A 1995 Bački Jarak

A – 1995  – Temerin (Bački Jarak)

 

Q: Mi a véleményed a fiatalság helyzetéről Temerinben?

A: Nem erősségem a válaszadás.

Q: Minden válaszod jó lesz.

A: Mit gondolok a fiatalság helyzetéről? Hát, lehetne jobb is. Mindig lehet jobb, nemde? Jobban ki kellene, hogy tűnjenek. Ami a bárokat, meg a többit illeti, cool, de valahogy hiányoznak az olyan alkalmak, amikor a társaság nem fogyaszt alkoholt, amikor egyszerűen csak hülyéskedünk, vízzel spricceljük egymást. Nem tudom. Gyakrabban összejárni, többet barátkozni. Ez most túl romantikusnak hangzik, de úgy gondoltam, közvetlenebb kapcsolatban kellene lennünk egymással.

Q: Mondjuk téged mi tudna ilyesmire rávenni? Mit volna jó ennek érdekében tenni?

A: Valamit közösen kellene csinálni. Együtt utazni. Csereprogramokon részt venni más országokkal. Hogy más kultúrákat ismerhessünk meg. Hogy, például, megtanuljuk az origami fortélyait, vagy pedig a cserépedény készítésének fortélyait. (Nevet).

Q: Valóban szép élmény. Egyszer alkalmam volt kipróbálni.

A: Nem kell feltétlenül más országokba elutazni, elég volna csupán itt Szerbiában, más városokkal kapcsolatot teremteni, embereket megismerni. A fiatalságnak ismerkednie kell.

Q: Mondd, élnek-e a szomszédságodban különböző nemzetiségű vagy más nemzetiságű emberek?

A: Én tulajdonképpen félig ruszin nemzetiségű vagyok.

Q: Jól van.

A: Nekem, gondolom, ezzel semmi bajom. Sok embert ismerek szerte a világban. Vannak ismerőseim még Svédországban is. Nekem semmi gondom a különböző nemzetiségekkel, ez nem vitás… Mivel Bački Jarakon lakom, s ott kevés a magyar… Nem tudom, sokan vannak-e. A központban lakom, ahol túlnyomórészt szerbek élnek.

Q: Igen, észrevettem, mindjárt Járak után következik Temerin táblája.

A: Igen. (Nevet):

Q: Észrevettem. Mivel kiszácsi vagyok, többnyire kerékpárral közlekedem. Járakon keresztül, a szántóföldeken keresztül szoktam Temerinbe bicajozni. Ám most ez az eső, motorom meg nincs, a lábammal meg nem tudom taposni a sarat.

A: Simán kerékpárutat csinálhatnának Újvidékig. Nagyszerű lenne.

Q: Na látod! Jó ötlet egy projekthez.

A: Az már… Nem tudom, van-e más aki ilyesmiről álmodozik.

Q: Az álmokat papírra lehetne vetni.

A: Lám. Valóban, hiányzik egy aszfaltút, mivel sok… vannak, akik Újvidékre kerékpárral mennek az országúton.

Q: Igen. Én is közéjük tartozom. Nekem jól jönne. Ezekkel a mostani mountain bike kerékpárokkal a szántóföldeken keresztül is lehet hajtani, széles a kerekük, ha megcsúsznak, vagy ráhajtanak kavicsra, kicsit félre billennek, le is esel néha, de nyomulsz tovább… (Nevetnek):

Milyen gyakran szoktál koncertekre járni?

A: Gyakrabban szeretnék koncertekre járni mint eddig, de valahogy mindig közbejön valami. Most az EXIT ideje alatt is, amikor a kedvenc zenekarom lép majd fel, a Manu Chao, épp úton leszek . Megörültem, hogy elmehetek a koncertjükre az EXIT-en, de kiderült, hogy a koncert utáni napon érkezem csak vissza az útról.

Q: Bár két órával korábban érkeznél meg legalább! Egyszer velem is előfordult. Szlovákiába mentem vonattal hivatalos útra és a határon keresztezik egymást a vonatok. Tudod, egyik vonat Magyaroszág felé tart, a másik pedig Magyarország felől jön. Látom, a társaság bulizik, pijál, jót szórakozik, „Uúúú EXIT“, én meg „Buhuhuhu! Látni se akarlak benneteket. Hol a függöny, hogy az ablakra húzzam“?

A: De itt leszek az utolsó nap.

Q: Véleményed szerint, milyen kilátással tekintenek a fiatlok a koncertek elé?

A: Hogy gondolod, kilátással?

Q: Hát tudod már, az élmény, meg kilátások, szabadság meg minden, bulizás?

