N 1990 Temerin

N – 1990 – Temerin

 

Q:Te, mint temerini fiatal, milyennek látod  a helyzeted?

A: A társadalmi helyzetem, vagy hogy érted ezt?

Q: Igen, igen, a társadalmi helyzeted.

A: Társadalmi helyzetem? Tekintettel arra, hogy még egyetemre járok, 24 éves vagyok és apszolvens vagyok a mesterfokozaton, még mindig nem tudok magamnak megfelelő pozíciót kiharcolni. Elmondhatom, hogy általában elégedett vagyok a temerini fiatalok helyzetével, de lehetne jobb is.

Q: Mi az ami jobb lehetne?

A: Mivel sportolok, szeretném ha a sportnak sokkal több figyelmet szentelnének. Sokkal több sporteseményt szeretnék.  Lesújtóan kevés sportesemény van. A fiatalok nem jönnek össze, nem járnak ki sehova. Nincs alkalom a továbbképzésre. Hiányoznak események, nincs, mondjuk, kellő éjszakai élet, tekintettel arra, hogy Temerin hivatalosan is városnak számít. De ebből a szempontból még mindig elmaradott, falusias, azt kell hogy mondjam…

Q: Valóban, utána néztem, Temerinnek úgy 20.000 lakosa van.

A: Igen, húszezer. Temerinnek annyi, de a községnek harmincezren felett.

Q: Mondjuk. Ha jól értettem, milyen sporttal foglalkozol rekreációs szinten?

A: Röplabdával meg úszással.

Q: A röplabda valóban klassz sport.

A: Igen. Szerbiában már több nemzedéken keresztül közkedvelt sportág. Az úszás is. Úszni csak nyáron lehet, tehát azt nem lehet egész évben. Röplabdázni úgyszintén. Nincs elegendő pálya, nem csak a röplabdához, más sportághoz sem. Kizárólag meghatározott sportágakat részesítenek előnyben. Nincsenek olyan sportrendezvények, amelyeken több fiatal illetve gyerek vehetne részt, és különféle sportággal foglalkozhatna. Községi úszóversenyek vannak, futball meg kispályás futball és kész. Egyáltalán nincs… egynéhány labdarugó klub, de a többi sportág… Azelőtt én is röplabdáztam, edzettem itt, megpróbáltam valamelyest népszerűsíteni ezt a sportot.  Csapatot szerettem volna. Temerinben esténként nincs hova elmenni, például  hétvégeken. Sajnos, mindenki máshová jár el, Becsére, Újvidékre vagy máshová.

Q: Látod, ez nagyon érdekes. Igazán csodálkozom ezen. Teszem azt, én kiszácsi lakos vagyok. Kiszácson mi 5.500-an vagyunk lakosok, érthető tehát, hogy a kiszácsiak zöme Újvidékre jár el, mivel Újvidék tőlünk 18 kilóméternyire van, de azt valóban nem értem, itt nálatok miért van így.

A: Igen. Azelőtt Temerinbe jártak, voltak szórakozóhelyek. Én Becsén érettségiztem a gimnáziumban és akkor Becséről jártak Temerinbe. Ez úgy öt-hat vagy hét éve lehetett. Azelőtt Temerinbe jártam szórakozni, de mostanra közel sincs akkora választék…

Q: Milyen a kapcsolat a temerini és a becsei fiatalok között?

A: Egymás között?

Q: Igen.

A: Aha. Ha nem volna a „Bečej prevoz“, a temeriniek mit sem tudnának Becséről és fordítva. Egyáltalán nem tudnának egymásról. Kielégítő köztük a kapcsolat, Azt nem tudom mennyire vannak kapcsolatban egymással az Ifjúságot Képviselő Irodák. Részt vettem néhány projektumban velük kapcsolatban. Bemutattuk az egyetemi karokat Becsén, meg ehhez hasonló. Mindig lehet jobban, de én nem vagyok megelégedve. Nem rossz a kapcsolat, nem mondhatom, hogy rossz. Nem mondhatni, hogy hanyatlana, de nem is túl konstruktív, nem mondható kielégítőnek, ezért más nem is jöhet létre. De lehetne sokkal jobb is. Mondom, ha nem lenne a városközi járat, ha a diákok nem utaznának Becsére, nem tudnának egymásról.

