D 1985 Temerin

D – 1985 – Temerin

 

Q: Meghatározó-e számodra az a térség, amelyben élsz?

A: Mondhatni, hat rám. Nem kimondottan meghatározó, de hatással van rám. Kölcsönösem hatunk egymásra a térség és jómagam.

Q: Ismered-e az „otthon lenni” érzését?

A: Igen, de milyen értelemben gondolod?

Q: Milyen értelemben van ilyen érzésed?

A: Na jó, otthon az ember komótos úgy az időt, mint a teret illetően. Hat rám, amikor kapcsolatot érzek valamilyen hellyel, térrel vagy olyan emberekkel, akikkel megosztom azt a teret. Az érzés nem feltétlenül kapcsolat azzal a bizonyos térrel, de igenis kapcsolatban lehet vele. Úgy gondolom, legalábbis én úgy gondolom, hogy nem kell túlságosan egy helyhez kötődni. Például, az ember több helyen is otthon érezheti magát. Ez külön érvényes azokra, akik gyakran költözködnek, vagy időről időre lakhelyet változtatnak. Az otthon több helyen is lehet.

Q: Te hol érzed magad otthon?

A:Hát, természetesen az otthonomban, meg Temerin azon részeiben, melyekhez kötődöm, úgy is mint a közvetlen lakóterületemhez, úgyis mint azokhoz a helyekhez, ahova el szoktam járni, meg ott, ahol együtt vagyok a számomra kedves embrekkel. Mivel az „otthon lenni” érzése összeköttetésben van a számomra kedves emberekkel, akkor náluk is otthon érzem magam, mondjuk, ha huzamosabb ideig eljárok hozzájuk. Ott vagyok otthon, ahol kellemesen érzem magam.

Q: Mondhatnád, hogy Temerinhez pont ez az érzés köt, vagyis ezek az emberek kötnek?

A: Bárhol vagyok, igen, az emberek hatással vannak arra, hogy otthon érezzem magam. Ugyanez vonatkozik Temerinre is. Természetesen,Temerinhez 29 itt eltöltött év is köt, meg életem nagyobb része, melyet itt töltöttem, továbbá az emlékeim, élményeim, minden együtt. Minden helynek megvannak a sajátosságai, s ezekhez ragaszkodom. Hogy hangzott a kérdés? (Nevet).

Q: Máris megválaszoltad a kérdésem, hogy mi az, amihez ragaszkodsz Temerinben. Lehet, hogy valami más miatt ragaszkodsz Temerinhez? Vagy mégis az emberek miatt?

A: Az emberek és az élmények. Ebből építkezik az ember karaktere, mondjuk.

Q: Mit gondolsz, az ember karakterének megformálására hatással van-e a nemzeti hovatartozás, vagy úgy gondolod, az nem döntő…

A: Nem feltétlenül döntő. Gondolom, van akinek igen. Van akinek önazonosságát egy bizonyos nemzethez való tartozás határozza meg, vagy egy még kisebb csoporthoz való tartozás, lényeg az, hogy személyeségüket lényegesen meghatározza valamihez illetve valakikhez való tartozás. Mindenesetre, minden hatással van ránk, de az már tőlünk függ, hogy milyen mértékben és hogyan éljük meg a hovatartozásunkat, nem csupán mint egy bizonyos közösséghez való hovatartozásra gondolok, hanem másokra is, akik bennünket annak a bizonyos közösségnek a tagjai közé sorolnak. Bizonyára hatással volt rám a tény, hogy egy bizonyos nemzet része vagyok, illetve egy bizonyos szűkebb kultúráé. Minden kihat ránk.

Q: Mit jelent számodra a hovatartozás? Milyen érzés? Hogyan jellemeznéd? A hovatartozást, meg az ellenkezőjét is, ami a kívülállót jelenti?

A: Mondjuk, azonos, vagy hasonló, tulajdonságokat jelent. Mondjuk, számomra az életszemlélet fontos, valamint az értékrend. Akkor érzem magam egy csoport tagjának, ha a csoport olyan emberekből áll, akikkel azonos értékeket, vagy hasonló értékeket vallunk, meg a világhoz való hozzáállásunk is rokoni.  Nem vagyok azok közül, akik szemben állnak, akik kivételt képeznek, sőt tagadják nem csupán az értékeket, hanem tagadják a magát világot is. Van aki kérdésessé teszi mások létezését csak azért, mert másmilyenek, egyszerűen nem olyanok, mint ők, vagy más a világnézetük.

Q: Hogyan tudnád megmagyarázni egyesek olyan igényét, hogy különbözzenek másoktól?

A: Egyszerűen, az emberek amellett, hogy bizonyos csoportokhoz tartoznak, többé-kevésbé önálló egyének is. Ha valaki meg szeretné határozni saját helyét a világban, gyakran hasonlítja magát másokhoz, különösen akkor, ha saját személyisége nem annyira erős, akkor ahhoz igazodik ahogy mások látják őt. Akkor van valakinek szüksége különbözni, ha nem egyezik másokkal, mások tetteivel, mert abban az esetben elfordul  másoktól. Ezzel is megteheti, hogy… Ellenkező esetben, ha sajátmagát nagyra tartja, értékesnek ítéli meg egyéniségét úgy ahogy van.