A: Az a fiatalságtól függ. Köztük vannak olyanok, akik leisszák magukat, hogy emelkedett hangulatba kerüljenek. De vannak köztük rendesek is. Én is az EXIT-en szeretek több koncerte bejutni, több zenekart és előadót meghallgatni, érdekel hogyan énekel, milyen dalokat ad elő. Hihetetlen, hogyan tudnak a dalok hatni az emberre. Az emberek nem is gondolják. Nem is gondolják, mit jelent jól szórakozni, színvonalas számokat hallgatni, nem pedig lehangolókat.

Q: Ez attól függ…

A: Annak a személyiségétől függ, aki befogadja.

Q: Igen. Mondjuk, én a „trance“ zenét kedvelem.

A: Én mindent kedvelek. Szerintem minden műfajban van jó zene, csak az ember hangulatától függ. Néha van kedvem metált meg regge számokat hallgatni… Az olyan koncertekre szívesen elmegyek.

Q: Attól függ leginkább, milyen hangulatban térek haza.

A: Nem ismerem a népszerű zenét. Különféle számokat kedvelek. Tudod (érthetetlen), például? A kedvenc zenekarom.

Q: Nem hallottam róluk. Mesélj róluk! Milyen műfajú zenét játszanak?

A: Rockot. Svédül énekelnek. Van egy pár jó számuk. Van nagyaon sok jó számuk, de Svédországon kívül nem ismertek. Egy albummal próbálkoztak, lefordították svédre, de valahogy nem sikerült.

Q: Nehéz lefordítani, ugye?

A: Nem nehéz, nem arról van szó. Számomra, mondjuk, ha zenét hallgatok, érdekesebb ha nem angolul énekelnek, mert az már unalmas.

Q: Már előre tudod, értesz angolul és csak a ritmust hallgatod.

A: Mondjuk, addig míg nem tudtam angolul, a zeneszámok jobban érdekeltek, de most már a szavak mintha… Nem is hallgatom ezeket a mostaniakat. Vannak azért jó számok, de jobban kedvelem, például, a francia dalokat. Vannak nagyon jó francia számok.

Q: Mit gondolsz, tiszteletben tartják-e a fiatalokra vonatkozó törvényeket?

A: Tiszeteletben tartják-e a törvényt a fiatalok, vagy pedig az emberek tiszteletben tartják-e a fiatalokra vonatkozó törvényeket?

Q: Tiszeteletben tartják-e a fiatalokra vonatkozó törvényeket? Rendelkezésükre áll-e elég információ amikor a jövőjükkel kapcsolatos döntéseket hozzák meg? Az érdekel tulajdonképpen, és azért kérdeztem, hogy tiszteletben tartják-e a fiatalokra vonatkozó törvényeket, mert azt akartam megkérdezni, vagyis úgymond kicsomagolni, mint a „WinRAR“-t, hogy te, mint fiatal, mennyire ismered saját jogaid.

A: Tanultunk mi az iskolában a polgári ismeretek tantárgy keretében sok mindent, de a jogaink olyan általánosságban vett jogok. Nem tudom, van-e jogom kérdéseket feltenni, elmenni oda ahova kell, bemenni valahova, vagy ilyen apróságokra, és valószínűleg volna is jogom, csakhogy egyes dolgokat eltitkolnak előlünk, ezért nem is tudjuk, mihez van valójában jogunk. Lehetne ez másképp is. Nem tesznek elénk mindent tálcán, magunknak kell felkutatnunk a lehetőseget, bekéretszkednünk szervezetekbe és nem könnyű ám a hozzáférés.

Q: Megfelel-e az neked, mondjuk, hogy mindennek magadnak kell utánanézned?

A: Igenis meg nem is.  Nem kizárólag azért, mert könnyebb volna mindent tálcán kapni és csak kiválasztani azt, amit szeretnék. Ha pedig magam bukkantam rá valamire, az az enyém, én harcoltam ki magamnak s ezért értékesebb számomra.

Q: Ha most találnál valmit, ami érdekel, hogyan osztanád meg ismerőseiddel?

A: Aha, ott a Facebook. Hasonló helyzetekben nem is SMS-ezek már.

Q: Észrevettem, a Facebook mintha kimenne a divatból, mert újabb alkalmazások jelentek meg.

A: Valóba, a Fecebook már mintha úgy…

Q: Boooooring!

A: Igen. (Nevetnek).  De ha valami klassz dologra bukkanok, megosztom másokkal.

Q: Azt jelenti ez, hogy szívesen osztjátok meg az információkat?

A: Igen. Szívesen. Tetszik nekem, hogy könnyen információhoz lehet jutni, bárhol, külföldön is. Azelőtt ez nem volt ilyen könnyű. Manapság bármit beüthetek, ami csak érdekel.