Q: Miért van ez így?

A: Elsősorban az információ hiánya miatt. Sokan egyáltalán nem tudakozódnak. Becse messze van, Újvidéktől még messzebb, Újvidék 30 km van. Nincs gyakori buszjárat. Akinek nincs saját autója, nehezen tud eljutni Becsére, várnia kell a buszra. A jegy drága, 500 dinárba kerül, ami egy egyetemistának, valakinek aki nem dolgozik, elég tetemes kiadás utiköltségre. Ezek a fő okai annak, hogy alig tudnak egymásról. Hacsak Becséről volna szó… De ugyanúgy vonatkozik ez Újvidékre vagy egy távolabbi településre.

Q: Vannak-e a szomszédságodban más kisebbségek?

A: Vannak, természetesen.

Q: Meg tudod mondani, melyek azok?

A: Nem is tudom, magyarok, romák, és azt hiszem, szomszédságomban hollandok is vannak. Tágabban vett szomszédságomban. Tehát, három-négy nemzeti kisebbség.

Q: Milyen a viszony, mondjuk…?

A: Valódi szomszédi, hogy is mondjam. Csak a magam nevében beszélhetek. Ami engem illet, a kapcsolat egészen korrekt, közvetlen, sok magyar barátom van, talán még több, mint szerb. Meg roma is. Ami engem illet, a kapcsolatunk… Hát, a többi szomszédot illetően… Ami tehát engem illet, teljesen normális a kapcsolat, jól megvagyunk. Nem történt semmilyen súrlódás. Immár több mint húsz éve itt élek, úgyhogy…

Q: A koncerteket illetően, milyen elvárásaik vannak a fiataloknak?

A: Temerinben nem szoktak koncerteket rendezni, úgyhogy semmilyen elvárásaik nincsenek. Azonban el szoktak járni máshova. Például ott a temerini babfesztivál. Már tíz éve kerül megrendezésre és egyre bővül… Azt már koncertnek lehet nevezni, helybéli rock zenekarok lépnek fel ilyen alkalmakkor. A fiatalok nagy várakozása előzi meg a koncerteket, mert jó zenét szeretnének hallani, valami érdekeset látni. Ez a koncertekre vonatkozik elsősorban. Jól akarnak szórakozni. De nehéz mindent összehozni. Jó szórakozást is, színvonalas zenét is, meg közbiztonságot a rendezvényeken. Manapság kevesen tudják mindezt biztosítani. Pedig mindenki elvárná. Ha jól sikerült minden és eleget tettek az elvárásoknak, következő évben is eljönnek. Ha pedig nem, akkor sajnos nem jönnek el.

Q: Mit tehetnének a fiatalok annak érdekében, hogy – mivel a kultúra mindenkit érdekel – mondjuk színvonalasabb legyen a kultúra.

A: Mindenek előtt képezniük kell magukat. Mindig a továbbképzés fontosságát hangoztatom. Azt tartom legelső helyen. Az embereknek képezniük kell magukat, tudásra kell szert tenniük. Sokan azt sem tudják, mi fán terem a kultúra, nem is érdekli őket, hogy úgy mondjam, meg nem is törődnek vele. Az emberek nincsenek  tudatában a kultúra jelentőségének.  Egy évben…Japán, tavaly a galériában kiállítást rendeztek és olyan visszhangra talált…  Az idén meg Danilo Kiš tiszteletére rendeztek irodalmi estet. Nagyon szegényes volt. A fiatalok többet tehetnének. Betagosodhatnak az Ifjúsággal Foglalkozó Irodába, az a legkönnyebb. Szerkeszthetnének mondjuk egy honlapot, ahol… hálózatot építhetnének ki, amely konkrétan kultúrával foglalkozna, vagy turizmussal, vagy a fiatalok helyzetének előremozdításával, rámutatna, hogyan szerezhetnek információt, mi érdekli őket, hogyan jelentessük meg nekik a kultúrát és hogyan keltsük fel az érdeklődésüket. Mert igenis fel lehet kelteni mindenki érdeklődését, csak tudni kell hogyan. Mindenkinek egy bizonyos szemszögből közelebb lehet hozni a kultúrát, s így a fiatalokat be lehetne vonni a programokba, nert a fiatalok helyzete volna a legfontosabb.

