilátással?

Q: Hát tudod már, az élmény, meg kilátások, szabadság meg minden, bulizás?

A: Az a fiatalságtól függ. Köztük vannak olyanok, akik leisszák magukat, hogy emelkedett hangulatba kerüljenek. De vannak köztük rendesek is. Én is az EXIT-en szeretek több koncerte bejutni, több zenekart és előadót meghallgatni, érdekel hogyan énekel, milyen dalokat ad elő. Hihetetlen, hogyan tudnak a dalok hatni az emberre. Az emberek nem is gondolják. Nem is gondolják, mit jelent jól szórakozni, színvonalas számokat hallgatni, nem pedig lehangolókat.

Q: Ez attól függ…

A: Annak a személyiségétől függ, aki befogadja.

Q: Igen. Mondjuk, én a „trance“ zenét kedvelem.

A: Én mindent kedvelek. Szerintem minden műfajban van jó zene, csak az ember hangulatától függ. Néha van kedvem metált meg regge számokat hallgatni… Az olyan koncertekre szívesen elmegyek.

Q: Attól függ leginkább, milyen hangulatban térek haza.

A: Nem ismerem a népszerű zenét. Különféle számokat kedvelek. Tudod (érthetetlen), például? A kedvenc zenekarom.

Q: Nem hallottam róluk. Mesélj róluk! Milyen műfajú zenét játszanak?

A: Rockot. Svédül énekelnek. Van egy pár jó számuk. Van nagyaon sok jó számuk, de Svédországon kívül nem ismertek. Egy albummal próbálkoztak, lefordították svédre, de valahogy nem sikerült.

Q: Nehéz lefordítani, ugye?

A: Nem nehéz, nem arról van szó. Számomra, mondjuk, ha zenét hallgatok, érdekesebb ha nem angolul énekelnek, mert az már unalmas.

Q: Már előre tudod, értesz angolul és csak a ritmust hallgatod.

A: Mondjuk, addig míg nem tudtam angolul, a zeneszámok jobban érdekeltek, de most már a szavak mintha… Nem is hallgatom ezeket a mostaniakat. Vannak azért jó számok, de jobban kedvelem, például, a francia dalokat. Vannak nagyon jó francia számok.

Q: Mit gondolsz, tiszteletben tartják-e a fiatalokra vonatkozó törvényeket?

A: Tiszeteletben tartják-e a törvényt a fiatalok, vagy pedig az emberek tiszteletben tartják-e a fiatalokra vonatkozó törvényeket?

Q: Tiszeteletben tartják-e a fiatalokra vonatkozó törvényeket? Rendelkezésükre áll-e elég információ amikor a jövőjükkel kapcsolatos döntéseket hozzák meg? Az érdekel tulajdonképpen, és azért kérdeztem, hogy tiszteletben tartják-e a fiatalokra vonatkozó törvényeket, mert azt akartam megkérdezni, vagyis úgymond kicsomagolni, mint a „WinRAR“-t, hogy te, mint fiatal, mennyire ismered saját jogaid.

A: Tanultunk mi az iskolában a polgári ismeretek tantárgy keretében sok mindent, de a jogaink olyan általánosságban vett jogok. Nem tudom, van-e jogom kérdéseket feltenni, elmenni oda ahova kell, bemenni valahova, vagy ilyen apróságokra, és valószínűleg volna is jogom, csakhogy egyes dolgokat eltitkolnak előlünk, ezért nem is tudjuk, mihez van valójában jogunk. Lehetne ez másképp is. Nem tesznek elénk mindent tálcán, magunknak kell felkutatnunk a lehetőseget, bekéretszkednünk szervezetekbe és nem könnyű ám a hozzáférés.

Q: Megfelel-e az neked, mondjuk, hogy mindennek magadnak kell utánanézned?

A: Igenis meg nem is.  Nem kizárólag azért, mert könnyebb volna mindent tálcán kapni és csak kiválasztani azt, amit szeretnék. Ha pedig magam bukkantam rá valamire, az az enyém, én harcoltam ki magamnak s ezért értékesebb számomra.

Q: Ha most találnál valmit, ami érdekel, hogyan osztanád meg ismerőseiddel?

A: Aha, ott a Facebook. Hasonló helyzetekben nem is SMS-ezek már.

Q: Észrevettem, a Facebook mintha kimenne a divatból, mert újabb alkalmazások jelentek meg.