Q: Egyesek arra tartanak igényt, hogy valamihez, valakikhez tartozzanak. Miért van ez?

A: Gondolom, hogyan is van az? Ahhoz, hogy az ember egymagában éljen, Istennek vagy állatnak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy az embernek csoportra van szüksége, mások közelségére van szüksége, másokkal való érintkezésre… Jó, van akinek nincs egyáltalán erre igénye, attól függ ki milyen az illető. Van, akinek csupán egyetlenegy személy is elég. De ha valamil maradandót szeretne a környezetének hagyni, saját kis világának, legalábbis hatást gyakorolni rá, akkor azt legtöbbször nem érheti el egyedül egymaga, csakis közösségen belül. A hovatartozás érzése azzal az érzéssel jár, hogy a megfelelő helyen s térben vagy s bizonyos védelmet is nyújt neked. Az alapvető indulóponttól a családtól kezdve, egészen a tágabb értelemben vett társadalomig, de akár az egész emberiségig is.

Q: Mit jelent számodra a hovatartozás?

A: Együtt lenni emberekkel, egyrészt azokkal, akikkel együtt vagyok, meg… Közelséget jelent olyan értelemben, hogy alapvető közeli kapcsolatban legyek azokkal, akikkel együtt építem fel az életem, vagy akik segítségével vagyok ott, ahol vagyok. Minden a közösségen múlik. Ha mondjuk engem a zene érdekel, akkor olyan emberekkel leszek együtt, akik hasonló érdeklődésűek. Így természetes, hogy velük együtt fogok zenélni, vagy koncertekre járni, zenét hallgatni. A zene egyben bizonyos értékrendet is jelent, különösen az ifjúságot tömörítő zenei illetve más kisebb csoportosulások esetében. Ez egyik részét képezi a dolognak. Másrészt, ha az önkéntes munkáról van szó, ha ott keletkeznek gondok, felmerül az igény, hogy valamit tenni kellene, akkor összejönnek azok, akik ezt célul tűzték ki maguknak. Az ilyen jellegű csoportosulásnál személyes barátságok is kialakulnak.

Q: Szembesültél-e egyáltalán azzal, hogy kérdőre vontad Temerinhez és ehhez a környékhez való tartozásod, ahol most élsz?

A: Milyen értelemben?

Q: Olyan értelemben, ahogy te azt megtapasztaltad. Attól függ.

A: Valóban, voltak problémáim bizonyos csoportokhoz való tartozásom miatt, ami személyes okokra is visszavezethető de a körülményekre is. Mivel egyrészt nemzeti kisebbséghez tartozom, s vannak a többséghez tartozók között olyanok, akiknek ez, teszem azt, nem tetszik, s vagy az én tudtomra adták, vagy másokéra, illetve hallottam ilyesmiről. Továbbá, bizonyos kisebb alcsoporthoz való tartozás is jellemző. Ekkor tudták rólam, hogy a metál zenének vagyok a híve, mert metálrajongó voltam. Ekkor szektához is tartoztam, narkós is meg minden ami ezzel jár. Másrészt azt gondolom, hogy a legnagyobb gond a megrtés hiányából fakad. Mindegy, hova tartozol vagy mivel foglalkozol, az alapvető probléma a megértés hiánya, maga az a tény, hogy az emberek nem értik azt, amit te csinálsz, vagy azt hogyan csinálod, milyen a küllemed, milyen a gondolkodásod meg egyebek. Sokan nem is akarják megérteni, rögtön elutasítják. Ilyenkor legjobb megmagyarázni,  akkor is, ha nem tetszik nekik, de legalább elfogadják, vagy „jó, jó, ilyesmi is létezik”.

Q: Össze tudnád hasonlíatni ezt a kétfajta meg nem értést? Az egyén iránti megértés hiányát meg a nemzeti kisebbséghez tartozó egyén iránt táplált megértés hiányát? Illetve az olyan személy iránti meg nem értést, aki egy bizonyos stílusú zenét szokott hallgatni. Párhuzamot tudnál-e vonni e kétfajta hovatartozás, illetve kívülállás között?

