E 1985 Temerin

E – 1985 – Temerin

 

Q: Mondd, milyen érzés számodra, amikor „otthon érzed magad”? Mikor mondhatod el, hogy otthon vagy?

A: Akkor, amikor nem kell szépen felöltöznöm, amikor nem kell szépen megfésülködnöm, viselkedhetek úgy ahogy akarok. Ha mindenki… nemhogy szeret mindenki, hanem amikor mindenki elfogad olyannak, amilyen vagyok.

Q: Olyannak, amilyen vagy. Milyen számodra az ellenkező érzés? Mikor érzed azt, hogy nem vagy otthon?

A: Olyankor, amikor olyan személyt kell megjátszanom, aki nem vagyok valójában. Az olyan társaságban, ahol nem azt mondom, hogy nem tetszenek nekem, inkább azt, hogy nem felelnek meg nekem, érzem, hogy nem tartozom oda, az ellenkezőjét érzem annak, mint amikor otthon vagyok, vagy ott, ahol szeretek lenni, ahova tartozom és ahol a közösség részének érzem magam, amikor egyívásúak vagyunk mindannyian.

Q: Milyen érzés egy csoporthoz tartozni?

A: Nyugodt érzés. Hogy mondjam.

Q: Milyen érzés az, amikor nem érzed magad kellemesen? Milyen emberek között fordul ez elő? Miért érzed magad kellemetlenül? Meg tudod ezt magyarázni?

A: Kellemetlenül  érzem magam olyankor, amikor feszült vagyok, amikor olyasmit érzek, hogy nem vagyok jól, nem érzem magam úgy rendesen, mivel minden csoportnak megvannak a keretei.

Q: A paraméterei?

A: Igen. Meg ha azt érzem, hogy ott engem nem szeretnek.

Q: Számodra milyenek a normalitás paraméterei?

A: Egy bizonyos csoporton belül?

Q: Nem, hanem általában az életben. Igen, beleértve a te közösségedet is.

A: Az, hogy nem szabad gyűlölnöm senkit, akit nem ismerek, hanem mindenek előtt jól meg kell ismernem.

Q: Megismerned?

A: Ez nem könnyű mindig, de úgy gondolom, így a legjobb.

Q: Gondolod, hogy az emberek gyakran gyűlölködnek?

A: Igen. Igen, féltékenyek egymásra.

Q: Éreztél-e te valaha gyűlöletet vagy féltékenységet?

A: Igen, Éreztem. Természetesen.

Q: Mit gondolsz, mitől van ez? Miért volt rád valaki féltékeny, illetve miért gyűlölt?

A: Az emberek folyton azt hiszik, hogy valamiből nincs nekik elegendő. Vagy nem kapnak elég szeretetet, vagy meteriális javakból nincs elég, vagy valami másból… nem elég jók a munkahelyükön, vagy az életben valaki más többet ért el. Ezért.

Q: Mit gondolsz, milyen előítéleteik vannak az embereknek valakiről, akit nem ismernek eléggé? Minek alapján keletkeznek az előítéletek? A küllem szerint, vagy mi határozza meg?

A: Igen, az első benyomás…Elsősorban a küllem váltja ki. Az, hogy piszkos-e valaki, vagy furcsán néz ki, talán egészségügyi problémája van, talán másképpen beszél, furcsán beszél, nem tudom, vagy agresszív a viselkedése.

Q: Érezted-e valaha azt, hogy az olyan embereknek, akik nem ismernek téged, előítéleteik vannak veled szemben?

A: Éreztem.

Q: Mit gondolsz, miért?

A: Például az autóbuszban Újvidékre menet… Elmondjam?

Q: Mondd csak, nyugodtan!

A: Így történt. Egy barátnőmmel magyarul beszélgettem a buszon s egy asszony mellettünk ült. Nem is tudom, néhány éve történt, ránk ripakodott, hogy miért beszélgetünk mi ismeretlen nyelven, talán róla beszélünk, meg hogy ha nem akarunk szerbül beszélni, hogy ő is megértse, akkor inkább hallgassunk. Például ez.