A: Valóba, a Fecebook már mintha úgy…

Q: Boooooring!

A: Igen. (Nevetnek).  De ha valami klassz dologra bukkanok, megosztom másokkal.

Q: Azt jelenti ez, hogy szívesen osztjátok meg az információkat?

A: Igen. Szívesen. Tetszik nekem, hogy könnyen információhoz lehet jutni, bárhol, külföldön is. Azelőtt ez nem volt ilyen könnyű. Manapság bármit beüthetek, ami csak érdekel.

Q: Arról van szó, hogy rákattintasz a Google-ra és, mondjuk, máris Tanzániában vagy.

A: Pontosan!

Q: Egyik információ követi a másikat, s magával ragad tovább, tovább, egyre tovább.

A: Nagyon jó, csak ettől ellustulunk.

Q: Gondolod?

A: Embere válogatja. Lehet, hogy csak én lustultam el.

Q: Hogy lustultál el?

A: Hát úgy, hogy ha nem találok valamit az interneten, akkor az nem is létezik. Sok olyan információ létezik, amely nem található az interneten.

Q: Vajon véletlenül nem található ott, vagy szándékosan?

A: Tudom is én, szándékosan vagy véletlenül, de az internet valóban nagyszerű. Annyi mindent megtalálhatsz rajta keresztül! Fontos adatokat, lényeges dolgokat. Különösen azt, hogy mi történik a nagyvilágban. Mivel én beszélek oroszul, ez ami most Ukrajnában történik, számomra hozzáférhető úgy az amerikai TV-n, az orosz tévén, az ukrajnain meg a szerbiain is. Ez most így megy. Azt gondolná az ember, hogy hasonlóaknak kellene hogy legyenek a hírek, ám teljesen különböznek. Nem tudom, ezek… Az oroszok azt állítják, hogy azért lépték át a határt, hogy megvédjék, a ukránok meg azt mondják, hogy az oroszok megtámadták őket. Nem, az amerikaiak mondják azt. Az ukránok azt gondolják, hogy az oroszok. Tulajdonképpen manipuláció az egész.

Q: Röplabda átvitt értelemben. Egyik labdán azt írja, Oroszország, a másikon Ukrajna, a harmadikon meg az, hogy Amerika, és folyik a meccs.

A: Úgy van. (Nevetnek).

Q: Mivel a fiatalságról meg információáradtról beszélünk, a jövővel kapcsolatos döntésekről, te, mint fiatal, hogyan látod magad előtt a jövőt úgy öt év múlva?

A: Őszintén szólva, nem terveznék. Nem mennek símán a dolgok. Nem mondhatom, hogy terveim vannak, hogy most majd elvégzem ezt, és akkor elmegyek oda… Arra várok, hogy az élet meglepetéssel szolgáljon. Azt akarom, hogy meglepjen az élet. Tervezek én azért, úgy hirtelen, de ki tudja, mi fog történni addig. Minek tervezni olyan távoli jövőbe? Hogyan képzelem el magam öt év múlva? Őszintén, nem tudnám megmondani. Történhet bármi. Hát nem jó dolog az, ha semmit sem tudsz előre? Nem is tudom, minek tervezni. Eltervezed az egész életed, és ha mindent elterveztél, minden eseményt, minek akkor az élet?

Q: Én meg kérdezni szoktam… Ha szükségét érzed, mondd ki nyugodtan! Mondjuk, most 95 éves vagy, sok unokád ott ül az öledben és egyikük felteszi neked a kérdést: „Nagymama, hogyan élted az életed“? Hogy mesélnéd el neki az életed történetét?

A: Jaj, hát elmesélném, hogy szuper jó életem volt, még akkor is ha pocsék volt, én azt mondanám, hogy szuper jó volt, azért mert… Nem sajnálnék semmit. Ez talán az ember fejében van így. Az egyéntől függ, hogyan látja a dolgokat. Van akinek a helyzete nagyon rossz, és van akinek nagyszerű helyzetek  adódnak. Nem tudom. Gondolom, majd igyekezni fogok.

Q: Rendben… Amit mondani szeretnél, nyugodtan mondd ki!

A: Igen. Nem érezem magam kellemetlenül, minden rendben. Mit is akartam mondani?

Q: Csak lassan.

A: Azt akartam mondani, hogy minden a gondolkodásmódtól függ. A pozitív magához vonzza a pozitívat.

Q: Mondjuk, azt jelenti ez, hogy a fiatalok információk birtokában hozzák meg döntéseiket?