Q: Vajon miért a fiatalok helyzete volna a legfontosabb?

A: Temerinben, vagy általában? Miért a fiatalokon a hangsúly? Hát azért, mert tőlük ered minden, ők mindennek az előmozdítói. Ha valaki is változtatni tud a helyzeten úgy jobb irányba mint téves irányba, akkor az csakis a fiatalság lehet. Bennük megvan az erő is, a kedv is meg a motiváció is, hogy valamit megoldjanak, megváltoztassanak, hogy valamit tegyenek, előremozdítsanak, avagy elrontsanak. Tehát ha valami figyelemre méltó kezdeményezés, helyes megközelítés vagy jól előadott tágabb ábrázolás kerül napirendre, akkor azt csakis a fiatalok tudják megvalósítani. Az idősebb nemzedéknek nincs tennivalója ilyen értelemben. Azt, amit nekik egykor meg kellett tenniük, megtették. A fiatalokra hagyták mindazt, amit megtettek, hogy aztán ők éljenek vele, vagy haúgy gondolják, akkor megváltoztassák.

Q: De miért?

A: Nem is tudom. Így alakult. Ilyen a mi társadalmunk. Kezdettől fogva vagyis régebbről maradt ránk, hogy egy fiatal nemzedék a következő nemzedékre hagyja azt, amit megvalósított. A fiatalok pedig vagy megoldják a felmerülő nehézséget, ha van ilyen, vagy élvezik az előző nemzedék hagyatékát. Ha minden rendben ment, akkor a következő nemzedék gyarapít és okosan használja fel a rendelkezésére álló javakat. De ha nem… Nekünk is így kellene. Ilyen irányban kellene a fiataloknak tovább képezniük magukat, előrelépniük, tudásukat gyarapítaniuk. Fiatal korban könnyebb döntéseket hozni, szakmát tanulni, megoldani valamilyen nehézséget, belekezdeni bármibe, megvalósítani valami jót. Sokkal könnyebb fiatal korban, mint később, amikor már dolgoznod kell s korosodsz. Ezért gondolom azt, hogy az elsőbbség a fiatalokat illeti meg.

Q: Miért fontos projektekkel páyázni?

A: Azért mert érvényt kell szerezni valami értékes dolognak, a fiataloknak példaképre van szükségük. Ha a fiatalok látnak egy projektumot, de nem csak a fiatalok, hanem bérki ha lát egy jól kitöltött projektumot, az azt jelenti, hogy komoly munka eredménye, hogy komoly szándék van mögötte és tenni akarás. Ha nem volnának projektumok, senki sem törekedne, nem lenne miben hinni, nem volna az emberekben lelkesedés meg érdeklődés. Jómagam nem mernék belekezdeni valami feladatba, vagy belevágni valami újba, ha nem tudnám hogy mögötte ott áll valaki, aki tevékenykedik, pályázatot ír, vagyis mindenek előtt komoly a szándéka.

Q: Hogyan lehet ilyesmibe minél több embert bevonni?

A: Mibe?

Q: Abba, amiről az imént… A projektumokba.

A: Fiatalokat kellene bevonni a projektumok megírásába. Azt kellene. Minél több fiatalt kellene bevonni a páyázatok megírásába , mert  íly módon változásokat hozhatnának létre… Ha a többiek látják, hogy a fiatalok részt vesznek valaminek az előremozdításában, akkor ez az üzenet  azt jelenti, hogy erre bárki képes. Ha a fiatalok projekteket küldenének be pályázatokra  azzal a céllal, hogy jobbra forduljanak a dolgok mindenki számára, akkor sokkal többen vennének részt a projektek megírásában.

Q: Hogyan lehetne nagyobb részvételre ösztönözni a fiatalokat?