Q: Az asszony mögöttetek állt?

A: Mi álltunk, ő meg ült. Neki nem mondtunk semmit. Nem beszéltünk mi olyan hangosan, hogy őt zavartuk volna.

Q: Hogy érezted magad abban a helyzetben?

A: Hát rémesen. Attól a naptól kezdve, bármikor felszállok a buszra, előbb körülnézek, nehogy  zavarjak valakit miközben beszélek valakivel, vagy inkább hallgassak.

Q: Csak Újvidéken történt meg veled ilyesmi, vagy itt Temerinben is?

A: Itt Temerinben nem történt meg velem, de van akivel igen. Velem nem fordult elő.

Q: Mit gondolsz arról az asszonyról? Mi volt annak az oka, hogy rátok szólt?

A: Lehet, hogy valóban azt hitte, őróla beszélünk. De lehet, hogy egyszerűen nem szereti a nemzeti kisebbségeket. Vagy valami miatt aznap mérges volt.

Q: Igen, és rajtatok töltötte ki dühét.

A: Meglehet.

Q: Véleményed szerint vannak-e az embereknek előítéleteik a nemzeti kisebbségekkel szemben, vagy ez az asszony egyedi eset volt?

A: Egyetemi éveim alatt sokszor mentem autóstoppal és Szerbiában sokszor felvettek bennünket és soha nem történt meg…

Q: Soha nem hangzott el semmilyen kifogás ellened?

A: De, csak azért ilyesmi mégsem fordult elő, hogy:…”Ha magyar lány vagy, hát akkor kifelé”! Hasonló nem fordult elő. De néhányszor megkérdezték tőlem, ha itt élek, akkor miért nem tanultam meg jobban a nyelvet, mert szükségem lesz rá. Tudom én azt, csak nehezebben mennek a nyelvek. Meg nem ismernek eléggé.

Q: Az életed.

A: Nem is ismernek, fogalmuk sincs milyen vagyok, semmit nem tudnak rólam. Mégis, igazuk van.

Q: Azelőtt meg tudtad értetni magad, amig nem tudtál szerbül? Hogy tudtál beszélni a környezeteddel?

A: Tudod, abba az üzletbe, ahol nem tudtam megértetni magam, be se mentem. Amikor már nagyobb voltam, megpróbáltam… megkérdeztem édesanyám, hogy mondják ezt meg azt és így megtanultam szerbül. Még most sem tudok  tökéletesen és nehezemre esik így szépen kifejeznem magam, de próbálkozom és tisztelem azokat, akik igyekeznek az én nyelvemen…

Q: Megtanulni.

A: …elmondani valamit illetve megtanulni.Úgy gondolom, hogy fontos megpróbálni nem pedig kinevetni azt, aki…

Q: Nem tud?

A: … először nem tud valamit rendesen kimondani.

Q:  Addig, amig nem tudtál szerbül, különösen érezted magad, vagy pedig úgy teljesen, hogy mondjam… Nem érezted szükségét annak, hogy megértsd azokat, akik valamit mondanak? Nem gondoltál arra, hogy valaki talán rólad beszél, míg nem tudtál szerbül? Amikor valaki szerbül beszélt, te meg nem értetted. 

A: De igen. Őszintén szólva, gondoltam. Sokszor töprengtem azon, mit is gondolnak olyankor, amikor nevetnek…

Q: Mit gondolsz, fontos-e a nyelvtudás ahhoz, hogy az emberek megértsék egymást, vagy pedig…?

A:  Igen, igen. Nagyon fontos. Nagyon fontos. Mindinkább belátom, hogy fontos nyelveket tudni.

Q: Mi készetett arra, hogy megtanulj szerbül? Mikor kezdtél el tanulni?