A: Megpróbálom. Egy etnikai csoporthoz, csoportosuláshoz  való tartozás, ebben az esetben nemzeti kisebbséghez való tartozás nem döntés kérdése. Az ember, ha éppen akar, kiléphet belőle, amit másoknak nem kell kötelezően elfogadniuk, de egyszerűen ilyennek születtél. Abban a kulturális környezetben nevelkedsz… Ez eleve adott. Nem attól függ, hogy én így határozom meg magam, hanem ahogy mások határoznak meg engem. Nekem ez jelent amit jelent, de ez eleve meghatároz, hogy beleszülettem egy ilyen vagy olyan népcsoportba. Mások abból indulnak ki, hogy hová tartozom, abból kifolyólag alkotnak rólam véleményt, jellemrajzot, de határokat is. Az a másik, az ifjúsági és zenei szubkultúra már más, ott az ember választ s döntést hoz arról, kihez fog csatlakozni. Jó, lehet ez a korcsoport hatása alatt is, bizonyos kényszer hatása alatt is. De az erre történő reakció… Ez is meg az is, a személyeségünk része. Mindenféle lehetek, ez is, az is, ilyen is meg olyan is. Azt más kevésbé tudom, hogyan fogok viszonyulni az el nem fogadás kihívásához. Attól függ, mennyire tartozik a személyiségemhez. Mindkettő… A meg nem értés meg egyszerűen a személy el nem fogadása a személy bizonyos aspektusaira vonatkozhat… Nincsenek különféle módozatai ennek, de mégis vannak. (nevetnek).

Q: Voltak-e kellemetlen élményeid amiatt, mert nemzeti kisebbséghez tartozol illetve amiatt, hogy bizonyos zenei stílust kedvelsz?

A: Igen, voltak. Az előítéletekkel való klasszikus  szembesüléssel találkoztam, meg az ebből kifolyólag történő ítélkezéssel. Volt amikor megpróbáltam megmagyarázni, de volt olyan is, amikor úgy döntöttem, nem fogok az illetővel barátkozni.

Q: Hallgatnak rád olyankor, amikor próbálod nekik megmagyarázni, hogy ők azok, akik nem fogadnak el téged?

A: Az tőlük fugg. Természetesen, ha valaki szűk látókörű, ráadásul agresszív is meg goromba, akkor nem fogsz te sem… helyesebben mondva, én sem fogok mindenkivel egyformán beszélni. Attól függ, hogy ő hogyan viselkedik. Ha valaki agresszív, le lehet csitítani, meg ha elég türelmes ahhoz, hogy meghallgasson, van rá esély, hogy elérjünk valamit. Előfordult pozitív példa is meg negatív példa is, amikor nem lehetett semmit eléreni, de mit lehetett ott tenni.

Q: Gondolod, hogy mindig létezni fog az ilyen fajta meg nem értés? Hogy mindig létezni fog ez a meg nem értés, vagy megváltoznak az emberek, illetve megpróbálják megérteni, hogy amennyien vagyunk, annyi félék vagyunk? Mi a véleményed erről?

A: Úgy gondolom, hogy itt csupán százalékokról beszélhetünk. Mindig lesznek olyanok, akik elzárkóznak minden elől, ami különbözik valami módon, és nem lesznek hajlandók elfogadni. Akkor van baj, ha a társadalom nagyobb része van olyan állásponton és mindenütt olyan példákkal szembesülünk a környezetünkben a családtól kezdve az oktatási rendszerig, a korcsoportokig, mindenütt a meg nem értéssel és el nem fogadással szembesülünk. Ha ez olyan mértékben eterjedt, mit itt nálunk, akkor az baj és igenis tenni kell valamit a kölcsönös elfogadás érdekében.

Q: Megkísérelted-e te ezt a saját környezetedben?

A: Mondjuk, megpróbálok hozzájárulni ehhez. Legalább a közvetlen környezetemben. Mindenki mindenkire hatással van. Ha pozitív példát mutatok, mondjuk egy jó barátomnak, már az is valami. A legjobb az, ha mindannyian hozzájárulunk valamivel, mindegy hogy mennyivel. Valamilyen munkával, önkéntesként, vagy zenéléssel, mindegy.

Q: Hogy ábrázolnád a helyzetet saját szemszögedből? Mit gondolsz, hajlandók az emberek az elfogadásra? Tudnál-e történelmi betekintést nyújtani ebbe a dologba?

A: Az a véleményem, hogy létezik jóakarat. Ez egy adottság. Az emberek ha pozitív példával találkoznak, az általában hat rájuk. Nem fog mindenki eljönni, de ha hallanak, illetve látnak valamit, az hatással van rájuk. Értelemszerűen, ha abba a környezetbe térnek vissza, amely nem képes elfogadni illetve megértést tanúsítani, akkor ismételten az ő hatásuk alá kerülnek. Ezért is fontos a következetesség. Nem szabad egyetlen példánál maradni, hacsak az nem valami szenzációs példa. Remény az mindenesetre van. 

Q: Azt tapasztalod, hogy van előrehaladás e tekintetben?

A: Van, van, természetesen. A közvetlen környezetemben több ilyen példáról hallottam. Történtek gyökeres változások is, de amolyan kisebbek, amikor az emberek hajlandók voltak megérteni valamit és a végén el is fogadták azt. Sok pozitív példával találkoztam.

Q: Milyen következtetést tudnál levonni mindebből? Lehetne itt a hovatartozás érzésére helyezni a hangsúlyt, attól eltekintve, hogy az illető a kisebbséghez, avagy a többséghez tartozik-e?

A: Igen, igen. Lehet fejleszteni a hovatartozás érzését. El is lehet fogadni, meg tolerálni is lehet. A lényeg a komunikáción van.