M 1993 Temerin

M – 1993 – Temerin

Q: Kezdetnek mondj magadról valamit, kérlek. Mivel foglalkozol? Hova valósi vagy, idevaló vagy?

A: Hát, a nevem, mindenki Májónak hív, nem szeretem ha Máriának szólítanak. Túl szigorúnak érzem a Máriát és ha így szólítanak, azt gondolom, hogy valami nincs rendben velem, vagy hogy valami hibát követtem el. Huszonkét éves vagyok és Temerinben élek születésemtől fogva. Pillanatnyilag grafikai dizájn szakon tanulok a Technikai Főiskolán.

Q: Jól van. Mi a véleményed az életről Temerinben?

A: Hát, nem is tudom. Mindig igyekeztem olyan dolgokkal foglalkozni, amiben részt vehetek, úgy hogy kedvem teljen abban amit csinálok. Márpedig mások szerint Temerinben nem történik semmi, amivel nem értek egyet. Úgy gondolom, hogy a fiataloknak van hova eljárni szórakozni, ami igen fontos, mert eddig errefelé a fiatalok igencsak unatkoztak. Ami az Irodát illeti, a fiataloknak esélyt ad arra, hogy foglalkozzanak valamivel. Úgyhogy Temerinben az élet… már kinek hogy, ki hogy van vele. Nekem igen érdekes.

Q: Jól van. Miben különbözik a te otthonod a környezetedtől?

A: Az én otthonom, sokban. (Nevet). Sokban különbözik a szomszédokétól meg egyébként is. Előszöris, az én szomszédjaim magyarok. Majdhogynem egyedüli szerbek vagyunk a környéken. Nálam, mondjuk, mindig zene szól, gyakran vannak vigazságok. Mindig történik valami. Az otthonunkban gyakran fogadunk vendégeket, ami nem éppen jellemző az utcánkban lévő többi családra. A többiek zárkózottabbak. Az én otthonom, az utcabeli többi otthonhoz képest mindig hangos a társaságtól. Egyébként, mi gyerekekkel foglalkozunk, magunk köré gyűjtjük a környékbeli meg szomszéd kisgyerekeket és alkotómunkába formájában foglalkozunk velük. Ami az én utcámat, környékemet illeti, aktív munka jellemzi.

Q: Melyik környéken laksz, tekintettel arra, hogy igen gyakran említed?

A: A Zmaj Jova utcában, a medence feletti részen.

Q: Rendben. Mit gondolsz, mi okozza leggyakrabban a konfliktusokat?

A: A különbözőség, Nemrég beszélgettem erről egy kolléganőmmel. Őt az iskolában gyakran molesztálták, mivel félig orosz, félig magyar, és ezáltal különbözik a többiektől, se nem tiszta magyar, se nem tiszta orosz. Egyszerűen más. Vagy, mondjuk, eltérő vélemények miatt. Az emberek leggyakrabban nem hajlandóak elfogadni az eltérő véleményt , a sajátjukat tukmálják másra, és ha az nem akarja elfogadni, akkor nézeteltérésre kerül sor. Ritkábban okozza gazdasági helyzet a konfliktust, leggyakrabban nézeteltérés okozza vagy kimondottan eltérő vélemény . Legalábbis én ezt így látom.

Q: Miért van az, hogy egyesek hajlamosak másokat megbélyegezni?

A: Sokan ezt azért teszik, mert nincs elég önbizalmuk, ezért másokban keresik a hibát, másokat okolnak, meg zavarja őket a másság s íly módon találnak maguknak önigazolást. Egyesek azért törnek borsot mások orra alá, azért neheztelnek valakire, vagy azért fognak valamit másra, hogy saját maguk igazát fitoktassák és így keltsenek ellenségeskedést. Amiért hiányzik az önbizalmuk, vagy valami, ami ezt előidézi.

Q: Hogyan keletekznek az előítéletek?

A: Előítéletek? Az utóbbi időben sokat gondolkodom ezen. Amióta a kolléganőm beszélt erről. Úgy hiszem az előítélet úgy keletkezik, hogy… az otthonodból hozod magaddal. A nevelés okozza. Én is a családomban… én, mondjuk, nem vagyok félig szerb, illetve félig magyar, vagy ilyesmi, tehát engem egyáltalán nem zavar az, ha valaki különbözik tőlem. Van akit zavar, ha az a másik ember különbözik tőle, azért mert otthon úgy nevelték. Engem nem úgy neveltek, de másokat igen. Bár nem kötelezően a családból ered eza meggyőződés, eredhet a környezetünkből is. Van akit szépen neveltek, helyesen gondolkodik, de a környezete rossz hatással van rá és helytelenül befolyásolja.