A: Nem beszélhetek a többi fiatal nevében. Különbözőek a  fiatalok, vannak olyanok, akik hirtelen érzelem sugallta döntéseket hoznak és vannak olyanok, akik mindenről tudakozódnak mielőtt döntést hoznának. Egyik is, másik is lehet jó döntés. De jobb volna többet tudakozódni és tudomást szerezni minden információról. Megtörténik, hogy nincs tudomásunk valamilyen szervezetről, mert nem hirdeti magát. Egyszerűen nem hirdetik eléggé.

Q: Tehát ez vonatkozna a jövőre?

A: Nem csupán ez.  


A –  1995 –  Bački Jarak


Q: Šta misliš o položaju mladih u Temerinu recimo?

A: Nikad ne znam dobro da odgovorim.

Q: Kako god da odgovoriš…

A: Šta mislim o položaju mladih? Pa, mogao bi da bude bolji. Uvek može bolje, je l’? Treba da se angažuju više. Mislim što se tiče ovih barova i svega toga, to je sve kul, ali nema tako nekih da se ono više okupimo bez alkohola, da se zabavimo na neki luđi način, da se prskamo. Ne znam. Više da se skupimo onako, povežemo. Mislim, sad će da zvuči jako romantično, ali više onako da povežemo naša srca, a ne da… (nerazumljivo)

Q: A šta, recimo, po tebi bi, ako sam dobro razumeo, motivisalo, je l’? Šta bi po tebi recimo trebalo da se…?

A: Da radimo nešto zajedno. Da putujemo zajedno. Razmena, na primer, s drugim državama. Da upoznajemo različite kulture. Da učim na primer origami ili da pravim ćup. (Smeje se.)

Q: Da, jedno lepo iskustvo. Ja sam to imao prilike da radim jednom.

A: Ne mora da bude razmena sa drugim državama, može i u okviru Srbije sa drugim gradovima, da upoznamo različite ljude. Mladi moraju da se upoznaju.

Q: A, recimo, da li su u tvom komšiluku ljudi različitih nacionalnosti ili drugih nacionalnosti?

A: Pa, ja sam poluruskinja ustvari.

Q: Pa, dobro.

A: Tako da, mislim, nemam problem s tim. Poznajem po svetu tako mnogo ljudi. Čak iz Švedske imam poznanika. Nemam problem sa različitim nacionalnostima, to nije pitanje nego… Pa, nema, pošto živim u Bačkom Jarku, tamo ima manje i Mađara i… Ne znam da li ima mnogo baš. A živim baš u centru, tako da više to Srbi.

Q: Da, primetio sam da Jarak ovde i tabla Temerin.

A: Da. (Smeje se.)

Q: To sam primetio. Pošto ja sam iz Kisača u stvari i obično idem biciklom. Znači preko Jarka idem, preko njiva idem do Temerina. Međutim, sad to ova kiša, a nekim… motor nemam, a moje noge ne mogu da odgurnu tol’ko blata.

A: Mogli bi da naprave neku stazicu lepo do Novog Sada. Bilo bi super.

Q: Eto vidiš. Ideja za projekat.

A: A, to je već… ne znam ko sve mašta o tome.

Q: Maštao i na papir.

A: Eto. A stvarno, fali nam staza, pošto ima mnogo… ima nekoliko njih koji voze biciklom do Novog Sada po drumu.

Q: Da. Ja sam prvi. Za mene bi bilo super, recimo. ’Ajde preko njiva ima sad ti ’mountain’ bajkovi, pa kod njih široke gume, rikne malo blata, šljunak, driftuješ, padaš ponekad, al’ ideš dalje… (Smeju se.)

Kol’ko posećuješ koncerte onako često?

A: Više bih volela da posećujemo nego što posećujem sada, al’ nekako se uvek potrefi da ne mogu. Sad za EXIT isto putujem negde baš kad su moji omiljeni, Manu Chao. Reko’ ’Jao, kad ću videti njegov koncert?’ Kad sam videla da je za EXIT… Ja se taj dan baš vraćam posle njegovog koncerta.

Q: Što nije bar dva sata ranije. Meni je tako jednom bilo. Iš’o sam za Slovačku poslom i na granici se mimoiđu vozovi, znaš. Jedan voz ide ka Mađarskoj, a drugi iz Mađarske. Vidiš masa partija, cuga, zezaju se kao ’Uuu, EXIT!’, a ja kao ’Buhuhu! Da vas ne vidim! Gde je zavesa da navučem na prozor?’