A: Igazán kedvem volt megtanulni, csak nehéz volt, mivel privát órákon nem a legjobb, meg fizetni is kell érte, de nagyon fontos tudni, mivel láthatod – most is nehezen megy. Amikor beíratkoztam az egyetemre, láttam, hogy mindenütt szükség van a nyelvre ls elkezdtem szerb nyelven könyveket olvasni, olyan könnyebb irodalmat.

Q: Könnyebb irodalmat. Láttál különbséget a szerb és a magyar irodalom között? Láttál-e különbséget az irodalomban a szerb és a magyar írók között?

A: Hát nálunk… A magyar irodalom nagyon… Nekünk nagyon sok írónk van meg nagyon sok költőnk, valóban nagyon sok. Több irodalmárunk van, mint a szerbeknek.

Q: A stílusra gondoltam, a nyelvben, látsz-e lényeges különbséget?

A: Nem ismerem annyira a szerb irodalmat, inkább Agatha Christie detektívregényeit meg hasonlót.  Inkább a könnyebbeket.

Q: Igen, azok fordításban olvashatók, nem pedig eredetiben.

A: Gyorsabban olvassa őket az ember. Tolkient-ól a Hobbit-ot, meg ilyesmit. Gyorsabban lehet őket olvasni.

Q: Úgy érzed, hogy Temerinben elfogad a környezeted?

A: Igen. Nem érzek olyasmit, hogy valaki ne fogadna el. Oda el sem megyek, ahol úgy érezném, nem fogadnak el.

Q: És akkor? Vannak-e olyan helyek, ahol úgy éreznéd, hogy nem fogadnak el, tehát oda nem is mégy el? Bizonyos helyek, bizonyos emberek miatt illetve körülmények miatt?

A: Én mindenhová az emberek miatt megyek. Oda szoktam elmenni, ahol a társaságom van, oda, ahol van elintéznivalóm, meg… Nincs olyan hely, ahová ne mennék, mivel ott nem fogadnak el, csak… Nem tudom, mit is mondjak.

Q: Jól van. Mondd, hogy tetszik neked Temerinben az élet? Gondolod, hogy létezik különbség Temerin között, amely kisebb település, meg egy nagy város között, mint például Belgrád?

A: Nem éltem még soha olyan igazi nagyvárosban, de… Nem jut eszembe egy szó. Amikor az emberek egymás háta mögött suttognak.

Q: Pletykálnak?

A: Pletykálnak. Van még egy szó. Biztosan van.

Q: Kibeszélnek valakit.

A: Igen. Úgy gondolom, hogy a kisebb településeken, mint amilyen Temerin, az emberek többet pletykálnak, meg szeretnek kellemetlen dolgokat terjeszteni egymásról, rossz híreket. Gondolom, hogy nagyobb városokban nem ismerik egymást annyira, ezért nem terjesztenek pletykákat. Nem tudom.

Q: Hogy szoktad érezni magad olyan társaságban, ahol valakiről pletykáznak?

A: Az attól függ, kiről beszélnek. (Nevet). Van amikor én is részt veszek benne. A végén mindig kellemetlen érzésem van. Lehet, hogy nem is igaz, amit mondanak.

Q: Véleményed szerint, a kisebb településeken az emberek meg vannak bélyegezve? Mondjuk, ha valami szóbeszéd elterjed valakiről, az ellen lehetetlen védekezni? Egész életén keresztül végigkíséri azt a valakit? Ha mondjuk valakire valamit ráfognak.

A: Így Igaz.

Q: Van-e az emberekben előítélet a nemzetiségekkel szemben? Vannak-e olyan tulajdonságok, amelyeket bizonyos nemzetek számlájára írnak, teszem azt  a szerbek, magyarok, mindegy kicsoda, az angolok számlájára?

A: Itt Temerinben?

Q: I gen, általában.

A: Van. Vannak előítéletek. Például a magyarokról az a vélemény, nem tudom igaz-e, vagy csak előítélet, hogy a szerbek, például a szerb gyerekek a magyar gyerekekhez képest… A tanárok, akik mindkét osztályban tanítanak állítják, hogy a szerb gyerekek jobban lármáznak, élénkebbek, hogy  is kell mondani…

Q: Temperamentumosabbak.