A: Mégegyszer mondom, hogy példamutatással. A példamutatás azt jelenti, fiatalokat kell bevonni és így bezárni a kört. Jó példa lehet a fiatalok előtt egy komoly projektum, részvételi lehetőséget nyújthat számukra, miközben ki kell zárni minden visszaélést, vagy egyébb csalást. A munka legyen minden aljasságtól mentes, hogy hinni lehessen azoknak, akik mögötte állnak. Ez volna a valódi jó példa.

Q: Érzed-e a hiányát valamilyen jognak, ami téged, mint fiatalt, megilletne?

A: Nem. Ha valamilyen hátrányos megkülönböztetésre gondolsz, akkor nem. Azt viszont nem mondhatnám, hogy bizonyos jogokat nem… Semmilyen jogot nem vonnak meg tőlem, viszont túl sok joggal nem ruháznak fel. Nem fosztanak meg jogaimtól, de eleve nem is adottak, nincs hozzáférhetőségem különböző jogokhoz, miközben semmit nem vonnak meg tőlem vagy tiltanak meg. Sok mindenre volna jogom, de sok mindenhez nem tudok hozzáférni, nem azért, mert megtiltják nekem, hanem azért, mert egyszerűen nem adnak esélyt.

Q: Hogyan lehetne könnyíteni a hozzáférhetőségen?

A: Mondjuk lehene… Vissza kell kanyarodnom… a jó minőségű oktatáshoz. Az oktatást arra értem, hogy tájékozottak legyenek arra vonatkozóan, mik a lehetőségeik, milyen jogaik valósulhatnak meg az oktatás, kultúra, szórakozás minden terén. Tájékozódniuk kell affelől, mi minden illeti meg őket. Itt a bökkenő. A fiatalok számára nincs kielégítő számú lehetőség. Nincs nekik megtiltva semmi, de ugyanakkor túl sok lehetőségük sincs.

Q: Mondjuk, milyen elvárások tehenék mindezt lehetővé?

A: A fiatalok elvárásai? Nagy, sőt óriási elvárások. Ez annak a folytatása, amiről beszéltünk. A fiatalok, ha tudomásuk volna arról, hogy például manapság a fiatalok részt vehetnek valamilyen projektumban… Pályázat nyílik meg minden érdeklődő fiatal előtt… Joga van mindenkinek, hogy pályázzon… Biztosított ez meg ez. Sokkal többen érdelkődnének. Ez automatikusan vonzaná a fiatalokat, úgy hiszem… Az a fő gond, hogy a fiatalság előtt nem nyílnak meg a lehetőségek, hogy felelősséget tudjanak vállalni, mert nem jutnak munkához, nem nyílik alkalmuk önkéntes munkára. Ha volna számukra önkéntes munka, ami nem kerül pénzbe, sok minden megváltozna. Bizonyára másképp volna, ha létezne…

Q: Hogyan lehetne bevonni a fiatalságot az önkéntes munkába?

A: Példamutatással. Az oktatásban is alkalmazzák a példákra építkező tananyagot, a példa jól bevált módszer. Ha egy ideig önkéntes vagy valahol, számíthatsz rá, hogy holnap állást kapsz ugyanott. Vagy olyan önkéntes munkát, amit megfizetnek. Nálunk az önkéntes munka ingyenes, de lehetne valami keveset fizetni érte, hogy a fiatalság kedvet kapjon hozzá. Manapság a fiatalok nem remélhetnek semmit attól, ha önkéntesek. De ha volna kilátás fizetett munkahelyre, a jövőben ez ösztönözhetné őket. Ha tudnák, hogy ezáltal megnyílna előttük a munkaviszony lehetősége, többen jelentkeznének önkéntesnek.

Q: Miért gondolod ezt?

A: Azért mert olyan időket élünk, ahol azt nézik…Nem engedhetjük meg magunknak, hogy másokon segítsünk anélkül, hogy magunkon segítenénk. Manapság nem engedhetjük meg magunknak, hogy ingyen dolgozzunk másoknak, s csak azután kérjünk a munkánkért fizetést. Manapság mindenki kizárólag saját magának igyekszik pénzt keresni. Mindenki saját magának igyekszik hasznot húzni , nem pedig másnak.