A: Al’ dobro, bar ću stići na ovaj poslednji dan.

Q: A šta misliš kakva je perspektiva mladih na koncertima?

A: Kako misliš perspektiva?

Q: Pa, ono, znaš, taj perspektivni doživljaj, perspektivni pogled, kao slobode i to sve, zezanja?

A: Mislim, zavisi od mladih. Ima onih koji samo se napiju da bi se oduševili. Ali ima i dobre mase. Mislim, ja se isto na EXITu tako šetam da čujem razne koncerte i izvođače, kako taj izvođač muzike peva, zavisi od pesama. Neverovatno kako pesme utiču na čoveka. To ljudi ne mogu dovoljno da shvate. Mislim, ne mogu da shvate koliko u stvari znači to, na primer, da se provodim, slušamo neku pozitivnu muziku, a ne depresivu.

Q: A to verovatno zavisi od…

A: To zavisi od te osobe koja to prihvata.

Q: Pa, da. Recimo, ja volim i ’trance’ da slušam.

A: Ja volim sve. Ja smatram onako da u svakom žanru ima dobre muzike, tako da zavisi od raspoloženja. Tako mi nekad isto dođe, pa slušam i metal i rege i… Volim, volim na te koncerte da odlazim baš.

Q: Pa, u suštini zavisi kakav dođem kući.

A: Ali ne znam popularnu muziku baš mnogo. Imam razne neke svoje. Znaš (nerazumljivo), na primer? Moja omiljena grupa.

Q: Nisam čuo. Ispričaj malo o njima. Koji je, recimo njihov žanr?

A: To je rok. Pevaju na švedskom. Ima par dobrih pesama. Ima dobrih pesama jako mnogo, ali nisu popularni van Švedske pošto su pokušali s jednim albumom da prevedu njega na švedski, ali im nešto nije uspelo.

Q: Teško je prevesti, je l’?

A: Pa, nije teško, nego… za mene, na primer, ako slušam muziku na drugom jeziku, nekako interesantnije mi nego na engleskom, mislim da već postane dosadno.

Q: Uglavnom već znaš… znaš engleski, pa slušaš samo ritam.

A: I, na primer, kad nisam znala engleski pesme su mi zvučale interesantnije, a sad ono reči kao… Ne slušam ove popularne. Mislim, ima dobrih pesama, ali volim onako francusku, na primer. Ima jako dobrih francuskih pesama.

Q: Šta misliš da li se poštuje zakon mladih?

A: Da li mladi poštuju zakon ili da li ljudi poštuju zakon mladih?

Q: Da li se baš recimo poštuje zakon mladih? Znači, da li imaju dovoljno informacija radi donošenja odluka o budućnosti? Zanima me, u suštini… zašto sam postavio pitanje da li se poštuje zakon mladih jer u suštini sam hteo pitanje da postavim, ali da ga kao „WinRAR“ kao da ga raspakujem. Znači, evo prvo me zanima kao mladu osobu koliko znaš o svojim pravima.

A: Učili smo mi u školi na građanskom sve, ali mislim to su onako uopštena prava. Ne znam da li imam pravo da pitam, da odem tamo, da uđem ili tako neke sitnice koje nisam sigurna, a verovatno imam, ali neke strvari skrivaju, neke stvari ni ne znamo da možemo. Moglo bi biti bolje. Nije nam sve onako na tanjiru, moramo sami da se izvlačimo, uvlačimo u organizacije, nije baš sve to dostupno.

Q: Da li se recimo tebi sviđa to što moraš baš sve da kopaš?

A: Ne i da. Ne zato što bi bilo lakše da dobijem nekako sve na tanjiru i onda samo izaberem hoću ovo. A da zato što je nekako moje, ja sam našla to i izborila sam se za to i to ima veću vrednost.

Q: A je l’ recimo evo sad nađeš nešto zanimljivo i kako to deliš sa osobama koje poznaješ?

A: Aha, pa Fejsbuk. Mislim da više ni ne koristim obične poruke u tim situacijama.

Q: Da, to sam primetio da Fejs već možda kao zastareva već, da slede već neke nove aplikacije.

A: Pa, da, Fejs je onako već kao…

Q: Boooooring!

A: Da. (Smeju se.) Ali kad nađem nešto kul onda podelim.