A: Igen. Temperamentumosabbak. Az autóbuszon például, bárhol is legyenek együtt, akkor a szerbek hangosabbak mint a magyarok. Nyitottabbak.

Q: Nyitottabbak?

A: Igen. A magyarok kissé visszafogottak. Talán azért, mert kisebbségben vannak itt és megszokták, hogy ők kisebbségben vannak. Nem tudom, igaz-e ez az állítás.

Q: Általában hogy gondolod, jobb kisebbségben vagy jobb többségben lenni? Függetlenül attól, milyen a többség?

A: Nem tudom, jobb-e kisebbségben lenni.

Q: Nem nemzeti kisebbségre gondolok, hanem úgy általában. Mondjuk, ha neked véleményed van valamiről, vajon mindig ragaszkodsz saját véleményedhez, akkor is ha a többség más véleményen van, vagy gondolod, hogy jobb a többséghez csatlakozni, mivel akkor könnyebb dolgod van, hiszen többen támogatnak, még akkor is, ha a többségnek nincs igaza?  

A: Ha tudom, hogy nincs igazuk, akkor nem fogom támogatni csupán azért, mert ők többségben vannak. Ha erre gondoltál.

Q: Igen, erre gondoltam. Bármire vonatkozhat, ha a véleményed eltér a többség véleményétől… mindannyiunkkal megtörtént már… ilyenkor harcolsz a véleményedért, vagy visszavonulsz, mert úgy gondolod, mindig jobb a többséggel maradni? Van aki nem meri kimondani véleményét, mert attól fél, hogy magára marad vele.

A: Voltam én is olyan helyzetben, hogy… szintén magyarok voltak… Nem tudom, elmondjam-e ezt. Nem tudom, hány kérdésed van még.

Q: Mondd el nyugodtan! Nincsenek előre elkészített kérdéseim, csak…

A:  Amikor középiskolás voltam, néhány idősebb diák mindennap heccelt. Állandóan.

Q: Miért?

A: Nem tetszettem nekik, nem tudom, különös voltam. Nagy szemüveget hordtam. Nem tudom. Nem tetszettem nekik.

Q: Nagy szemüveget hordtál? Jó. De történt-e úgy általában incidens itt Temerinben?

A: Hogy gondolod?

Q: Szomszéd falubeliekkel, vagy nemzetiségi alapon?

A: Velem kapcsolatban?

Q: Nem, hanem úgy általában.

A: Incidens a magyarok és szerbek között?

Q: Igen, úgy általában. Volt ilyen?

A: Volt. Sokszor előfordult ilyesmi Temerinben. Nem mindennap, de előfordult.

Q: Azelőtt is voltak ilyen esetek, vagy csak mostanában?

A: Néhány évvel visszamenőleg.

Q: Mit gondolsz, mi lehe ennek az oka? Mivel tudtommal ilyesmi azelőtt nem fordult elő.

A:  A médiában nem lehetett erről hallani, s azért, de előfordult…

Q: Mi lehetne a megoldás ilyen esetekben egy multikulturális környezetben?

A: Megoldás? Nem tudom.

Q: Mit jelent számodra a tolerancia? Gondolod, hogy toleránsabbnak kellene lenniük az embereknek? Úgy általában.

A: Nem tudom, miről beszélünk.

Q: Tudod a tolerancia szónak a jelentését?

A: Igen.

Q: Mit jelent számodra az, ha valaki toleráns? Csak ennyi. Utolsó kérdésként.

A: Azt, hogy nem bántok mást. Azt, hogy odafigyelek másokra. Szükségük van-e valamire. Ha segíthetek, akkor segítek, nem pedig…

Q: Vádaskodok.

A: … vádaskodok. Én azt hiszem ezt jelenti. Senkit sem kell megbántani kinézése miatt, amiatt, ahogy beszél, vagy amiatt, esetleg mit hallottam róla. Ezt jelenti.

Q: Jó, Köszönöm.