Q: Arról van szó, hogy rákattintasz a Google-ra és, mondjuk, máris Tanzániában vagy.

A: Pontosan!

Q: Egyik információ követi a másikat, s magával ragad tovább, tovább, egyre tovább.

A: Nagyon jó, csak ettől ellustulunk.

Q: Gondolod?

A: Embere válogatja. Lehet, hogy csak én lustultam el.

Q: Hogy lustultál el?

A: Hát úgy, hogy ha nem találok valamit az interneten, akkor az nem is létezik. Sok olyan információ létezik, amely nem található az interneten.

Q: Vajon véletlenül nem található ott, vagy szándékosan?

A: Tudom is én, szándékosan vagy véletlenül, de az internet valóban nagyszerű. Annyi mindent megtalálhatsz rajta keresztül! Fontos adatokat, lényeges dolgokat. Különösen azt, hogy mi történik a nagyvilágban. Mivel én beszélek oroszul, ez ami most Ukrajnában történik, számomra hozzáférhető úgy az amerikai TV-n, az orosz tévén, az ukrajnain meg a szerbiain is. Ez most így megy. Azt gondolná az ember, hogy hasonlóaknak kellene hogy legyenek a hírek, ám teljesen különböznek. Nem tudom, ezek… Az oroszok azt állítják, hogy azért lépték át a határt, hogy megvédjék, a ukránok meg azt mondják, hogy az oroszok megtámadták őket. Nem, az amerikaiak mondják azt. Az ukránok azt gondolják, hogy az oroszok. Tulajdonképpen manipuláció az egész.

Q: Röplabda átvitt értelemben. Egyik labdán azt írja, Oroszország, a másikon Ukrajna, a harmadikon meg az, hogy Amerika, és folyik a meccs.

A: Úgy van. (Nevetnek).

Q: Mivel a fiatalságról meg információáradtról beszélünk, a jövővel kapcsolatos döntésekről, te, mint fiatal, hogyan látod magad előtt a jövőt úgy öt év múlva?

A: Őszintén szólva, nem terveznék. Nem mennek símán a dolgok. Nem mondhatom, hogy terveim vannak, hogy most majd elvégzem ezt, és akkor elmegyek oda… Arra várok, hogy az élet meglepetéssel szolgáljon. Azt akarom, hogy meglepjen az élet. Tervezek én azért, úgy hirtelen, de ki tudja, mi fog történni addig. Minek tervezni olyan távoli jövőbe? Hogyan képzelem el magam öt év múlva? Őszintén, nem tudnám megmondani. Történhet bármi. Hát nem jó dolog az, ha semmit sem tudsz előre? Nem is tudom, minek tervezni. Eltervezed az egész életed, és ha mindent elterveztél, minden eseményt, minek akkor az élet?

Q: Én meg kérdezni szoktam… Ha szükségét érzed, mondd ki nyugodtan! Mondjuk, most 95 éves vagy, sok unokád ott ül az öledben és egyikük felteszi neked a kérdést: „Nagymama, hogyan élted az életed“? Hogy mesélnéd el neki az életed történetét?

A: Jaj, hát elmesélném, hogy szuper jó életem volt, még akkor is ha pocsék volt, én azt mondanám, hogy szuper jó volt, azért mert… Nem sajnálnék semmit. Ez talán az ember fejében van így. Az egyéntől függ, hogyan látja a dolgokat. Van akinek a helyzete nagyon rossz, és van akinek nagyszerű helyzetek  adódnak. Nem tudom. Gondolom, majd igyekezni fogok.

Q: Rendben… Amit mondani szeretnél, nyugodtan mondd ki!

A: Igen. Nem érezem magam kellemetlenül, minden rendben. Mit is akartam mondani?

Q: Csak lassan.

A: Azt akartam mondani, hogy minden a gondolkodásmódtól függ. A pozitív magához vonzza a pozitívat.

Q: Mondjuk, azt jelenti ez, hogy a fiatalok információk birtokában hozzák meg döntéseiket?

A: Nem beszélhetek a többi fiatal nevében. Különbözőek a  fiatalok, vannak olyanok, akik hirtelen érzelem sugallta döntéseket hoznak és vannak olyanok, akik mindenről tudakozódnak mielőtt döntést hoznának. Egyik is, másik is lehet jó döntés. De jobb volna többet tudakozódni és tudomást szerezni minden információról. Megtörténik, hogy nincs tudomásunk valamilyen szervezetről, mert nem hirdeti magát. Egyszerűen nem hirdetik eléggé.

Q: Tehát ez vonatkozna a jövőre?

A: Nem csupán ez.