Q: Znači delite informacije rado?

A: Pa, da. Lako. To mi se sviđa što može lako da se nađe. I da se nađe u drugim državama. To je ranije bio baš problem. Sad mogu sve da ukucam, stvarno šta god.

Q: U suštini otvoriš recimo Gugl, a odeš negde u Tanzaniju.

A: Pa, da.

Q: Sve jedno po jedno odvlači, odvlači i ode, ode, ode.

A: Jeste kul, ali nekako ulenjimo se malo.

Q: Misliš?

A: Pa, zavisi od ljudi. Možda sam se ja samo ulenjila.

Q: Pa, po kom osnovu si se ulenjila?

A: Ne, nego, ne znam, ako ne mogu da nađem na internetu onda nema. Ima mnogo informacija kojih nema na internetu.

Q: Možda slučajno nema ili namerno nema?

A: Pa, da, ne znam da li namerno ili slučajno, ali internet je jako moćna stvar. Mislim, tu može svašta da se nađe. Važne informacije i prave informacije. Pogotovo po svetu šta se dešava, pošto ja znam ruski sad ovo što ide u Ukrajini, znači ja sad i američki TV i ruski TV i ukrajinski sam slušala i srpski. To je tako. Mislim, rek’o bi čovek da bi trebalo da bude nešto slično, to je potpuno različito. Ne znam, ovi su… Ustvari Rusi govore da su oni na granici da čuvaju svoju granicu. Ukrajinci govore, ne znam, da su Rusi napali. Ne, Amerikanci da su tamo. Ukrajinci misle da su Rusi. U svari su to sve manipulacije.

Q: U suštini timska odbojka. Na jednoj lopti piše Rusija, na drugoj Ukrajina, na trećoj Amerika, pa sve ono smečuju.

A: Pa da. (Smeju se.)

Q: Znači, baš kad pričamo oko mladih i informacija, donošenja odluka o budućnosti, kako je recimo tebi, kao jednoj mladoj osobi, recimo budućnost za od pet godina?

A: Pa, ako ću iskreno, ne bih nešto da planiram. Nekako nije mi spontano. Nije nešto baš da ja imam neki plan da uradim ovo, da odem tamo… Nekako čekam da me život iznenadi. Hoću da me život iznenadi. Planiram, ali onako u trenutku zato što ko zna šta se može desiti, gde ću ja da završim. Kakve ima svrhe da planiram tako daleko? Al’ gde sebe zamišljam za pet godina? Pa, iskreno, ne znam. Bilo gde mogu da završim. Zar to nije lepo kad ne znaš? Ja ne znam zašto svi planiramo. Nekako isplaniraš ceo život do kraja i ako si isplanirao sve šta će se desiti, koja je svrha da ga živiš?

Q: Pa, to što ja tako ponekad pitam… Ako imaš potrebu, kaži slobodno. Sad, recimo, imaš 95 godina i šurnajst unučića u krilu i dođe ti jedan onako ’Bako, bako, a kako si proživela život?’, kako bi ispričala o svom životu?

A: Joj, ja bih ispričala da je moj život bio super, čak i ako je bio odvratan, ja bih rekla da je bio super, zato što… Ne bih žalila bilo šta. Valjda je to u glavi. Mislim, to sve zavisi od čoveka kako situacije posmatra. Nekome situacija može da bude jako loša, a za nekoga, kako se to kaže, opportunity da se razvijaju. Ne znam. Mislim, trudiću se.

Q: Dobro, imaš kad da se… To što ti izmisliš da imaš da kažeš, slobodno reci.

A: Pa, da. Ne, ne osećam se neprijatno. Sve OK. Ali jeste, da… Šta sam htela da kažem?

Q: Polako samo.

A: Htela sam da kažem da sve zavisi od načina razmišljanja. Pozitiva privlači pozitivu.

Q: A, da li onda recimo mladi donose informisane odluke? Šta misliš o tome?

A: Pa, ne mogu ja da govorim za sve mlade. Ima različitih mladih, onih koji donesu po osećaju, nekih koji istraže sve detalje i onda donesu odluku. Mislim, i jedna i druga odluka može da bude dobra. Ali mogli bismo da budemo više informisani i da znamo šta imamo. Nekad se dešava da ima neka organizacija, a mi ni ne znamo, nije reklamisana. Nemo neće da se reklamiše.

Q: Da, to je što se tiče budućnosti.

A: Pa, ne samo to.