M 1995 Temerin

M – 1995 – Temerin

Q: Mondd, mit jelent számodra… Hogy érzed magad, mikor azt mondhatod „otthon vagyok”?
A: Alapvető különbség az, hogy otthon minden ismerős, de otthonosan érzem magam akkor is, ha a barátaimmal vagyok. Otthon tulajdonképpen akkor érzem magam, amikor otthon vagyok, nem pedig az iskolában vagy másutt. Otthon csakis otthon érzem magam.

Q: Igen, igen. Tehát, otthon. Létezik-e még valahol olyan hely, ahol úgy érzed, oda tartozol? Vagy ez csakis otthon lehetséges?

A: Akkor is otthonosan érzem magam, ha a barátaimmal vagyok valahol, de akkor is, amikor az Ifjúsági Irodában vagyok. Ott is otthon érzem magam.

Q: És milyen az ellenkező érzés? Ahol… semmiképp sem érzem magam otthon?

A: Nem érzem magam otthonosan az orvosnál, vagy olyan helyeken, mint például a Községháza.

Q: El tudod mondani közelebbről, milyen érzés ez?

A: Ott kínosan és kellemetlenül érzem magam. Olyan helyzetek ezek, amikor valamit nem tudok, illetve nem tudok megmagyarázni valamilyen helyzetet, vagy valamit, amire szükségem volna. Ezért érzem magam kínosan. Azokon a helyeken más mint otthon. Egészen más. Ott vannak bizonyos szabályok, amelyeket nem szeretek.

Q: Nem szereted a szabályokat? Úgy gondolod, a szabályok általában nem jók?

A: Attól függ.

Q: Mikor jók? A szabályok néha arra késztetnek bennünket, hogy olyanok legyünk, amilyenek lényegében nem vagyunk?

A: Úgy gondolom, szükség van szabályokra.

Q: Mindenképpen, igen, egyetértek.

A: Nem jó az, ha mindenki azt csinál, amit akar. Ezért szabályokra szükség van.

Q: Egyetértek. Mondd meg, mit jelent a tolerancia?

A: A tolerancia szerintem azt jelenti, hogy mindenki mindenkit olyannak fogadjon el, mint amilyen. Ha mondjuk nem akarnál velem beszélni, mert nem tudok szerbül.

Q: Voltál már ilyen helyzetben?

A: Igen.

Q: Voltál? Tudnál nekem erről valamit mondani vagy…?

A: Néhány évvel ezelőtt kiránduláson voltam egy fogyatékos személyeket tömörítő egyesülettel. Ott volt egy lány aki nem akart velem beszélni. Akkor nem tudtam jól szerbül.

Q: Hogy érezted emiatt magad?

A: Rossz volt, mivel tulajdonképpen én akkor is meg tudtam értetni magam, de ő mégis azt mondta, hogy nem ért semmit.

Q: Milyen véleményt alkottál róla emiatt?

A: Beláttam, hogy ő nem egészen… Nem egészen… Nem jut eszembe a szó.

Q: Jóindulatú?

A: Csak azért, mert nem tudtam jól szerbül, nem akart velem beszélni.

Q: Mennyire gondolod, hogy toleránsak az emebrek?

A: Ez nehéz kérdés.

Q: Igen.

AÉ. Vannak toleráns emberek. Úgy gondolom, hogy azok, akik középiskolába jártak toleránsabbak azoknál, akik nem jártak oda, mégpedig  azért, mert ők iskolázottak.

Q:Fontosnak tartod  a műveltséget?

A: Igen, mindenképpen.

Q: Mondd, ami a toleranciát illeti, mivel Temerinben élnek szerbek  is meg magyarok is, milyen itt a helyzet?

A: Olyan a helyzet, hogy vannak emberek, akik csak egy nemzetiséget szertnének itt látni és van egy csoport, amely szeretné, ha Vajdaság ismét Magyarországhoz tartozna. Mi úgy tanultunk, nem tudom igaz-e, hogy Vajdaság valamikor Magyarország része volt. Vagyis az Osztrák-Magyar Birodalom része.

Q: Gondolod, hogy nemzeti hovatartozásunk befolyásolja önazonosságunkat, pontosabban azt, amilyenek vagyunk? Ez meghatároz bennünket?

A: Nem tudom.

Q: Gondolod, hogy a magyaroknak csupán azért vannak bizonyos tulajdonságaik, mert magyarok?

 A: Úgy gondolom, hogy csakis az anyanyelv játszik ebben döntő szerepet.

Q: Osztod azt a véleményt, hogy egyesek úgy gondolják, a nemzeti hovatartozás határoz meg mindenkit? Találkoztál-e ilyen egyénekkel? Nem?

A: Nem.

Q: Ez szép. Tudomásom van bizonyos incidensekről, ugybár. Verekedésekről.Tudsz erről valamit?

A:Tudok..

Q: Elmonddod nekem, vagy…?
A: Nevet nem említek. Ismerek egy fiút, aki a kávézóban tartózkodott. Meg kell hogy mondjam, az a fiú magyar, magyar nemzetiségű. Amikor haza akart menni, mindig egy barátjával indult útnak. Így mentek néhányszor együtt. Egyszer a klubba, vagyis a kávézóba betért néhány fiú és a többiekkel közölte, hogy a két barát egymás közt magyarul beszél.  Akkor azok a fiúk odamentek hozzájuk és csúnya szavakkal illették őket, nagyon megverték őket csak azért, mert magyarul beszéltek.

Q: Te hogy érzed magad, ha ilyet  hallassz?

A: Először is azt érzem…

Q: Méregbe gurulsz?

A: Igen. Azt gondolom, hogy azok a fiúk, akik megverték őket egyáltalán nem toleránsak és nem fogadják el azokat, akik nem ugyanolyanok mint ők.

Q: Igen, valakit, aki nem ugyanolyan mint ők. Most, hogy erről beszélünk, kiderül, hogy emberek közt léteznek csoportok. Milyen érzés egy bizonyos csoporthoz tartozni?

A: Nem értem.

Q: Ugye vannak barátaid? Ide jársz a klubba, barátok közé,nemde? Milyen érzés valamilyen csoporthoz tartozni, olyan közösséghez tartozni, bizonyos emberek  közé?

A: Én jól érzem magam, mivel tudom, hogy ők nem nacionalisták. Ők olyanok, akik egyáltalán nem értik, milyen az, ha valaki különbözik tőlük. Ők olyanok, akiknek csakis az olyan emberek felelnek meg, akik hozzájuk hasonlóak. Tehát, az a csoport, amelyik megtámad, egyforma egyénekből tevődik össze, nekünk meg jó itt. Együtt tervezzük a szabad időnket.

Q: Olyankor, amikor látod, hogy valaki nem tartozik hozzátok, megpróbálod-e őt bevonni a társaságba?

A: Igen.

Q: Milyen érzés az, ha valaki újonnan belép hozzátok?

A: Nekem jó, mivel szeretem ha minél többen vagyunk. Szívesen segítek az újonnan érkezőknek, hogy csatlakozzanak hozzánk.

Q: Ez igazán szép. Neked köszönöm amiért befogadtál a társaságodba és amiért lehetővé tetted, hogy remekül érezzem itt magam. Nagyszerű volt elbeszélgetni veled. Nagyon köszönöm.

A: Én is is köszönöm neked.