Q: Mit gondolsz,mi élteti a közösségeket?

A: A párbeszéd, meg az ha az emberek hajlandóak a kompromisszumra, a megegyezésre, és nem csupán magukra gondolnak, hanem alkalmazkodnak másokhoz, de természetesen csak odáig, míg ez nincs saját személyi integritásuk kárára. Tehát, az alkalmazkodás.

Q: Hogyan kerülhetjük el a konfliktusokat? Vannak-e íratlan szabályok?

A: Mondjuk ha mérges vagyok és nem egyezem valamivel, egyszerűen visszahúzódom és elgondolkozom a dolgokon. A konfliktusokat, szerintem, úgy legjobb kezelni, ha először elgondolkozol és nem reagálsz elhamarkodottan. Ha az ember hirtelen reagál, akkor az emberek dühbe gurulnak: „Miért támadsz rám”? meg ilyesmi. De ha nyugodtan, szépen beszélsz valakihez, az már más. Akkor a két ember között más viszony alakul ki. Azt gondolom, a konfliktust úgy oldjuk meg, illetve gátoljuk meg, ha szép nyugodtan megbeszéljük a dolgokat. Vagy ha egyszerűen jól belegondolunk, majd a másik bőrébe képzeljük magunkat.

Q: Igen ám, csakhogy az attól függ, mennyire akaratos valaki.

A: Hát persze. Ismered azt a közmondást, ha valakit nem tudsz legyőzni, akkor csatlakozz hozzá. Nem kell konfliktusba bocsátkozni, hanem visszavonulni. Az ellenfelet az bosszantja a leginkább, ha látja, hogy nem sikerült megbántania, mert te méltóságteljes maradtál. Ennyi.

Q: Mikor van úgy, hogy nem hagyunk semmit magunk után?

A: Hogy gondolod ezt?

Q: A konfliktusokban, általában az életben… Tágan értelmezett kérdés.

A: Akkor, amikor biztonságban érezzük magunkat. Amikor biztonságban érezzük magunkta ott, ahol vagyunk és ahol elfogadnak minket. Nem hiszem, hogy bárki is feladná a biztonságát ott, ahol jó érzi magát. Ritkán fordul elő, hogy valaki a kényelmét felcseréli mással.

Q: Mi avéleményed a fiatalság helyzetéről Temerinben?

A: Általában úgy gondolom, hogy többet kellene tenniük pozitív értelemben. Mivel Temerin többnemzetiségű település, megtörténik, hogy különféle konfliktusokra kerül sor a különbözőségekből kifolyólag. Én ahelyett, hogy mindegyiküket, minden különböző tulajdonságot szépen összefognánk egy közös életvitel keretében, úgy gondolom, hogy a fiatalok túlságosan elkülönülnek egymástól. Nemzeti hovatartozás szerint. Persze szerepet játszhat ebben az anyagi helyzetük is, de őszintén szólva úgy gondolom, hogy a fiatalság elkülönül egymástól… többek között ami a vallást illeti, mivel itt protestáns, katolikus és pravoszláv templomunk is van.

Q: Jó. Mit gondolsz, mi lenne a logikus megodás, a kézenfekvő megoldás…

A: A katolikus templomban van szerb nyelvű oktatás, nálunk viszont nincs magyar nyelvű. Létezik mint választható tantárgy, de úgy gondolom, jó volna ha bevezetnék a Petar Kočić iskolába a magyar nyelvet, a magyar kultúrával való ismerkedést, hogy az emberek megismerhessék a szép szokásokat mások kultúrájából is. Gondolom, hogy ez megváltoztatná ez emberek gondolkodását. Hogy ne csak azt tanulják, hogy a szerbek megszállás alatt voltak, vagy hogy a magyarok így, mi meg ezt tettük, ti pedig azt, hanem úgy kellene, hogy kicsi kortól kezdve a gyerekek szép dolgokat halljanak a másik nemzetről. Ezzel már sokat el lehetne érni.

Q: Utolsó kérdésként megkérdezem, milyen jogokat élveznek a fiatalok?

A: Nem is tudom. Nekem nem volt jogom munkába állnom, mivel nem volt tapasztalatom, amikor elvégeztem a középiskolát. Ez a középiskola és az egyetem közti időszakban volt. Azt várják el a fiataloktól, hogy rögtön az iskola befejeztével máris legyen tapasztalatuk és mindenféléhez értsenek. A fiataloknak nem adnak esélyt, hogy bizonyítsanak, hogy megmutasság mire képesek, kivéve az önkéntes munkát. Kivéve az effajta tevékenységeket, mondjuk a munkahelyen. Mindenki a tapasztalatot helyezi előtérbe meg ilyesmit.

Q: Köszönöm.